rés a présen: Festesz, filozofálsz, de foglalkoztál koreográfiai munkákkal is. Hogyan érnek össze ezek a területek nálad?
Horváth Éva Mónika: Inkább az van, hogy minden képességemmel azon dolgozom, ami az érdeklődésem középpontjában áll. Ezért készülnek látszólag eltérő médiumú munkák. Festőnek tanultam, vagyis állóképkészítő lettem, és régóta foglalkoztat, hogyan lehet az állóképet bemozdítani. A mozgalmasság képi mintázatai izgalmas kihívások elé állítottak.
rap: Hogyan indult a pályád?
HÉM: Festőcsaládba születtem. Gyerekként – az alapozástól az ecsetmosáson, a palettavakaráson keresztül a kiállítási meghívók postázásig – mindenben segítettem a szüleimnek. Játéknak éreztem, de arra emlékszem, hogy a palettavakarás elég nehéz dolog volt. Szerencsére a májkrémes dobozokba gyűjtött festékmaradványok szürkéje mindig más színű volt, és ez szórakoztatott. Ezek a festékpépek fontos szerepet töltöttek be az életünkben. Textúrát adtak a készülő képeknek, összefogták a harsány koloritot, sőt, ha a szüleim éppen vitatkoztak, és szóba hoztam a színes szürkék ügyét, akkor abbahagyták a veszekedést. Így hát többször megkérdeztem őket, hogyan kell kiegyensúlyozott színekben tartani egy képet. Az egész gyermekkorom színes szürke volt, és festőként is ebből tartományból indultam el.
rap: 2012 óta foglalkozol „tömegfestészettel”.
HÉM: Abban az időben kezdtek el foglalkoztatni a szociális és közösségi kérdések. Ugyanekkor láttam Fritz Lang Metropolis című filmjének felújított kópiáját, és sok olyan dolgot olvastam, néztem, amiből kialakult a vízió, hogy festenem kell egy frízt a tömegmozgásokból. Így készült a Critical Mass című 100 lapos sorozat hét éven át. Az első fáziskiállítás a Fészek Galériában volt 2014-ben, majd két évvel később az A38 hajón, aztán a Ráday utcában követték újabbak. Tavaly az Art Capital művészeti fesztiválon sok más alkotóval közösen, élő kontextusban mutathattam be egy nagyobb szekvenciát a „tömegmozgásokból”. 2018 őszén a CAFe Budapest programján valósult meg a Molinó, amelyen Parák Andrea grafikussal és Sólyom Attila szobrásszal közösen dolgoztunk, és amely a 4-es metró Fővám téri megállójának közösségi terében volt látható öt hónapig.
rap: Most nyílt egy termed a Külön ter(m)ek c. kiállítás részeként a Műcsarnokban.
HÉM: Március 24-ig látogatható a tárlat, ahol 7 művész 7 teremben mutatja be új alkotásait. Az itt látható, Szegő György kurátorral közösen megtervezett Critical Mass installációmat egy 56 képből épített fríz, a Molinó, valamint egy, az egységeket összekötő olajkép alkotja.
rap: Hogyan készültek a Critical Mass képek?
HÉM: Először csak az absztrakt kompozíciók készültek és váltak jelenetekké, majd a fejlesztés során az újabb lapokkal összerakva, a képek teljesen átalakultak. Figuratív képek, de egyik sem a narratívából indult el, inkább érzelmi telítettségből fakadtak, ezért módszerem egy olyan prímatechnika, amely nem törölhető, csak alakítható, azaz minden gesztus és festékmozdulat, festői döntés látszik a képen. Nem használom az elfedés lehetőségét, inkább kimaxolom, a befejezés igényével állítom meg a képet. Szóval akár évekig is készülhet egy kép.
rap: Most min dolgozol éppen?
HÉM: Nagyobb méretű térinstallációkon és olajképeken dolgozom. Ritkán vagyok olyan romantikus, hogy ihlet után nézzek, inkább arra törekszem, hogy tartalmas életet éljek.
rap: Kit kérnél fel, hogy portrét csináljon rólad?
HÉM: Az angol portréfestők utolérhetetlenek, Reynoldsnak vagy még inkább Lucian Freudnak állnék modellt.
