A kommunikáció irányít mindent, hozzátehetnénk - mert az ilyen mondatokhoz szokás -, hogy "a mai világban", ám meggyőződésünk, hogy ez mindig is így volt, csak a módszerek és eszközök finomodtak. Az InfoRádió tudományos magazinja, a Géniusz ennek a finomodásnak szentelte adását.
A Mobilmementók című kiállítás kurátora, Képes Gábor szerint az okostelefonok olyanok, akár az "elektronikus svájci bicska", hiszen mindenféle funkciót egybefoglalnak, egyszerre számítógép, térkép, fényképező és videokamera egy-egy ilyen kütyü, arról nem is szólva, hogy még beszélni is lehet velük. A kiállítás azonban nem erre az új generációra koncentrál, hanem a hőskorra: a féltéglányi maroktelefonok és vállra akaszthatós, még inkább a "vonalasokra" hasonlító hordozható izék idejére. Képes gördülékenyen és ritkán hallható lelkesedéssel beszél, érezhető, hogy nem pusztán kurátora ennek a kiállításnak, de maga is lelkes híve a korai mobilkorszaknak; később be is vallja, hogy még mindig első telefonjára gondol vissza a legszívesebben, amit el is keresztelt - kihúzható antennája után - szöcskének.
Bár magunk igencsak ambivalens viszonyban voltunk és vagyunk a mobiltelefonokkal, hogy mást ne mondjunk, nem szeretjük felvenni (és egyáltalán, csak azért nem dobtuk még ki a vonatablakon, mert az egyrészt környezetszennyező lenne, másrészt meg, mivel notórius késők vagyunk, a maradék barátainkat is elveszítenénk), mégis, a kurátor lendületes és emelkedett előadása egy pillanatra bennünk is felébreszt valami különös, gyengéd érzést a zsebünkben lapuló kis döggel szemben. A műsorvezető Németh Szabolcs is szinte szótlanul hallgatja Képest, csak egy-egy rövid kérdéssel, megjegyzéssel szakítja meg monológját, ami mostanában, mikor azt vesszük észre, hogy egyre többet beszélnek a riporterek, egyre inkább főszereplővé szeretnének válni a műsorvezetők, és - mintha valami félreértett profizmus jegyében cselekednének - egyre kevésbé merik a szó felszabadult értelmében "beszélni hagyni" a riportalanyokat, tehát e tendencia mellett elég ritka, de annál szimpatikusabb attitűd.
A Mobilmementók három magángyűjtőtől körülbelül kétszáz-kétszázötven telefont mutat be, a rendszerváltástól nagyjából az okostelefonok megjelenéséig. Az egyik gyűjtő - meséli Képes - 1991-ben született, vagyis ő már "együtt nőtt föl ezekkel a tárgyakkal". Emiatt is izgalmas belegondolni, hogy azoknak, akik már a fekete-fehér kijelzőt is időszámítás előttinek érzik, hogyan lehet elmagyarázni, milyen volt, amikor egyáltalán nem létezett még mobil. Jobb és rosszabb egyszerre, valahogy így; talán erre hívják fel a figyelmet a kiállítótérben (Öntödei Múzeum) elhelyezett öreg harangok is, melyek, ahogy Képes megjegyzi, a maguk idejében szintén a kommunikáció eszközei voltak.
Hogy a Marsra szállás után is egyszerre jobb és rosszabb lesz-e minden, az egyelőre a jövő zajába vész, de, mondjuk, a Holdra szállás, azonkívül, hogy menő dolog volt, olyan nagyon sok változást nem hozott a földi életbe (ezt a mondatot viszont éppen most némi lelkifurdalással írjuk le, pár nappal Neil Armstrong halála után). Így vagy úgy, az biztos, hogy a Curiosity Marsot ért a Bradburyről elnevezett síkon, és ahogy a Géniusz második felének vendége, Kereszturi Ákos bolygókutató is megerősíti, már-már váratlanul jól ment minden. Az első képek hamar fel is kerültek a netre, és valóban egészen szépek (bár laikusként minden összeesküvés-elmélet nélkül mondhatom, a látvány egyelőre nem sokban különbözik a fülöpházi homokbuckákétól). Persze nem is ez a lényeg, hanem a mérések és különböző vizsgálatok, amiket a Curiosity végez a bolygó felszínén, miközben célja felé halad, amit - a biztonságos landoló terület távolsága miatt - majd csak 2013 elején fog elérni.
Azt mindenesetre remélem, hogy nem felejtettek el telefont szerelni rá, hátha menet közben beleszól valaki.
InfoRádió, augusztus 17.
