Visszhang: kiállítás

Esztergályos Cecília: Mindent vagy semmit

A tánc- és színművész 2000 óta készít kerámiatárgyakat.

Első kiállítása 2002-ben a budapesti Madách Színház Tolnay Szalonjában volt. Képzőművészi érdeklődésének fókuszában sokáig az égetett, mázzal bevont kerámiák álltak (Hadikfalvi Andrea fazekas tanította korongozni), 2006-ban azonban már akril- és olajfestményeivel is debütált a József Attila Színházban. Most kisplasztikáiból és festményeiből is megismerhetünk néhányat.

Esztergályos öntörvényűen nyúl az agyaghoz, művei ugyanolyan szabálytalanok, mint a hat-hét évtizedes pályafutása. A festmények a francia avantgárdot, az expresszionizmus formabontó alkotóit juttatják az eszünkbe. A Zűr van! című, gyors ecsetkezeléssel megalkotott, lilás-rózsaszínes portré és a Magány elnevezésű, kompozíciójában és színkezelésében a címet erősítő darab a tárlat két legkülönlegesebb alkotása.

A kiállításon túlnyomórészt azért a kerámiák uralkodnak. Bár meglehet, hogy egyik-másiknak nem tesz különösebben jót a nap- vagy olvasószemüveg, a fejtetőre illesztett adventi koszorú (elegendő lenne a színes máz). Kicsit groteszkek, ijesztőek, de nagyon is élnek. Egy 2004-es kiállításán még „csak” Janus-arcú vázákat tárt a közönség elé, a két-három arcú edényeket mára a nem „használati tárgyként” jegyzett alkotások váltották fel. Egytől egyig öregek ezek a nyúzott szobor(ka)arcok: szemük lesütve vagy csíkra összehúzva, mégis árad belőlük valamiféle derű.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.