Narancs.hu: Mi a különbség a fertőző és a járványos betegségek között?
PE: Sok olyan betegség van, ami fertőzőnek mondható, de nem járványos. Ilyenek például a csak állatról emberre terjedők, mert csupán az elért személyt fertőzik meg, akik viszont már nem adják tovább a kórokozót. Egy példa: a kullancsok által terjesztett betegségek fertőzők, de azok emberről emberre nem mennek át. Járványosnak azt nevezzük, ami emberről emberre terjed. A nagyobb probléma mindig az, ha emberhez eredetileg nem adaptálódott vírus jelenik meg, olyan, mint a koronavírus.
MN: Magyarországon eddig is feltűntek különféle koronavírusok, csak nem így nevezzük őket?
PE: A koronavírusok családja sokféle. Amiket eddig ismertünk és megjelentek az emberben, azok enyhébb bajokat okoznak.
MN: Amikor az első hírek jöttek Kínából, a gigantikus karanténnal, mire számított?
PE: Ma már egyértelmű, hogy a kínai hatóságok jóval a vírus megjelenése után kezdték el komolyan venni a betegséget. Ugyanakkor a járvány kezdetekor senki nem tudta, se a virológusok, se a járványügyiek, hogy milyen lesz a betegség lefutása. Az ebolánál például ötven százalékos a halálozási arány. Ha egyszerre megjelenik egy csomó súlyos tüdőgyulladásos beteg – ami az új koronavírus következménye –, azonnal létre kell hozni a karantént, hogy ne terjedjen tovább a betegség.
| ||
MN: Hosszú távon mennyire hatásos egy egész régiók elkülönítése?
PE: A járvány legelején, amikor még keresik a kiindulópontot, és megpróbálják fékezni a fertőzés tempóját, hatékony lehet, de csak helyben. Nem tartható mindenki karanténban. Óriási a forgalom a világban, hamar terjednek a vírusok. Egy influenzajárványnál szinte nem is lehetséges elrendelni karantént.
MN: Ha egy szállodában jelenik meg a koronavírus, vagy mondjuk egy iskolában?
PE: Korábban Magyarországon is rendeltek már el súlyos járvány idejére tanítási szünetet. Mást mit lehet csinálni? Bezárják a gyerekeket az iskolába? Ilyen esetben az lehet a megoldás, ha gyerekek nem mennek közösségbe, hanem otthon maradnak.
MN: Az Olaszországból hazatért iskolások busza a kórház előtt állt meg. Arról is kialakult egy vita, hogy szabad-e, helyes-e a fertőző vagy a betegségre gyanús pácienseket látogatni.
PE: Gyerekek is kerülhetnek karanténba. Viszont a kisebbeket nem lehet elzárni a szüleiktől.
MN: Adott esetben költözzön be a szülő is?
PE: Akár azt is lehetne. Pláne, ha egészen kicsi gyerek kerül be. El sem tudom képzelni, hogy ne legyen a szülő mellette, ha kell, adjanak rá maszkot, védőfelszerelést. Egyébként is: egy dolog a karantén és egy másik dolog az elkülönítő megfigyelés. Azonban ha valakit koronavírus-fertőzés miatt súlyos állapotban kezelnek az intenzív osztályon, a látogatónak is körülbelül olyan szkafanderben kell lennie, mint az ott dolgozóknak.
MN: Ön adjunktus volt az ajkai fertőzőosztályon. Ott mi volt a gyakorlat hasonló helyzetekben?
PE: A fertőzőosztályt eleve úgy alakították ki, hogy a látogatók ne menjenek be a kórterembe. A fertőző osztályokon, így Ajkán is van egy külső és egy belső folyosó, köztük egy zsilip, azon keresztül járnak be az orvosok, nővérek. A külső folyosó felől közlekednek a betegek és innen jöhetnek a hozzátartozók. Ha járványos a betegség, akkor védőfelszerelést, maszkot kap a beteg és így a nyitott ajtón keresztül beszélgethet is a látogatóval. Magyarországon a legtöbb esetben azért a beteg kimehet a külső – nyitott – folyosóra.
| ||
MN: Infektológusi praxisa alatt, vagy amikor államtitkár volt, kellett-e a mostanihoz hasonló járványügyi készültséget elrendelni itthon?
PE: Nem emlékszem ilyenre.
MN: Érzékel-e problémát most amiatt, hogy a korábbitól különböző, nem teljesen önálló szisztémában működik az egykori ÁNTSZ helyébe lépett Nemzeti Népegészségügyi Központ?
PE: 1991-ben az ÁNTSZ megalakításával egységes szervezete volt Magyarországon az egyébként addig is rendkívül jól működő járványügynek. Borzasztóan felháborított, hogy pár éve a megyei szinteket besorolták a kormányhivatalokhoz. Így kettős irányítás jött létre: a kormányhivatal és a szakmai központ is irányít. Zavaros és értelmetlen átszervezés volt, nagyon meggyengült ez a hálózat.
MN: Mit szól ahhoz, hogy a járvánnyal kapcsolatos hazai intézkedések irányítója dominánsan a Belügyminisztérium és nem az egészségügyi tárca vagy a járványügyi szakapparátus vezetője?
PE: Az rendben van, hogy az irányító szervezetek közt ott van a Belügyminisztérium, de az intézkedéseket alapvetően a járványügyi hálózatnak kell meghatároznia. Ezzel szemben az operatív törzs tájékoztatóit többnyire nem ezek a szakemberek tartják. Érdemben tudnának válaszolni a kérdésekre, megfelelő jártassággal, határozottsággal ahhoz, hogy a lakosságot megnyugtassák, ehelyett odaállnak a mikrofonhoz szóvivők és miniszterek, akik csak annyit értenek a témához, amennyit hallottak a szakértőktől. Más vonatkozásokban sem látszanak kompetenseknek. Miért nem tudnak arra felelni, miként, mikor jutnak el a patikákba az oly sokat emlegetett, rabok által gyártott maszkok? Nem hoztak erről döntést? Pedig határozott válasznak kellene lennie: “ha más nem, hát akkor rendőrségi autókkal kiszállítjuk!”
MN: Kívülről nézve eddig hatékonynak látszik a protokoll a szorosan vett járványügyi téren.
PE: Szép lassan kialakul az eljárásrend. Az természetes, hogy a központ a László Kórház. Emellett azonban föl kell készülni arra, hogy nem korlátlan a befogadóképessége. Vannak fertőző betegeket ellátó osztályok másutt is szerte az országban. Az első lépésnek, az elkülönítésnek és a megfigyelésnek ott kell történnie. Emellett fontos gondolni arra is, hogy intenzív ellátást igényelhet valamelyik beteg állapota. Ezenkívül szükségessé válhatnak olyan kezelések, amelyekre a fertőzőosztályok nem alkalmasak. Az ilyen betegek gyógyítását vagy a kijelölt intenzív vagy erre felkészített fertőzőosztályokon lehet elvégezni.
MN: Az új koronavírusnál is a baktériumos felülfertőződés okoz problémát, mint mondjuk az influenzánál, vagy maga a vírus?
PE: Az igazi baj éppen az, hogy a vírus. Hozzáteszem: ez igaz az influenzára is, de nagyon ritkán. Ha ez okozza a tüdőgyulladást, az influenza esetén is nagyon súlyos.
MN: Mennyire hatékonyak a sokszor hangoztatott megelőzési lehetőségek?
PE: Ugyanúgy érvényesek a koronavírusra, mint amennyire hatékonyak tudnak lenni az influenza elleni küzdelemben is.
| ||
MN: Leszámítva a védőoltást. És a bakteriális tüdőgyulladással szembeni védelemre szintén van vakcina, de azt talán még az influenza-védőoltásnál is kevesebben adatják be maguknak és gyermekeiknek. Miközben az sokkal gyakrabban fordul elő a hozzánk még ide sem ért koronavírusnál…
PE: Az influenzától nem is félnek annyira, bármilyen komoly járványt okozott is eddig. Pedig januárban egyetlen hét alatt 17 000-en fertőződtek meg, és több tízezer további megbetegedés prognosztizálható. De senki nem rémült meg, nincs pánik… Arra lesz jó ez a helyzet, hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy mennyire fontos ilyenkor a kézmosás, a kesztyű használata, a sokak által használt tárgyak fertőtlenítése, és amennyire lehet, a zsúfolt helyek elkerülése. Sajnos Magyarországon még mindig nem szokás, hogy aki náthás, köhög, hordjon maszkot.
MN: Reális az, amivel időnként ijesztgetik a lakosságot, hogy egy tüsszentés egy busznyi embert is megfertőzhet?
PE: Ez mindig azon múlik, hogy mennyi időt töltenek együtt. Minél többet prüszköl egy beteg, annál több kórokozó kerül a levegőbe, és az sem mindegy, mekkora térben. Azaz lényeges kérdés, mennyire képes felszaporodni a kórokozó abban a közegben. Ha valaki felszáll egy buszra és tüsszentget a levegőbe, körülötte két-három ember – később, néhány nap múlva – valószínűleg beteg lesz.
