Visszatért Emese, és jó nagy hülyét csinál az influenszerekből

  • BM
  • 2019. december 20.

Interaktív

Amellett, hogy csomó fontos dologra felhívja a figyelmet.

„Találtam itthon ezt a kis lakatot. Nem tudjuk a kódját, mégsem kéne kidobni. Ha valaki unatkozik kitalálhatja a kódot, tehát ez egy ördöglakat is egyben.”

Újabb videóval jelentkezett Anzselika Habpatron, aki ezúttal – az influencerek kifigurázása mellett – a környezettudatos, „zöld” karácsonyozásra hívja fel a figyelmet a videójában.

„Karácsonykor mindenki hatalmas vásárlási lázban ég, szórja a pénzt, idegeskedik a tömegbe’. De én idén úgy döntöttem, hogy az itthon felgyűlt, megunt holmikból fogok ajándékokat készíteni. Ezzel kímélem a környezetet, újrahasznosítom a haszontalant" – vallja Anzselika. Ajándékait ezért elromlott tollból, üres üvegekből, tamponból, illetve a keze ügyébe kerülő, mindenféle kacatból készíti. Ezek persze rendkívül mulatságosan sikerülnek. De úgyis a szándék a fontos…” – fogalmaznak közleményben a készítők.

Köszönjük, Emese!

Anzselika Habpatront az uristen [at] menny [dot] hu (2000), illetve a Libiomfi (2003) kultfilmek stábja, Stefanovics Angéla, Kálmánchelyi Zoltán és Végh Zsolt hívta életre. Közleményük szerint a sajátos „véleményvezér” videókban a következő hónapokban szóba kerül egy sor fontos téma: például az ökológiai lábnyom, az álhírek, a nagy tech cégek adatgyűjtési gyakorlata vagy a magyar társadalom digitális kultúrája.

Kifejtik, hogy a csapat nem csupán a videobloggerség parodizálását tűzte ki célul, hanem azt is, hogy szemléletformáló tartalmat rejtsen a jól ismert formába. Első videójában kézzel írt levelet fogalmazott a Google-nek, de a jövőben sem fog tétlenkedni Anzselika: többek között szilveszterkor is jelentkezni fog, januárban egy nyuszi-jóga oktatóvideót is bemutat, valamint a kommentelők álmainak megfejtésével is megpróbálkozik.

Anzselika Habpatront Stefanovics Angéla Jászai Mari-díjas színésznő (Pánik, 9 és 1/2 randi, Pintér Béla és Társulata) kelti életre. A színésznő igazán széles körű ismertségre pár évvel ezelőtt az egyik bank reklámkampánya révén tett szert, amelyben nem túl életszerű ötletekkel próbálja a főnökét meggyőzni. Ezek a hirdetések az azóta szállóigévé vált, „köszönjük, Emese!” kezdetű monológgal zárultak.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.