Kiállítás

A magány otthonossága

Major Ákos: Apa csavarog

Képzőművészet

Major Ákos kiállításának angol címe (Dad’s walks) nem teljesen ugyanazt jelenti, mint a magyar változat; ráadásul a csavargásnak magának van némi pejoratív felhangja is, főképp akkor, ha épp az apánkról beszélünk.

Bár kétségkívül a sétál, sétálgat vagy járkál igék kevésbé ütősek egy kiállítás címében. És nem is utazásról van szó, bár a művész jól menő grafikusi állását felhagyva 2009-ben Bécsbe költözött, és onnan a világ számos pontját beutaz­ta a kameráival; járt egyebek közt Izlandon, Thaiföldön, Tunéziában, Dubajban, Skóciában, s egy tíznapos road movie keretében átszelte Amerikát. (Tervei/álmai közt pedig Grönland, Szibéria és az Antarktisz is szerepel).

Major tehát 2009-ben kezdett el hivatásszerűen fotózni, fényképeinek képi világát pedig az Amerikából 1975-ben induló New Topo­gra­phics irányzathoz kötik. Az azonos című, és az irányzatnak nevet is adó kiállításra meghívták a német Bernd és Hilla Becher művészpárost is, akik – a konceptualizmushoz és a minimalizmushoz is kötődő – indusztriális fotóikkal tulajdonképpen ugyanazt a letisztult, sallangmentes, stilisztikai szempontból „névtelen” fényképezési módot követték, mint az Amerika hétköznapi valóságát topográfiai szempontból megragadó helyi művészek. Major fotográfiai is ezt a (nem túl tolakodóan) feszes komponálási módot visszhangozzák, amelyhez viszont sajátos, grafikusi nézőpont is társul. A művész szinte már a kezdetektől három kamerát használ, egy középformátumú filmes, egy nagy formátumú síkfilmes és egy digitális kamerát – ezeket ebben a fekete-fehér sorozatában is alkalmazta.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.