Kiállítás

Történetmesélő állat

A történelem terhe - Roskó Gábor retrospektív kiállítása

Képzőművészet

"Egy utalások nélküli világban bizonytalanul érezném magam" - az idézet a művész 9x9 ZOO című, 2001-ben kiadott könyvében, illetve a Modem egyik falán is olvasható. Az apró rajzon egy öltönyben üldögélő és teázó elefánt közli ezt egy heverésző macskával: kicsit olyan érzésünk támad, mintha a pszichológus és a páciens viszonya megfordult volna.

A képeken szereplő antropomorfizált állatok iskolás betűkkel lejegyzett monológjai vagy párbeszédei (amelyekben gyakran eldönthetetlen, ki is az, aki állít valamit) egyszerre közhelyesek és meghökkentők; az egyik kedvencem egy kardigános és egy kapedlit viselő, békésen teázgató medve, akik fölött a "Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor álmomban beleharaptam egy kutyába" mondat olvasható.

Bár Roskó hetvenes évek végén induló, az akkori divathullámot (az új szenzibilitást) negligáló életművében fontos szereplők az emberi érzéseket és viselkedésmintákat "imitáló" állatok, a kiállítás kurátora - Hornyik Sándor - jóval átfogóbb megközelítést választott. Megtartotta az ember mint "történetmesélő állat" gondolatát, de a művész alkotásainak narratív jellegében a személyes és univerzális múltfeldolgozás gyakran szatirikus vagy ironikus allegóriáit emeli ki. A történelmi események rekonstruálásával vagy értelmezésével foglalkozó tudósok (vagy magánszemélyek, esetleg művészek) ugyanazzal a problémával szembesülnek: interpretációik csupán fiktívek és töredékesek lehetnek. Erre és a kommunikáció nehézségére utal A történelem terhe cím.

S valóban, a művész nyolcvanas-kilencvenes években készült művei inkább a nagy történelmi események utalásokkal terhes és nehezen megfejthető átiratai. Az ír kérdés (1997) két vörös hajú férfialakja felett egy búgócsiga lebeg, a Napóleon Elba szigetén című 1983-as munkán a száműzött császár kezében egy szarvasbogarat szorongat, a Nehéz protestáns élet című, 1986-ban készült festményen többek közt egy skót szoknyát viselő férfit, egy piros sipkás alakot és egy akasztott embert is láthatunk. A Tortahajó (1986) feltehetően a kolonizáció irányának "átfordítása": a képet uraló, hatalmas termetű, öltönyös és tolldíszben feszítő bennszülött együtt falatozik a tortából készült hajóból az asztalon üldögélő, törpe méretű fehér férfiakkal. Roskó emellett a maga sajátos, rejtélyekkel megspékelt stílusában gyakran "ábrázol" politikusokat (Uszáma bin Ládin), celebeket (Madonna, Cindy Crawford), filozófusokat (Descartes, Spinoza), tudósokat (Stephen Hawking) vagy mitológiai szereplőket (Odüsszeusz). A Rózsa Sándort elfogja a borkommandó című munkán (1999-2002) például a betyár arcvonásait nyilvánvalóan Frank Zappától kölcsönözte. Bár a művész kiválóan rajzol, festményei technikai szempontból nem "tökéletesek", inkább egyfajta lazaság érződik rajtuk. Gyakoriak a látható, ezért elbizonytalanító átfestések - így nem zárható ki, hogy a szellemi voltában jelen lévő negyedik a valódi főszereplő, az üldözői elől mindig kámforrá váló Rózsa Sándor.

Az életműben többször is felbukkannak bibliai témák és alakok, de a korai, 1983-as Háromkirályok kivételével (ahol a középső lovas nyergére támaszkodó, bárányszerű alak egy lefelé fordított, piros széket tart a magasba) mindegyik az "szövetségből indul ki. E tematika leghíresebb darabja a tíz szoborból álló, 1993 és 2002 között készült Minjan. A szoborcsoport szereplői néha emberszerűek, néha félig ember, félig állat formájúak, néha pedig majdnem egy-egy állatra emlékeztetnek. A félmeztelen Salamon például egyiptomi írnokot formáz, a rókafejű Dávid elegáns vadászruhát visel, Jákobot két egymásba kapaszkodó állat, egy nyuszi és egy róka "személyesíti meg". Ez a megszemélyesítés azonban egyáltalán nem kapcsolódik a "valósághoz": az asztalfőn trónoló Mózes leginkább a vízhordásban megfáradt szamárfejű asszonyra emlékeztet, az embertestű Bálám pedig valamiféle robogón üldögél. A művész mintha tudatosan ellenállna a lehetséges szimbolikus értelmezéseknek.

Roskó világában nincsenek állandó szereplők (egyetlen kivétel egy méregzöld és hatalmas béka), képi nyelve azonban éppen az antropomorf alakok végtelen variabilitása miatt azonnal felismerhető, s nem mellékesen jellegzetes groteszk humora miatt szeretetre méltó. Azt viszont nem lehet állítani, hogy könnyen vagy egyáltalán dekódolható - főként, ha a képcímek szinte semmilyen módon nem (vagy egészen közhelyesen) kapcsolódnak a látványhoz. A szív alakú, különféle kicsiny motorizált járművekkel díszített keretben lebegő két vörös ördögfióka vajon miért tart fogai közt egy kereszttel díszített láncot, amelyen egy csiga mászik? A jelenet abszurditását csak fokozza a képre írt szentencia ("Lassú vagy gyors, egyre megy"), s maga a cím (Figyelj, barátom) is. Még egy olyan, talán könnyen interpretálható munka is, mint a Nem mennék ilyen messzire (2003-2004) - amely első olvasatban a "hány ujjadat adnád egy jó nőért?" mondásra utal -, elbizonytalanítja a nézőt: nem lehet, hogy valami felett elsiklott a figyelme?

De ne essünk kétségbe! Támaszkodjunk a művész könyvében látható egyik jelenet szövegére, miszerint: "Nem várhatjuk el, hogy a szavak mögött húzódó többértelműséget egyformán megértsük, vagy akár csak észrevegyük." Hiszen ezt még a krokodilt okító nyakláncos kövér kutya is tudja.

Modem, Debrecen, Baltazár Dezső tér 1., nyitva július 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.