Amikor az X-akták elindult a 90-es években, Amerika viszonylag békés időszakát élte. Ma már mindenki retteg a kormányzati hatalom túlburjánzásától, a titkos megfigyelésektől és a polgárok számára átláthatatlan állami és katonai projektektől.
Az X-akták új évada ezt a paranoiahullámot lovagolja meg, átírva a sorozat teljes mitológiáját: immár nem az idegenek akarnak minket leigázni, hanem maga a kiismerhetetlen, gonosz állam a roswelli ufó darabjait felhasználva.
A sorozat egy igazán ködös és kusza politikai mátrixot épít fel, melyben a legvadabb képzelgések (gyíkemberek, HAARP, időjárás-irányítás) keverednek olyan liberális ideákkal mint a politikai korrektség, a kisemmizett szegények védelme vagy épp az etnikai diverzitás dicsérete. Ha ez nem lenne elég, néha giccses szólamokat is végighallgathatunk a szeretet erejéről és isten kifürkészhetetlen útjairól. A készítők képtelenek megtalálni az egészséges egyensúlyt a nosztalgiafaktor, a komolykodás és az önreflexió között. Igen, a széria megkísérli magát szétszerelni, hol a nyomozópáros egyébként még mindig működőképes dinamikáján, hol a narratív felépítésen ironizálva (egy epizódot teljesen a paródiának szentelnek, mely a feje tetejére állítja a szörnytoposzokat – a valóban fergetegesre és okosra sikerült rész az évad legkiemelkedőbb darabja).
Az a szomorú igazság, hogy ebben a formában (a 90-es évekbeli felépítés alig változott) az X-akták már nem rúg labdába a mai sorozatfelhozatalban. A rajongókon kívül senki nem fog örülni.
Cool TV
