ENSZ-főtitkár: "A világjárvány felfedi, hogy a fogyatékossággal élők mennyire sodródtak a társadalom peremére"

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. május 6.

Katasztrófa

Az ENSZ-jelentés azzal is foglalkozik, hogy milyen hatással van rájuk a távolságtartás és az elszigeteltség.

Antonió Guterres ENSZ-főtitkár arra hívta fel szerdán a figyelmet, hogy az egymilliárd fogyatékossággal élő azok közé tartozik, akiket leginkább sújt a koronavírus okozta világjárvány, ezért betegségmegelőzésben és orvosi ellátásban egyaránt egyenlő bánásmódban kell őket részesíteni.

Guterres szerint a világjárvány felfedi, hogy a fogyatékossággal élők mennyire sodródtak a társadalom peremére, fokozza továbbá azt a hátrányt - a szegénységet, a mellőzöttséget, az erőszaknak és visszaéléseknek való nagyobb kitettséget -, amellyel ők amúgy is szembesülnek.
A főtitkár videóüzenetével együtt jelent meg a problémának szentelt ENSZ-jelentés, amely szerint a fogyatékossággal élők a világ lakosságának 15 százalékát teszik ki, és 46 százalékos az arányuk a hatvan év feletti korosztályban.

Guterres felhívta a figyelmet arra, hogy az újfajta koronavírus okozta Covid-19-betegség gyakran súlyosabb lefolyású a már egészségügyi problémákkal küszködőknél, ami növeli az elhalálozásuk valószínűségét. Az intézetekben és idősotthonokban élők különösen kitettek a betegségnek, mivel ott akadályokba ütközhet az egészségügyi ellátásuk, a higiéniai és távolságtartási előírások betartása. Egyes országokban pedig - figyelmeztet Guterres - az egészségügyi ellátás nyújtására vonatkozó döntéseket megkülönböztető kritériumok alapján hozzák meg, számba veszik például a betegek korát vagy azt, hogy fogyatékosság milyen életminőséget tesz lehetővé számukra, milyen "értéket" képviselnek.

"Nem engedhetjük meg, hogy ez így menjen tovább" - szögezte le Guterres. Közölte, hogy a fogyatékossággal élők számára szavatolni kell az egyenlő jogokat az egészségügyi ellátásban és életmentő eljárásokban a világjárvány idején.

Az ENSZ-jelentése felvázolja azokat a lépéseket, amelyek megvédik a fogyatékossággal élőket a fertőzéstől, foglalkozik továbbá azzal, hogy a távolságtartás és az elszigeteltség, illetve a korlátozások milyen hatással vannak rájuk. A világszervezet nagyobb támogatásukra és politikai elkötelezettségre szólít, hogy a fogyatékossággal élők hozzájuthassanak az alapvető szolgáltatásokhoz, az azonnali egészségügyi ellátáshoz és a szociális védelmet nyújtó szolgáltatásokhoz, hogy meg tudjanak birkózni válság okozta nehézségekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.