Tévésorozat

X-akták

Interaktív

Amikor az X-akták elindult a 90-es években, Amerika viszonylag békés időszakát élte. Ma már mindenki retteg a kormányzati hatalom túlburjánzásától, a titkos megfigyelésektől és a polgárok számára átláthatatlan állami és katonai projektektől.

Az X-akták új évada ezt a pa­ra­noia­hullámot lovagolja meg, átírva a sorozat teljes mitológiáját: immár nem az idegenek akarnak minket leigázni, hanem maga a kiismerhetetlen, gonosz állam a roswelli ufó darabjait felhasználva.

A sorozat egy igazán ködös és kusza politikai mátrixot épít fel, melyben a legvadabb képzelgések (gyík­em­berek, HAARP, időjárás-irányítás) keverednek olyan liberális ideákkal mint a politikai korrektség, a kisemmizett szegények védelme vagy épp az etnikai diverzitás dicsérete. Ha ez nem lenne elég, néha giccses szólamokat is végighallgathatunk a szeretet erejéről és isten kifürkészhetetlen útjairól. A készítők képtelenek megtalálni az egészséges egyensúlyt a nosztalgiafaktor, a komolykodás és az önreflexió között. Igen, a széria megkísérli magát szétszerelni, hol a nyomozópáros egyébként még mindig működőképes dinamikáján, hol a narratív felépítésen ironizálva (egy epizódot teljesen a paródiának szentelnek, mely a feje tetejére állítja a szörnytoposzokat – a valóban fergetegesre és okosra sikerült rész az évad legkiemelkedőbb darabja).

Az a szomorú igazság, hogy ebben a formában (a 90-es évekbeli felépítés alig változott) az X-akták már nem rúg labdába a mai sorozatfelhozatalban. A rajongókon kívül senki nem fog örülni.

Cool TV

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.