Zárlat alá vontak több államot Ausztráliában, terjed a delta variáns

  • narancs.hu
  • 2021. június 28.

Katasztrófa

Az országban a pandémia kezdete óta nem volt ilyen súlyos a járványhelyzet.

További ausztrál államokban vezettek be járványügyi korlátozásokat hétfőn a nemrég megugrott, a koronavírus delta variánsához köthető fertőzésszámok miatt, szakértők szerint az országban a járvány kezdete óta nem volt ilyen súlyos a helyzet.

Zárlat alá vonták az ország északi részén lévő Darwint és Palmerstont, a nyugat-ausztráliai Perth-ben pedig három napra kötelezővé tették a maszkhasználatot, és a helyi hatóságok nem zárták ki a teljes zárlatot sem.

A járványügyi hatóságok két fertőzésgócot azonosítottak mostanáig, az első a sydney-i repülőtéren dolgozó egyik taxisofőrrel hozható összefüggésbe, aki valószínűleg egy külföldi légi járat személyzetétől kapta el a betegség fertőzőbb, delta variánsát. A sofőr nem volt beoltva, és maszkot sem hordott.

Sydney hatóságai pénteken még azt közölték, hogy a nagyváros négy körzetét fogják lezárni, de szombaton már a több mint ötmillió lakosú metropolisz teljes lezárását jelentették be két hétre. Egészségügyi szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a zárlat legkorábban csak öt nap múlva eredményezhet csökkenő esetszámokat.

A variáns felbukkant Queensland állam fővárosa, Brisbane szállodakaranténjában is. Itt egy bányász fertőződött meg, aki továbbadta a vírust az Északi Terület egyik aranybányája dolgozóinak, ennek nyomán a hatóságok 900, az ország különböző részeire távozott bányászt kerestek. Queensland törvényhozása felszólította a szövetségi kormányt, szigorítsa a határellenőrzést.

A 26 milliós Ausztrália mostanáig sikeresen vette fel a harcot a járvány ellen a gyorsan elrendelt szigorú zárlatokkal. A pandémia kezdete óta alig több mint 30 400 fertőzöttet és 900 körüli halálos áldozatot regisztráltak. Az oltási kampány viszont lassan halad, egyelőre a lakosság alig öt százaléka kapta meg a vakcina mindkét dózisát.

Bill Bowtell egészségügyi szakértő, aki korábban Ausztrália AIDS elleni harcának egyik vezetője volt, arra ösztökélte a kormányt, rövidítse le az AstraZeneca-oltás két dózisának beadása közötti 12 hetet 8 hétre, felgyorsítandó a tömeges vakcinázást. Bowtell arra is figyelmeztetett, hogy a kontinensen tavaly tavasz óta nem volt ilyen súlyos a járványhelyzet.

(MTI)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.