rés a présen: Számomra a sakkos, illetve a Möbius-szalagos festmények jelölte korszakaid voltak a legemlékezetesebbek. Hogyan alakul ki egy-egy ilyen koncepció nálad?
Haász Katalin: Szoktam gondolkodni, hogy mennyi ideig és miért működőképes egy motívum, és főleg azon, hogy hogyan választódik ki. Ez nehezen megragadható folyamat. Például az első Möbius festményemet egyszeri képnek képzeltem, de amikor próbaképpen másodszorra megfestettem a szalagot, festés közben a formáról és jelentéséről való gondolkodás azonossá vált magával a megjelenítés folyamatával, és úgy éreztem, hogy ez a festészet. Megtaláltam valamit a magam számára. És ez a téma azóta is kísért. Van, hogy hirtelen történik meg egy témaváltás és választás, a Maszk-sorozat is ilyen, bár van előzménye, mert egy korábbi, Fejek című sorozathoz köthető. A Leplek című sorozatnak meg a Drapériák az előzménye. A kétezres években készült, Elliptoidok – Szférák című sorozatom a mai napig foglalkoztat. Egy téma akkor motivál, ha metaforikussá tesz egy fogalmat vagy érzést, amelyről gondolkozom, ez mindegyik korszakomra igaz.
rap: Így is kezdted a festői pályádat? Koncepciókkal?
HK: A koncepció előre elgondolást jelent, ezt viszont megelőzi egy intuíció. A terv munka közben is alakul, ezért tudok sorozatokban gondolkodni. Ritkán tudok kitervelni valamit előre, a folyamat a lényeg. Ebben nem sokat változtam. Maurer Dóra megtanította, hogyan éljünk a kísérletezés szabadságával, amiből saját képi nyelv alakulhat ki. Az ő pályájának a kezdete egybeesik a konceptualizmus alakulásával, mely irányzat a tanítási és művészeti gyakorlatának alapvető része. Sok mindent továbbadok a hallgatóimnak ebből a gondolkodásból.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
