Akadnak olyan helyek Hawaii partjainál, ahol hétszer annyi műanyagdarabka van a vízben, mint hal – derül ki egy most publikált kutatásból.
Az ivadékhalak az óceánban hányódó műanyagdarabkákat is megeszik, aminek még nem ismerjük az egészségügyi kockázatait. „Nincs róla adatunk, hogy ennek vannak-e káros hatásai a halpopulációra. De csak rosszat jelenthet, hogy megeszik ezeket a nem ennivaló darabkákat életük kezdetén, amikor a táplálkozás annyira fontos a túlélésük szempontjából” – magyarázta Gareth Williams, a walesi Bangor Egyetem tudósa a BBC Newsnak.
A kutatók az óceán felszínén úszó, szalagszerűen elrendeződött természetes táplálékforrást vizsgálták, amelyek tele vannak planktonokkal, a halak számára fontos élelemmel. Ám amikor Hawaii partjainál mintát vettek a planktonból, meghökkentek, hogy mennyi műanyagdarabka akadt fenn a hálójukon.
Vajon mire megyünk műanyag kacatok nélkül?
Az Európai Unió politikai döntéshozó szerve már rábólintott - lassan búcsút mondhatunk a műanyag eszcájgtól és a szívószáltól. Megleszünk nélkülük? A mindent elöntő műanyagszemét réme már egy jó ideje kísérti az emberiséget, de most talán egy lépést azért tettünk a további szeméthalmozódás csökkentésére.
„Váratlan volt, hogy a műanyagdarabkák száma meghaladja az ivadékhalakét” – számolt be róla Williams. A Hawaii környékén megvizsgált, ivadékhalak fejlődésében fontos szerepet játszó planktonforrásokban talált műanyagdarabkák sűrűsége átlagosan nyolcszor nagyobb volt, mint a csendes-óceáni nagy hulladékszigetben úszó műanyagdarabkák sűrűsége.
„Megrázott bennünket, hogy a legtöbb mintánkban a műanyag volt a domináns” – mondta el Jonathan Whitney, az amerikai Országos Légkör- és Óceánkutató Hivatal (NOAA) tengerbiológusa.
Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) publikált tanulmány szerint a kutatók több száz ivadékhal felboncolása nyomán megállapították, hogy számos halfaj megeszi a műanyagdarabkákat.
„Apró műanyagdarabokat találtunk a kereskedelmi halászat számára fontos fajok egyedeiben, mint a kardhal, a makrahal vagy a korallzátonyokon élő íjhalfélék” – fűzte hozzá Whitney. De akadt műanyag a repülőhalak gyomrában is, amelyek a tonhalak és a hawaii sirályok zsákmányai.
„A biodiverzitást és a halállományt jelenleg számos, ember okozta káros hatás fenyegeti, köztük a klímaváltozás, az élőhelyvesztés és a túlhalászat. Sajnos a kutatásunkból az derül ki, hogy az ivadékhalak műanyaggal való táplálkozását is hozzáadhatjuk a listához” – hangsúlyozta Jamison Gove, a honolului Csendes-óceáni Szigeteki Halászati Tudományos Központ tudósa.
MTI
