Visszhang: kiállítás

Esztergályos Cecília: Mindent vagy semmit

A tánc- és színművész 2000 óta készít kerámiatárgyakat.

Első kiállítása 2002-ben a budapesti Madách Színház Tolnay Szalonjában volt. Képzőművészi érdeklődésének fókuszában sokáig az égetett, mázzal bevont kerámiák álltak (Hadikfalvi Andrea fazekas tanította korongozni), 2006-ban azonban már akril- és olajfestményeivel is debütált a József Attila Színházban. Most kisplasztikáiból és festményeiből is megismerhetünk néhányat.

Esztergályos öntörvényűen nyúl az agyaghoz, művei ugyanolyan szabálytalanok, mint a hat-hét évtizedes pályafutása. A festmények a francia avantgárdot, az expresszionizmus formabontó alkotóit juttatják az eszünkbe. A Zűr van! című, gyors ecsetkezeléssel megalkotott, lilás-rózsaszínes portré és a Magány elnevezésű, kompozíciójában és színkezelésében a címet erősítő darab a tárlat két legkülönlegesebb alkotása.

A kiállításon túlnyomórészt azért a kerámiák uralkodnak. Bár meglehet, hogy egyik-másiknak nem tesz különösebben jót a nap- vagy olvasószemüveg, a fejtetőre illesztett adventi koszorú (elegendő lenne a színes máz). Kicsit groteszkek, ijesztőek, de nagyon is élnek. Egy 2004-es kiállításán még „csak” Janus-arcú vázákat tárt a közönség elé, a két-három arcú edényeket mára a nem „használati tárgyként” jegyzett alkotások váltották fel. Egytől egyig öregek ezek a nyúzott szobor(ka)arcok: szemük lesütve vagy csíkra összehúzva, mégis árad belőlük valamiféle derű.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”