Kiállítás

Történetmesélő állat

A történelem terhe - Roskó Gábor retrospektív kiállítása

Képzőművészet

"Egy utalások nélküli világban bizonytalanul érezném magam" - az idézet a művész 9x9 ZOO című, 2001-ben kiadott könyvében, illetve a Modem egyik falán is olvasható. Az apró rajzon egy öltönyben üldögélő és teázó elefánt közli ezt egy heverésző macskával: kicsit olyan érzésünk támad, mintha a pszichológus és a páciens viszonya megfordult volna.

A képeken szereplő antropomorfizált állatok iskolás betűkkel lejegyzett monológjai vagy párbeszédei (amelyekben gyakran eldönthetetlen, ki is az, aki állít valamit) egyszerre közhelyesek és meghökkentők; az egyik kedvencem egy kardigános és egy kapedlit viselő, békésen teázgató medve, akik fölött a "Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor álmomban beleharaptam egy kutyába" mondat olvasható.

Bár Roskó hetvenes évek végén induló, az akkori divathullámot (az új szenzibilitást) negligáló életművében fontos szereplők az emberi érzéseket és viselkedésmintákat "imitáló" állatok, a kiállítás kurátora - Hornyik Sándor - jóval átfogóbb megközelítést választott. Megtartotta az ember mint "történetmesélő állat" gondolatát, de a művész alkotásainak narratív jellegében a személyes és univerzális múltfeldolgozás gyakran szatirikus vagy ironikus allegóriáit emeli ki. A történelmi események rekonstruálásával vagy értelmezésével foglalkozó tudósok (vagy magánszemélyek, esetleg művészek) ugyanazzal a problémával szembesülnek: interpretációik csupán fiktívek és töredékesek lehetnek. Erre és a kommunikáció nehézségére utal A történelem terhe cím.

S valóban, a művész nyolcvanas-kilencvenes években készült művei inkább a nagy történelmi események utalásokkal terhes és nehezen megfejthető átiratai. Az ír kérdés (1997) két vörös hajú férfialakja felett egy búgócsiga lebeg, a Napóleon Elba szigetén című 1983-as munkán a száműzött császár kezében egy szarvasbogarat szorongat, a Nehéz protestáns élet című, 1986-ban készült festményen többek közt egy skót szoknyát viselő férfit, egy piros sipkás alakot és egy akasztott embert is láthatunk. A Tortahajó (1986) feltehetően a kolonizáció irányának "átfordítása": a képet uraló, hatalmas termetű, öltönyös és tolldíszben feszítő bennszülött együtt falatozik a tortából készült hajóból az asztalon üldögélő, törpe méretű fehér férfiakkal. Roskó emellett a maga sajátos, rejtélyekkel megspékelt stílusában gyakran "ábrázol" politikusokat (Uszáma bin Ládin), celebeket (Madonna, Cindy Crawford), filozófusokat (Descartes, Spinoza), tudósokat (Stephen Hawking) vagy mitológiai szereplőket (Odüsszeusz). A Rózsa Sándort elfogja a borkommandó című munkán (1999-2002) például a betyár arcvonásait nyilvánvalóan Frank Zappától kölcsönözte. Bár a művész kiválóan rajzol, festményei technikai szempontból nem "tökéletesek", inkább egyfajta lazaság érződik rajtuk. Gyakoriak a látható, ezért elbizonytalanító átfestések - így nem zárható ki, hogy a szellemi voltában jelen lévő negyedik a valódi főszereplő, az üldözői elől mindig kámforrá váló Rózsa Sándor.

Az életműben többször is felbukkannak bibliai témák és alakok, de a korai, 1983-as Háromkirályok kivételével (ahol a középső lovas nyergére támaszkodó, bárányszerű alak egy lefelé fordított, piros széket tart a magasba) mindegyik az "szövetségből indul ki. E tematika leghíresebb darabja a tíz szoborból álló, 1993 és 2002 között készült Minjan. A szoborcsoport szereplői néha emberszerűek, néha félig ember, félig állat formájúak, néha pedig majdnem egy-egy állatra emlékeztetnek. A félmeztelen Salamon például egyiptomi írnokot formáz, a rókafejű Dávid elegáns vadászruhát visel, Jákobot két egymásba kapaszkodó állat, egy nyuszi és egy róka "személyesíti meg". Ez a megszemélyesítés azonban egyáltalán nem kapcsolódik a "valósághoz": az asztalfőn trónoló Mózes leginkább a vízhordásban megfáradt szamárfejű asszonyra emlékeztet, az embertestű Bálám pedig valamiféle robogón üldögél. A művész mintha tudatosan ellenállna a lehetséges szimbolikus értelmezéseknek.

Roskó világában nincsenek állandó szereplők (egyetlen kivétel egy méregzöld és hatalmas béka), képi nyelve azonban éppen az antropomorf alakok végtelen variabilitása miatt azonnal felismerhető, s nem mellékesen jellegzetes groteszk humora miatt szeretetre méltó. Azt viszont nem lehet állítani, hogy könnyen vagy egyáltalán dekódolható - főként, ha a képcímek szinte semmilyen módon nem (vagy egészen közhelyesen) kapcsolódnak a látványhoz. A szív alakú, különféle kicsiny motorizált járművekkel díszített keretben lebegő két vörös ördögfióka vajon miért tart fogai közt egy kereszttel díszített láncot, amelyen egy csiga mászik? A jelenet abszurditását csak fokozza a képre írt szentencia ("Lassú vagy gyors, egyre megy"), s maga a cím (Figyelj, barátom) is. Még egy olyan, talán könnyen interpretálható munka is, mint a Nem mennék ilyen messzire (2003-2004) - amely első olvasatban a "hány ujjadat adnád egy jó nőért?" mondásra utal -, elbizonytalanítja a nézőt: nem lehet, hogy valami felett elsiklott a figyelme?

De ne essünk kétségbe! Támaszkodjunk a művész könyvében látható egyik jelenet szövegére, miszerint: "Nem várhatjuk el, hogy a szavak mögött húzódó többértelműséget egyformán megértsük, vagy akár csak észrevegyük." Hiszen ezt még a krokodilt okító nyakláncos kövér kutya is tudja.

Modem, Debrecen, Baltazár Dezső tér 1., nyitva július 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.