A börtönben halhat meg az a kínai újságíró, aki a járvány elején dokumentálta a vuhani állapotokat

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. november 20.

Katasztrófa

Csang Csant négy év börtönre ítélték, most éhségsztrájkba kezdett. 

Felelőtlennek és tévesnek nevezte szombaton Kína genfi ENSZ-nagykövetsége a világszervezet emberi jogi biztosának felszólítását, hogy Kína engedje szabadon Csang Csan ügyvéd-újságírónőt, aki a közép-kínai Vuhanban a koronavírus-járvány kezdetén készített képeket a városról és a kórházakban. 

Csang Csan éhségsztrájkot folytat a börtönben, emiatt egészségi állapota gyorsan romlik. Marta Hurtado, az ENSZ emberi jogi biztosának szóvivője pénteken arra kérte a kínai hatóságokat, hogy humanitárius alapon fontolják meg Csang szabadon bocsátását, és biztosítsanak számára sürgősségi orvosi ellátást. 

A 38 éves Csang Csan egykori sanghaji ügyvéd 2020 februárjában utazott Vuhanba, hogy személyesen győződjék meg arról, mi történik a járvány miatt lezárt városban. A túlterhelt kórházak folyosóin várakozó betegekről készült képei ritka betekintést nyújtottak abba, mekkora pusztítást végzett a nem sokkal korábban a városban elszabadult koronavírus. Csangot tavaly májusban vették őrizetbe, és decemberben négy év börtönre ítélték a közrend megzavarása miatt. 

Testvére, Csang Csü már hetekkel ezelőtt arra figyelmeztetett a Twitteren, hogy nővére borzasztóan lefogyott, és félő, már nem sokáig  él. 

Csangon kívül további három újságíró, Csen Csiu-si, Fang Pin és Li Cö-hua került börtönbe amiatt, hogy beszámoltak a Vuhanban kialakult közegészségügyi válságról. 

 

Kedves Olvasónk! 

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért! 

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. 

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. 

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot! 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.