Egy ideje mindehol tigriseket látok, élesebbek lettek az érzékeim, úgy látszik. Sétálok a körúton, az már vadászat, bármelyik kirakatban, pulóveren, óriásplakáton, kivillanó tetovált bőrfelületen megpillanthatok egyet. A fiam, ha találkozunk egy ismerőssel, hátat fordít, és azt mondja: „nem tudod, mi van az anorákom hátán?“
Tigris.
Mindenki tigris. Mindenhol tigris. Minden tigris.
Kivéve azt, ami nem tigris.
Merthogy: a tigris a múzeumban, az egy tigris a múzeumban, és nem a tigris.
Ezt a mondatot egy neves angol újságíró és múzeológus, Kenneth Hudson — egyesek szerint antimúzeológus (a múzeológus az újságban az egy múzeológus az újságban, és nem a múzeológus?) — írta le 1977-ben.
Fussunk neki még egyszer. A tigris és a múzeumi tigris, két külön dolog, mondja a múzeumi szakember. Mit reprezentál a múzeum, ha nem a valóságot? A tigris itt példa: annak a példája, hogy bármit bevihetünk a múzeumba, és ha bevisszük azt a bármit, lényegileg megváltozik: múzeumi bármi lesz.
Hudson frappáns mondatából indult ki Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum MaDok-program csoportjának kurátora, etnográfusa, amikor belekezdett a tigrisgyűjtésbe, és a Facebookon-zajló közösségi gyűjtés a felelős azért, hogy én is rákattantam a tigrisészlelésre.
A NEM A TIGRIS nevű nyilvános és teljesen nyitott Facebook-csoportban önkéntes közösségi tigrisgyűjtés zajlik, több mint 300, a tigrisek észlelésére különösen nyitott, lelkes taggal, „ami közös bennük: az a TIGRIS. A tigrisekkel való személyes találkozások, a találkozások képpé és gondolattá formálása“, áll a leírásban. Az eredmény egy zseniális virtuális tigriskiállítás, ami naponta egy tigrissel gyarapodik. A cél a 999 tigrisből álló — műtárgy nélküli — múzeumi gyűjtemény. Most 472-nél tartanak.
| ||
De hogyan lehet ennyi tigrissel találkozni a hétköznapok során? Ki kell nyitni a szemünket.
Volt már itt szó felső polcon porosodó tigrises bögrékről, tigrismintás kutyapulóverről, tigrisjelmezes óvodásokról a balatoni fotótárból, különböző múzeumi tigrisekről és kiterített tigrisbőrökről, de olvashattunk beszámolót a macskafajták egyik legnagyobb menedékének számító novoszibirszki Rosztiszlav Alekszandrovics Silo Állatkertről is, ahol bengáli tigtrist is igyekeznek tenyészteni.
Előfordult az is, hogy egy Dél-Koreai Nemzeti Múzeumban lévő, Csoszon-dinasztia idejéből származó csodálatos képhez írt pszeudo-népmesét az amúgy szakmabeli tigrisgyűjtő.
| ||
Két kedvencem van a közelmúltból: egy fotó azt dokumentálja, ahogy a Fiatal Képzőművészeti Stúdió tagjai megmutatják a Fővárosi Állatkert tigriseinek, Norbinak és Nivának Molnár Judit Lilla Kelet-európai sztereotípia I., Ha nagy leszek című festményét — ami tigriseket is ábrázol.
A másik az Újpesti Megyeri Tigrisek gyermekkoráslabda-csapatának bemelegítő pólója, amit a Darázsfészekben, vagyis a kőbányai kosárcsarnokban kaptak lencsevégre.
| ||
Frazon Zsófiát kérdeztem a tigrisgyűjtés titkairól és tanulságairól.
Magyar Narancs: Miért 999 tigris a cél? Lehetne 1111 is, és azok már majdnem csíkok lennének. A 666 meg macskaszerűen diabolikus.
Frazon Zsófia: Az ezeregyéjszaka meséi miatt természetesen! A 999 meg egy híján ezer. Amikor katalogizáltam az első kapott tigrist, azt írtam: ajándék tigris 1. A másodiknál már úgy láttam, ez így kevés lesz, az lett az ajándék tigris 02. Aztán azt mondtam, nem, legyünk vagányak, jöjjön a 003. Így nemcsak sorra kerülhet a 007-es is, de elmehetünk 999-ig. Mivel lassan félúton járunk, és közel 200 van még a gépemen, nincsenek kétségeim.
MN: A Néprajzi Múzeum per pillanat zárva van: a Kossuth téren már nem lehet nyitva, ugyanis az épületbe költözik a Kúria, a városligeti új épület pedig még nincs készen. Ha van Néprajzi Múzeum, most nincs NEM A TIGRIS, ezt jól sejtem?
FZs: A Néprajzi Múzeum az időszakos zárás miatt általános társadalmi közegvesztésen megy keresztül, nincs kiállítás, nincs program. De kiállítás nélkül is lehet múzeumot csinálni — próbáljuk fenntartani a múzeumi értelmezés keretrendszerét, ezért nyúltunk ki az online terek felé. Ugyanezért indítottunk el egy beszélgetőkört a múzeumról mint metaforáról, a múzeumi terekről, vagy épp a múzeumról mint gyilkosságok helyszínéről. Meglepően sokan járnak. Ehhez kellett egy jó cím, ez lett a TIGRIS A MÚZEUMBAN.
| ||
Aztán jött a Hudson-idézet másik fele és a NEM A TIGRIS, ebből lett maga a gyűjtőkampány. Úgy éreztem, ezt az idézet líraian ragadja meg a hétköznapi valóságok és a múzeumi világok közötti különbséget, de megteremti az átjárás, átjárhatóság közegét is. Aztán ez az olvasókör önálló életre kelt a Facebookon: egyszer csak kaptam egy fotót, ami egy tigrist ábárázolt egy angol múzeumi kiállítótérben. Ez volt az ajándék tigris 1.
MN: Szóval ez egy alulról jövő kezdeményezés. Mi a kritérium a tigrisfelvételnél?
FZS: Nincs jobb meg rosszabb tigris. Minden tigris tigris. Az egyetlen, hogy személyes találkozáson kell alapulnia a beküldött képnek. Igyekszem rögzíteni a helyszínt, és arra kérni a tigrisvadászokat, hogy írjanak kommentárt is a találkozásról. Aztán én mint kurátor teret adok a személyes értelmezésemnek, és a prezentáció során elhelyezem az adott tigrisészlelést egy tágabb múzeumi diskurzusban, hasonlóan ahhoz, amikor elhelyezünk egy tárgyat egy kiállításon. Az sem lényegtelen, mihez van kedvem reggelente, amikor a kávém mellett tigrisezek.
MN: Keletkeznek tematikus csomópontok? Milyen gondolati mintázatot rajzolnak ki a beérkező tigrisek?
FZS: Persze, ezeket sokszor egymás mellé rendelem és vannak tematikai tartalmi ívek is, evidensen összetartozó tigrisek. Több tigrisészlelésen keresztül foglalkoztunk például az állatkert problematikájával és a múzeummal való kapcsolatával, de visszatérő téma a karácsony, farsang, a vadászat vagy éppen a szexualitás is. Külön gyűjtöm a halott tigriseket, már több mint 26 van. És 4 élő. Ebből kettő a budapesti állatkertből.
MN: Vannak kedvenc tigriseid, olyanok, amelyek meglepetésszerűen támadtak?
FZS: Előkerült egy tigrises céhjelvénnyel díszített hamutartó, ráadásul a Békéscsabai Méretes Szabók és Szűcsök tigrisének feje beszorult az ollóba. A hamutartó talán a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején készült az Alföldi Porcelángyárban. Ekkor már 30 éves volt a szövetkezet — egyelőre közös kutakodtás után sem találtunk adatot a szövetkezet alapítására, van viszont egy 1966-os hirdetés a Békés Megyei Népújságban és egy 1973-as kártyanaptár ugyanezzel a kelekótya tigrissel.
| ||
A másik ilyen közös vadászat eredménye a NEM A TIGRIS 409. Egy lelkes tigrisészlelő a Pestújhelyi Közösségi Ház falikárpitját fotózta le, amin cirkuszi jelenet látható tigrissel. Elmentünk a házba bambizni egyet, odáig jutottunk el, hogy Aczél Ilona Cirkusz című festményéről készült a kárpit. A képet első körben a Pintér Aukciós ház oldalán találtuk meg, majd két további említésre is fény derült: 1962-ből az Ernst Múzeumból, 1968-ból pedig egy textil falikép kiállításáról a Magyar Nemzeti Galériából. A kárpit a Doktor Sándor utcai Úttörőházba készült 1981-82-ben. De mérete ellenére rejtőzködő alkotás. Ha bárki többet tud, várjuk jelentkezését!
| ||
MN: Hudson nyilvánvalóan valaminek a lényegére tapintott rá, de a "nem múzeum" és a "múzeum" közötti különbséget érzékeltethette volna bármi mással, mondjuk cipővel (a Néprajzi Múzeum cipőkiállításáról itt írtunk), karddal, vagy pipával is, utalva a híres "ez nem pipa"-problémára. Szóval miért pont tigris?
FZS: ’77-ben még innen vagyunk a posztkoloniális kritikai diskurzuson, de Hudson már kritikus szemmel tekint az angol múzeumi és gyűjteményi terekre. Ezt is behozhatta a gondolkodásba egy egzotikus állattal, ráadásul így kinyitja az értelmezést a múzeumok és az állatkertek, vagy éppen a természettudományi múzeumok közötti kapcsolatokra. És megidézi az élő és élettelen szembenállást is. A tigris egy élőlény a múzeumban: de halott élőlény. Kitömött állat, vagy kiterített tigrisbőr. Ezek mind nagyon jó és fontos kritikai regiszterek ma egy múzeum számára. Szerencsénk van Hudsonnal!
| ||
És itt most visszavenném a szót Frazon Zsófiától, de csak azért, hogy idemásolhassam William Blake A tigris című versét Szabó Lőrinc fordításában azok kedvéért, akikben ott motoszkál még a kérdés: "de miért a tigris?"
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?
Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?
Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?
Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?
S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?
| ||
