rés a présen

A mozgalmasság képi mintázatai

Horváth Éva Mónika festő

  • rés a présen
  • 2019. április 7.

Képzőművészet

rés a présen: Festesz, filozofálsz, de foglalkoztál koreográfiai munkákkal is. Hogyan érnek össze ezek a területek nálad?

Horváth Éva Mónika: Inkább az van, hogy minden képességemmel azon dolgozom, ami az érdeklődésem középpontjában áll. Ezért készülnek látszólag eltérő médiumú munkák. Festőnek tanultam, vagyis állóképkészítő lettem, és régóta foglalkoztat, hogyan lehet az állóképet bemozdítani. A mozgalmasság képi mintázatai izgalmas kihívások elé állítottak.

rap: Hogyan indult a pályád?

HÉM: Festőcsaládba születtem. Gyerekként – az alapozástól az ecsetmosáson, a palettavakaráson keresztül a kiállítási meghívók postázásig – mindenben segítettem a szüleimnek. Játéknak éreztem, de arra emlékszem, hogy a palettavakarás elég nehéz dolog volt. Szerencsére a májkrémes dobozokba gyűjtött festékmaradványok szürkéje mindig más színű volt, és ez szórakoztatott. Ezek a festékpépek fontos szerepet töltöttek be az életünkben. Textúrát adtak a készülő képeknek, összefogták a harsány koloritot, sőt, ha a szüleim éppen vitatkoztak, és szóba hoztam a színes szürkék ügyét, akkor abbahagyták a veszekedést. Így hát többször megkérdeztem őket, hogyan kell kiegyensúlyozott színekben tartani egy képet. Az egész gyermekkorom színes szürke volt, és festőként is ebből tartományból indultam el.

rap: 2012 óta foglalkozol „tömegfestészettel”.

HÉM: Abban az időben kezdtek el foglalkoztatni a szociális és közösségi kérdések. Ugyanekkor láttam Fritz Lang Metropolis című filmjének felújított kópiáját, és sok olyan dolgot olvastam, néztem, amiből kialakult a vízió, hogy festenem kell egy frízt a tömegmozgásokból. Így készült a Critical Mass című 100 lapos sorozat hét éven át. Az első fáziskiállítás a Fészek Galériában volt 2014-ben, majd két évvel később az A38 hajón, aztán a Ráday utcában követték újabbak. Tavaly az Art Capital művészeti fesztiválon sok más alkotóval közösen, élő kontextusban mutathattam be egy nagyobb szekvenciát a „tömegmozgásokból”. 2018 őszén a CAFe Budapest programján valósult meg a Molinó, amelyen Parák Andrea grafikussal és Sólyom Attila szobrásszal közösen dolgoztunk, és amely a 4-es metró Fővám téri megállójának közösségi terében volt látható öt hónapig.

rap: Most nyílt egy termed a Külön ter(m)ek c. kiállítás részeként a Műcsarnokban.

HÉM: Március 24-ig látogatható a tárlat, ahol 7 művész 7 teremben mutatja be új alkotásait. Az itt látható, Szegő György kurátorral közösen megtervezett Critical Mass installációmat egy 56 képből épített fríz, a Molinó, valamint egy, az egységeket összekötő olajkép alkotja.

rap: Hogyan készültek a Critical Mass képek?

HÉM: Először csak az absztrakt kompozíciók készültek és váltak jelenetekké, majd a fejlesztés során az újabb lapokkal összerakva, a képek teljesen átalakultak. Figuratív képek, de egyik sem a narratívából indult el, inkább érzelmi telítettségből fakadtak, ezért módszerem egy olyan prímatechnika, amely nem törölhető, csak alakítható, azaz minden gesztus és festékmozdulat, festői döntés látszik a képen. Nem használom az elfedés lehetőségét, inkább kimaxolom, a befejezés igényével állítom meg a képet. Szóval akár évekig is készülhet egy kép.

rap: Most min dolgozol éppen?

HÉM: Nagyobb méretű térinstallációkon és olajképeken dolgozom. Ritkán vagyok olyan romantikus, hogy ihlet után nézzek, inkább arra törekszem, hogy tartalmas életet éljek.

rap: Kit kérnél fel, hogy portrét csináljon rólad?

HÉM: Az angol portréfestők utolérhetetlenek, Reynoldsnak vagy még inkább Lucian Freudnak állnék modellt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.