rés a présen

A parabolikus vonal

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. február 26.

Képzőművészet

Haász Katalin festőművész

rés a présen: Számomra a sakkos, illetve a Möbius-szalagos festmények jelölte korszakaid voltak a legemlékezetesebbek. Hogyan alakul ki egy-egy ilyen koncepció nálad?

Haász Katalin: Szoktam gondolkodni, hogy mennyi ideig és miért működőképes egy motívum, és főleg azon, hogy hogyan választódik ki. Ez nehezen megragadható folyamat. Például az első Möbius festményemet egyszeri képnek képzeltem, de amikor próbaképpen másodszorra megfestettem a szalagot, festés közben a formáról és jelentéséről való gondolkodás azonossá vált magával a megjelenítés folyamatával, és úgy éreztem, hogy ez a festészet. Megtaláltam valamit a magam számára. És ez a téma azóta is kísért. Van, hogy hirtelen történik meg egy témaváltás és választás, a Maszk-sorozat is ilyen, bár van előzménye, mert egy korábbi, Fejek című sorozathoz köthető. A Leplek című sorozatnak meg a Drapériák az előzménye. A kétezres években készült, Elliptoidok – Szférák című sorozatom a mai napig foglalkoztat. Egy téma akkor motivál, ha metaforikussá tesz egy fogalmat vagy érzést, amelyről gondolkozom, ez mindegyik korszakomra igaz.

rap: Így is kezdted a festői pályádat? Koncepciókkal?

HK: A koncepció előre elgondolást jelent, ezt viszont megelőzi egy intuíció. A terv munka közben is alakul, ezért tudok sorozatokban gondolkodni. Ritkán tudok kitervelni valamit előre, a folyamat a lényeg. Ebben nem sokat változtam. Maurer Dóra megtanította, hogyan éljünk a kísérletezés szabadságával, amiből saját képi nyelv alakulhat ki. Az ő pályájának a kezdete egybe­esik a konceptualizmus alakulásával, mely irányzat a tanítási és művészeti gyakorlatának alapvető része. Sok mindent továbbadok a hallgatóimnak ebből a gondolkodásból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.