Képzőművészet

Az egyik legviccesebb kiállítási kritikát Hajdu Istvántól olvastam a Beszélőben. Arról szólt, hogy hosszan áll a bezárt galéria előtt.

Új művészeti intézmény nyílt októberben az óbudai Goldberger gyár valahai mosócsarnokában, ahol a műveket, a művészeket és a közönséget szokatlan helyen, szokatlan formában kötik össze, „gerillaáron” kínálva a kortárs műtárgyakat.

Az 1919-ben alapított intézmény már a névadó idejében is egyfajta múzeumként működött: a Morvaországból származó műgyűjtő, világutazó előszeretettel mutatta be legújabb Ázsiában vásárolt tárgyait. Egykor ötezres gyűjteménye mára harmincezressé bővült.

Lövedék áttörte betonfalakkal övezett ciszjordániai jászol.

Az általában filozófusok, esztéták, elméleti szakemberek által hangoztatott „vége-elméletek” sorában a festészet az első, halálozásáról már az 1800-as évek közepétől beszélnek. (A művészettörténetet e század elején temették el.)

A művész ezúttal egy birminghami téglakerítésre festett.

Modern művészet.

Közel két évvel ezelőtt kezdett bele a Mozaik Zsidó Közösségi Klub együttműködve a Mazsihisszel és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemmel (OR-ZSE) a Dáf projektbe – ennek keretében a zsidó közösség több mint száz tagja interpretálta a tórai hetiszakaszok üzenetét.

A Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros vezetője s egyben a kiállítás kurátora, Deák Nóra nem véletlenül választotta ki e képzőművészeket; mindhárman erősen kötődnek Dunaújvároshoz – ketten a városban születtek, Várnai pedig kisdiákként Kazincbarcikáról került ide. A kiállítás ugyanis azt a kérdést járja körül, mit jelent Dunaújvárosban képzőművésszé válni, létezik-e dunaújvárosi művészet, miként jelennek meg a művészek munkáiban a városban szerzett tapasztalatok.

Magyarországon nem volt még olyan nagyszabású, 100 évnyi időszakot átfogó, a jelenig ívelő fotótárlat, amely ilyen széles körben mutatja be franciaországi magyar fotográfusok műveit.

A 2013-ban alapított Easttopics nonprofit kezdeményezés a kelet-európai kortárs művészet népszerűsítésére, egy olyan folyamatban lévő projekt, amely közelebb hozza, s egyben hálózatszerűen összefogja a térség államainak (többek közt a volt Jugoszlávia utódállamai, a balti államok, Görögország és Belorusszia) kortárs szcénáit és szereplőit.

A fiatal szobrász 2012-es diplomamunkájában, a Csepel G. E. tornarobotban már ott van a humor, szerepelnek talált tárgyak, de mindent visz a szobor háttértörténete.

Kisfaludy András 1998-ban készítette el a csupán három évig működő Kex együttesről szóló dokumentumfilmjét, amelynek címét az együttes egyik, kislemezen megjelent számából kölcsönözte.