Kiállítás

A magány otthonossága

Major Ákos: Apa csavarog

Képzőművészet

Major Ákos kiállításának angol címe (Dad’s walks) nem teljesen ugyanazt jelenti, mint a magyar változat; ráadásul a csavargásnak magának van némi pejoratív felhangja is, főképp akkor, ha épp az apánkról beszélünk.

Bár kétségkívül a sétál, sétálgat vagy járkál igék kevésbé ütősek egy kiállítás címében. És nem is utazásról van szó, bár a művész jól menő grafikusi állását felhagyva 2009-ben Bécsbe költözött, és onnan a világ számos pontját beutaz­ta a kameráival; járt egyebek közt Izlandon, Thaiföldön, Tunéziában, Dubajban, Skóciában, s egy tíznapos road movie keretében átszelte Amerikát. (Tervei/álmai közt pedig Grönland, Szibéria és az Antarktisz is szerepel).

Major tehát 2009-ben kezdett el hivatásszerűen fotózni, fényképeinek képi világát pedig az Amerikából 1975-ben induló New Topo­gra­phics irányzathoz kötik. Az azonos című, és az irányzatnak nevet is adó kiállításra meghívták a német Bernd és Hilla Becher művészpárost is, akik – a konceptualizmushoz és a minimalizmushoz is kötődő – indusztriális fotóikkal tulajdonképpen ugyanazt a letisztult, sallangmentes, stilisztikai szempontból „névtelen” fényképezési módot követték, mint az Amerika hétköznapi valóságát topográfiai szempontból megragadó helyi művészek. Major fotográfiai is ezt a (nem túl tolakodóan) feszes komponálási módot visszhangozzák, amelyhez viszont sajátos, grafikusi nézőpont is társul. A művész szinte már a kezdetektől három kamerát használ, egy középformátumú filmes, egy nagy formátumú síkfilmes és egy digitális kamerát – ezeket ebben a fekete-fehér sorozatában is alkalmazta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.