Bár kétségkívül a sétál, sétálgat vagy járkál igék kevésbé ütősek egy kiállítás címében. És nem is utazásról van szó, bár a művész jól menő grafikusi állását felhagyva 2009-ben Bécsbe költözött, és onnan a világ számos pontját beutazta a kameráival; járt egyebek közt Izlandon, Thaiföldön, Tunéziában, Dubajban, Skóciában, s egy tíznapos road movie keretében átszelte Amerikát. (Tervei/álmai közt pedig Grönland, Szibéria és az Antarktisz is szerepel).
Major tehát 2009-ben kezdett el hivatásszerűen fotózni, fényképeinek képi világát pedig az Amerikából 1975-ben induló New Topographics irányzathoz kötik. Az azonos című, és az irányzatnak nevet is adó kiállításra meghívták a német Bernd és Hilla Becher művészpárost is, akik – a konceptualizmushoz és a minimalizmushoz is kötődő – indusztriális fotóikkal tulajdonképpen ugyanazt a letisztult, sallangmentes, stilisztikai szempontból „névtelen” fényképezési módot követték, mint az Amerika hétköznapi valóságát topográfiai szempontból megragadó helyi művészek. Major fotográfiai is ezt a (nem túl tolakodóan) feszes komponálási módot visszhangozzák, amelyhez viszont sajátos, grafikusi nézőpont is társul. A művész szinte már a kezdetektől három kamerát használ, egy középformátumú filmes, egy nagy formátumú síkfilmes és egy digitális kamerát – ezeket ebben a fekete-fehér sorozatában is alkalmazta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
