Ezer fölé nőtt az afganisztáni földrengés áldozatainak száma

Katasztrófa

A mentés továbbra is nagy erőkkel folyik. Több mint 1500 sérültről tudnak.

Erős, 6,1-es magnitúdójú földrengést jelentettek szerdára virradóra az Afganisztán keleti részén lévő Paktika tartományból, az utóbbi két évtizedben ez volt Afganisztánban a legsúlyosabb földrengés.

Az országot irányító tálibok tájékoztatása szerint a túlélők utáni kutatás folytatódik, de még vannak holttestek is a romok alatt, és a sérültek száma is meghaladta az 1500-at. Mohamed Amin Huzajfa, a tartomány tájékoztatási hivatalának vezetője újságíróknak elmondta, hogy a mentés továbbra is nagy erőkkel folyik, de ezt egyebek között az éjszakai esőzés és a rossz telefonkapcsolat is nehezíti.

Helyszíni beszámolók szerint egyes területeken az emberek - munkaeszköz híján - kézzel próbálják eltávolítani a romokat, többen pedig arról számoltak be a sajtónak, hogy a földrengést földcsuszamlás is követte.

A szerda hajnalban bekövetkezett 5,9-es földmozgás középpontja a pakisztáni határ közelében fekvő Hoszt városától mintegy 50 kilométerre délnyugatra volt, 10 kilométer mélyen - közölte az amerikai földtani intézet. Az Európai Földközi-tengeri Szeizmológiai Intézet szerint a földmozgás erőssége 6,1-es volt, és a rengéseket Pakisztánban és Indiában is érezték.

Több ország segítséget ajánlott fel, a dél-koreai kormány például egymillió dollárnyi humanitárius segítséget küld, a szomszédos Pakisztán segélyszállítmányokat küldött a katasztrófa sújtotta térségbe.

Afganisztánban gyakoriak a földrengések, elsősorban az eurázsiai és indiai tektonikus lemez találkozásánál fekvő Hindukus hegységben. 1998-ban mintegy 4500 ember halt meg Tahár tartományban egy 6,1-es erejű földrengésben, 2002-ben pedig ezernyolcszázan lelték halálukat egy 5,9-es erősségű rengésben az ország északi részében.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.