Merkely: "Ezt a vírust le fogjuk takarítani a Földről"

  • narancs.hu
  • 2020. december 30.

Katasztrófa

Győzködi a lakosságot, hogy elfogadja az oltást.

Bár a koronavírus új, elsőként Nagy-Britanniában megjelent variánsa gyorsabban terjed a korábbiaknál, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora szerint az új típusú vírustörzs nem betegíti meg jobban az embereket. A súlyos lefolyású kórképek legalábbis eddig nem látszanak gyakoribbnak az ezzel a kórokozóval megfertőződöttek körében – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában.

Az interjúban a kormány egyik fő járványügyi tanácsadójának magyarázata szerint a B.1.1.7 kóddal ellátott variáns azért terjedhet gyorsabban, mert erősebben kötődik az orrban, a torokban és a garatban lévő receptorokhoz. Abban az esetben, ha nem védekeznénk sehogy sem ellene, nem mosnánk kezet, nem tartanánk a biztonságos távolságot, valamint nem hordanánk maszkot, akkor az eredeti vírus reprodukciós értékhez képest négy tizeddel, 3,1-re emelkedne a fertőzőképessége. Ez a fertőzöttek számának kéthetenkénti megháromszorozódását, a járvány exponenciális terjedését jelentené. Védekezéssel azonban elmondása szerint mindez elkerülhető.

Merkely azt is elmondta, hogy Magyarországon egyelőre nem találtak az új variáns megjelenésére utaló jelet.

Arra a kérdésre, hogy a koronavírus velünk marad-e, mint az influenza, és évente oltatni kell-e majd magunkat a különböző típusaira, Merkely azt mondta: „Egyszer volt Budán kutyavásár. Influenzából csak egy van, és nagyon soká nem fog megjelenni még egy ilyen, a köpönyegét nagyon gyorsan változtató vírus. Komoly arzenál van már a kezünkben, és biztos vagyok abban, hogy ezt a vírust le fogjuk takarítani a Földről: azon kórokozók közé fog tartozni, amelyek teljesen kiszorulnak a hétköznapokból.”

Mindehhez viszont Magyarországon is el kell jutni oda, hogy a fertőzésen átesettek és a beoltottak aránya elérje a teljes népesség hatvan százalékát – hangsúlyozta. „Nagyon győzködöm a lakosságot, hogy elfogadja az oltást.”

(hvg.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.