9/11: ma már meg merik nézni a zuhanó embert

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 11.

Katasztrófa

Sokáig tabuként kezelte az amerikai média a felvételeket, amelyeken kiugranak az emberek az égő toronyból.

Sosem derült ki, kit ábrázol Richard Drew fotóriporter képe, amelyen egy férfi 2001. szeptember 11-én, 9 óra 14 perc után 15 másodperccel zuhant lefelé a World Trade Center mellett. A fotós azt mondta, úgy tekint a felvételre, mint az ismeretlen katona emlékművére: mindenkit jelképez, akinek ugyanez volt a sorsa azon a napon. A The Falling Man című fotó a terrortámadás másnapján jelent meg, de olyan haragot váltott ki, hogy aztán évekig nem közölték – idézi fel A zuhanó ember történetét megemlékező cikkében a 24.hu.

A fotóriporter az AP hírügynökségnek dolgozott, épp egy divatbemutatót fényképezett, amikor az első repülőgép belecsapódott  a World Trade Center északi tornyába. A főnöke a helyszínre küldte, ő pedig odament, az első pillanattól fotózta, amit látott. Egy tűzoltó hívta fel a figyelmét arra, hogy emberek zuhannak ki az épületből. Később látta, amikor laptopján az elkészített képeit nézte, mit örökített meg pontosan.

Drew felvétele másnap több száz amerikai újságban jelent meg, de aztán soha többé, a közfelháborodás miatt: tényleg sokkoló egy olyan ember látványa, akiről lehet tudni, hogy a következő pillanatban szörnyű halált halt. A tornyokba becsapódó repülők képét és a vérző fejű embereket, sebesülteket ábrázoló felvételeket később is látni lehetett, a tornyokból kiugró vagy kihuzanó embereket azonban rögtön tabuként kezelte a média – mert akik jelen voltak a tragédiánál, arról beszéltek, hogy számukra a legszörnyűbb élmény volt látni, ahogy zuhannak azok az emberek, akik menekültek az elviselhetetlen forróságból és a füstből; egyedül, de volt olyan is, hogy ketten egymás kezét fogva ugrottak a mélybe. Mintegy kétszázan haltak meg így – egy tűzoltó úgy vesztette életét, hogy ráesett egy zuhanó ember. 

A nevezetes fotót aztán újraértékelték, és a szakma a 20. és 21. század egyik leginkább meghatározó képének tartja, amely egyetemi disszertációk, médiaelemzések tárgya. Drew szerint a kép attól erős, hogy aki látja, felteszi magának a kérdést: mit tett volna annak az embernek a helyében?

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.