Inogni kezdett egy felhőkarcoló Kínában

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. május 18.

Katasztrófa

Egyelőre nem tudni, miért. A 79 emeletes épületet kiürítették.

Kiürítették a dél-kínai Sencsen egyik emblematikus felhőkarcolóját kedd délután, miután az épület egyelőre ismeretlen okból inogni kezdett - adta hírül internetes kiadásában a South China Morning Post (SCMP) című hongkongi lap.

A sencseni katasztrófavédelmi hivatal beszámolója szerint kedden arról kaptak jelentéseket, hogy a húsz évvel ezelőtt épült SEG Pláza imbolyog. A 79 emeletes épület magasságát tekintve megközelíti a New York-i Empire State Buildinget.

A hivatal vizsgálja az esetet, ám azt már kizárták, hogy az épület mozgását földrengés okozta volna, mert nem regisztráltak akkor földmozgást a városban. A helyi időjárás-jelentés szerint a szélerősség Sencsenben ekkor óránként 27 kilométeres sebességű volt, szintén nem valószínű, hogy ez megingathatta a toronyházat.

A kínai közösségi médiában közzétett felvételeken sok embert lehet látni, ahogyan szaladnak kifelé a toronyházból. Sérültekről, illetve vagyoni kárról szóló jelentést nem tettek közzé.

Li Csien-hszin, a Kínai Építéstudományi és Ipari Vállalat vezető mérnöke a Shenzhen Special Zone Daily című helyi lapnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a jelenséget "véletlenszerű frekvencia-egybeesés, vagyis rezonancia" okozhatta. A SCMP rámutatott: szakértők szerint ritka, hogy egy épület olyan mértékben megremegjen, hogy az emberek számára érzékelhető legyen.

Az épület újranyitásának tervezett időpontjáról egyelőre nem adtak hírt.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.