A Mazsihisz Páva utcai zsinagógája melléképületeinek bontásánál, a 2000-es évek elején, az épület könyvtára mostoha körülmények közé került. Jónéhány Tóra-tekercset és könyvet kellett kimenteni a romok közül. A bibliofil önkénteseknek, támogatóknak köszönhetően a Lauder iskola ideiglenes otthont tudott adni a néhány igazi különlegességet is tartalmazó gyűjteménynek. Idén, a Páva utcai zsinagóga könyvtára visszakerülhet eredeti helyére és, mint minden ilyen gyűjtemény, hihetetlen lehetőségeket biztosít a „kincskeresésére”.
Az első igazi meglepetés akkor éri az érdeklődőt, amikor egy jiddis könyvet talál az amúgy főleg héber nyelvű könyvek között. Nem gyakorta találunk ugyanis egy neológ zsinagógában jiddis iratot, ugyanis a polgárosodó zsidóság a jiddis kultúrától, és a hozzá fűződő népies vallásosságtól igyekezett megszabadulni, legalábbis a századfordulóig.
Az egyik legnépszerűbb jiddis könyv a héber betűs könyvnyomtatás történetében, a Céna uRéna, jiddisesen Cenerene. Ez egy jiddis biblia, de nem ám szó szerinti fordítás! Olyan bibliai történeteket elbeszélő szövegre kell gondolni, amely egybefűzi a midrásokat, vagyis a rabbinikus magyarázatokat az eredeti szöveggel. Az eredetileg 1622-ben kiadott mű minden vallásos zsidó számára íródott, de végül azok között lett a legnépszerűbb, akik csak a kollokviális jiddis nyelvet ismerték, a hébert nem értették. Így lett a zsidó oktatási rendszerből nagyrészt kiszoruló csoport, vagyis a nők olvasmánya. Így lett a Cenerene a „női biblia”. Az egyik tulajdonos bele is írta nevét: Klein Andorné, Szécsény. Jiddisül is leírta: Feigel Klein. A kiadás pedig messzire visz minket a mai Magyarországtól: 1836-ban, Sulzbachban nyomták, a korabeli bajor zsidó könyvnyomtatás egyik központjában.
Olyan kérdések kavarogtak bennem, amikor lapozgattam, hogy vajon mit jelent ma a Tánách, a héber Biblia női olvasata? Egy 21. századi nőnek milyen lehet a kezébe vennie egy ilyen művet (amelynek már van magyar fordítása)? Milyen lenne egy mai olvasatra átdolgozott Cenerene?
| ||
Ha nem is a feminizmust, de a modernitást, a tudományos szemléletű vallásos világnézetet képviselő művet is találhatunk a könyvek között. A modern értelemben vett neológiát ugyanis egy igazi könyvkülönlegesség jelenti a gyűjteményben. Ezt a Biblia-kiadást kapta meg Sigmund Freud is az édesapjától. Az illusztrációkkal és a tudományos kommentárral megtűzdelt szöveg olyan hatással volt Freudra, hogy állítólag onnantól kezdve mindig az íróasztalán is megtalálható volt. A pszichoanalízis megalkotóját elbűvölték a káprázatos fametszetek, az orientalista grafikák az ókori Egyiptomról, a görög-római tárgyakról, a közel-keleti kultúrák bibliai vonatkozású régiségeiről. Valószínűleg a Phillippson-Bibliának is köszönhetjük Freud orientalista érdeklődését, később pedig a „Mózes, az Egyiptomi” című esszéjét, amely korszakalkotó remekmű – bár érthető okokból nem aratott osztatlan sikert a zsidó olvasók között 1939-ben.
Ludwig Philippson, a kötet szerkesztője a tizenkilencedik századi, felvilágosult német zsidóság hőse volt: rabbi, könyvkiadó, bibliafordító, a zsidó felvilágosodás fontos figurája, a leghosszabban fennmaradt német zsidó újság, az Allgemeine Zeitung des Judentums alapítója. A Páva utcai könyvet – beszédes dátum – 1956 szeptemberében adományozta Kohn Izidor rabbinak egy Benedikt Imre nevű híve. Megható látni, hogy a Soá után még forogtak ilyen művek a pesti zsidók kezén.
| ||
Igazi, mai kérdés, kihívás: milyen lehet egy modern, tudományos szemléletű Biblia-kiadás. (Van ilyen több is, de az olvasó meg tud akár egyet is nevezni?)
A Soá sok szempontból kettétörte a zsidó közösség életét. A könyvtár erről a tényről is egyértelmű tanúságot tesz. Egyrészt egy megégett Tóratekercs ívet is találtunk, amelyet vízzel öntöttek le, és ezért bepenészedett. Másrészt egy majdnem befejezett Tórából származó pergamen-ívet is tartalmaz a gyűjtemény. A tekercs készen állt arra, hogy felavassák, vagyis a Tóra kezdőbetűit az arra felkért, megtisztelt közösségi tagok, támogatók, beleírhassák. A szakértők szerint mind az írásmód, mind a befejezetlenség arra utal, hogy a Holokauszt megakadályozta, hogy a tekercs közösségi használatba kerüljön. Reméljük egyszer ennek a tekercsnek a befejezésére is sor kerülhet.
| ||
.jpg "false")
Emil Fackenheim zsidó teológus és rabbi szerint a Tóra 614. parancsolata (a rabbik szerint „eredetileg” összesen 613 található benne) az a kötelesség, hogy nem szabad posztumusz győzelmet biztosítani a náciknak. Vagyis úgy győzhetjük le a legjobban az antiszemitizmust, ha folytatjuk azt a zsidó életet, amit ők elpusztítani igyekeztek.
Neológ/tudományos Biblia, jiddis könyv, befejezetlen Tóratekercs: arról árulkodnak, hogy a közösség előítélet mentesen, a hagyomány és a modernitás felé nyitottan, mégis szenvedélyes vallásossággal élte mindennapi életét.
A hányatott múltú Páva utcai könyvtár hazatérése esély az antikvárius bóklászásra a századok között és arra is, hogy a múlt szerteszét heverő darabjait saját múltunkká rendezhessük el.
A szerző a Páva utcai zsinagóga rabbija.
