A WHO egyelőre nem támogatja az oltási útlevelet

  • narancs.hu
  • 2021. április 6.

Katasztrófa

A bizonytalanság miatt és méltányossági okokból.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyelőre nem támogatja az oltási útlevél megkövetelését az utazásokhoz, egyrészt a bizonytalanság miatt azzal kapcsolatban, hogy az oltás véd-e a vírus terjesztése ellen, másrészt pedig méltányossági okokból - közölte kedden Genfben az ENSZ egészségügyi szervezetének szóvivője.

"Mi a WHO nevében jelenleg annyit mondhatunk, hogy nem tekintenénk az oltási útlevelet kötelezőnek egy országba való belépéshez, illetve az onnan történő kilépéshez, mert nem vagyunk a jelenlegi szakaszban bizonyosak abban, hogy a vakcina megakadályozza-e vírus terjesztését" - jelentette ki Margaret Harris.

"Ezen túl vannak más kérdések is, így az azokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, akik valamilyen okból nem juthattak védőoltáshoz" - tette hozzá a szóvivő egy ENSZ-sajtóértekezleten.

A WHO jelenleg a kínai Sinopharm és a Sinovac gyógyszergyárak koronavírus elleni védőoltását vizsgálja abból a célból, hogy április végén potenciálisan felvehessék a sürgősségi alkalmazásra hitelesített vakcinák listájára - jegyezte meg a szóvivő. "Ez nem megy olyan gyorsan, mint reméltük, mert több adatra van szükségünk" - jelentette ki Margaret Harris, de titoktartási kötelezettségre hivatkozva nem közölt további részleteket.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.