Amikor Sztupa és Troché arra a nagy viharra készültek, amire mindenki emlékszik, mekkora nagy vihar volt, fújt a fergeteg meg minden, akkor Sztupa árkot ásott, kis kanálist, Troché meg székeket rendezgetett, az ablakhoz készítette az éjjeliszekrényt, nem lévén alkalmas dohányzóasztalkája. Amikor az a nagy vihar jött, előtte kényes szelek jártak, Sztupa jól felöltözött, mert az eső ugyan jó előhírnök, de sarat hagy maga után, úgyhogy kellett a bakancs, s tartalékba a gumicsizma, meg hát az idő is elég hideg volt. Kivette a szekrényből kitérdesedett mackónadrágját, s hosszan hezitált a kapucnis pulcsi és a vattakabát előtt. Ott lógtak mindketten a fészer, vagyis a „kisház” fogasán. Fogas? Egy olyan méteres léc volt a falra applikálva, s egyenletes távolságba egymástól százas szegek beleverve, ott lógtak a mondott holmik, meg még egy csomó más egyéb is, például egy csodálatos viharkabát, tavaly a francia vendégek, egy híres író és feltörekvő színésznő kétszáz frankot (újat) ígértek érte, persze úgy téve, mintha viccelnének, hogy meg ne sértsék Sztupát. De Sztupa nem volt sértődős, voltaképpen az első dolog, amit megtanult, épp az volt, sose sértődj meg, gátolja a konstruktivitást. De a viharkabátot mégsem adta, elvitte helyette a vendégeit a Dunakanyarba, és passz. Most – a viharra készülvén – mégsem jutott eszébe, hogy a viharkabátot vegye fel, nézte meredten a kapucnis pulcsit meg a pufajkát. Végül csak abban a szál ingben ment ki, ami rajta volt, bakancs, mackóalsó, s a mellig kigombolt ing. A szél már próbálgatta az erejét. Erre mondaná a szomszéd, ha lenne, hogy fresha’, e! (Tudniillik, fresh air, nemde!) Aztán persze a kapa meg a gereblye, azok nélkül, hogy is lehetne kicsiny kanálist, vízelvezető árkocskát faragni. Troché utálta a fotelt emelgetni, de nem tehetett mást, egyszer kipróbálta; odaszólt, hogy fotel, menj már kicsit arrébb, de az meg sem mozdult, úgyhogy felhagyott az efféle kísérletekkel. Álmában is többször tudott röpülni, szállni a vizek felett, mint tárgyakat pusztán az akaratával ide-oda elirányítani. Így hát, magad uram, ha szolgád nincs, felkapta a fotelt és meg sem állt vele az ablakig. Csak aztán jött az éjjeliszekrény és a neheze. A neheze az volt, hogy az éjjeliszekrény fedlapjára egy úgynevezett munkalapot helyezzen fel, ami által praktikusan asztallá lép majd elő szegény éjjeliszekrény. Hát, Sztupa és Troché így várták azt a nagy tisztító vihart, amire mindenki emlékszik.
Pénteken (11-én) elutazunk egy régi fahajón a Galápagos-szigetekre, ahol Paul Bettany feleségül vesz egy dodót, és Russel Crowe simán össze is adja őket, vihar nyilván van ebben is, de a két dolgot (fejezetet) nem szabad összekeverni. Este kilenckor tehát Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán a Super TV2-n. Ugyanekkor Amnézia a Film+-on Nicole Kidmannel, Mark Stronggal és Colin Firth-szel, de én inkább Grinzingben tolok egy viertelt.
A Film Mánia hosszú ideje végtelenítve adja a makarónis westerneket, most egy korai Bud Spencer-kűr jön, az Ötfős hadsereg, 23.15-kor, s rögtön utána a hatvanas évek kétségbeesett végső üzenete, az Egymilliárd dolláros agy.
Szombaton Django 22.45-kor a Film Mánián, a D-t ugye nem ejtjük.
Vasárnap csak egy film lehet ezen a planétán, az is a Punxsutawney film, és azt is a Film Cafe adja kilenckor, egészen az Idétlen időkig.
Hétfőn immár reánk tör a nemzeti főadón a nemzeti ünnep, hogy konkrétan A kőszívű ember fiújával, az végül is egy örvendetes mellékszál, szerencsére lesz valami rettenetesen hangzó francia Poe-adaptáció is, dettó a hatvanas évekből. Éjfél után, ugyancsak a Dunán: Különleges történetek.
Kedden aztán itt a magyar szabadság születésnapja, de például az m3 a Körhintát adja, ami elég rendes dolog. A Film Mánián viszont jön este negyed tízkor Miss Potter, vagyis Miss Petter, Nyúl Péter édesanyja, és tojik egy tojást. Születésnapi tojást tehát.
Szerdán Sylvester Stallone totál leépíti Rutger Hauert a ViaSat3-on kilenckor. Fantom az éjszakában. De még ez sem elég ok a tévézésre.
