Kiállítás

Kallos Bea: Little Miss

  • Kovács Bálint
  • 2013. augusztus 18.

Képzőművészet

Kallos Bea Little Miss című kiállítása tökéletesen alátámasztja azt az alapvetést, hogy egy kiemelkedő fotóriport elkészítése nem az első kattintással kezdődik, hanem a jó téma megtalálásával.

A kisgyerekek bikinis-koktélruhás szépségversenyének már puszta létezése is olyan paradoxon, amely a maga abszurditásában is kifejező metaforája sok mindennek, amit nehéz hová tenni úgy "a keleti", mint "a nyugati" társadalmi jelenségek közt. Kallos Bea egy bulgáriai és egy magyar versenyen készült fotói épp attól nagyszerűek, hogy nem akarják helyettünk megítélni ezeket a tüneteket, mert nem egyszerűsítik le, hanem a maga zavarba ejtő összetettségében ábrázolják a lapos bikinifelsők, a turkálós ruhában feszítő szülők meg a sminkben sorukra váró hat-hét évesek világát. A fotók nagyon pontosan kapják el a legkülönfélébb arckifejezéseket: beképzeltnek és elkényeztetettnek tűnő kis hercegnő éppúgy akad, mint felkészülés közben zokogó; a szerepléstől tényleg boldognak látszó lány csakúgy, mint a színpadon minden meggyőződés nélkül, zavartan tévelygő. De hogy nem lehet egyszerűen a szépségideál-hajszolásba belebolondult szülők szerencsétlen áldozatairól beszélni, azt a szülők beszédes mozdulatait, arckifejezéseit megörökítő képek is bizonyítják, féltő gondoskodástól hideg céltudatosságig.

Persze nem igaz, hogy Kallos Bea csak elkap és dokumentál, mert a maga módszereivel azért finoman értelmez is, kompozícióival finoman kommentál. Egy teddy maci az előbb kisminkelt kislány váltópólóján kicsit visszazökkent a kizökkenésből; pár sparos szatyor az öltöző földjén maga a kontraszt az álomamerikai vágykép és a földhözragadt valóság között; a hatalmas díszletek között fényképezett, magára hagyott aprócska gyerek pedig jó pár egyértelmű dolgot mond el egyetlen pillantásra - a nem egy kép mögött ott bujkáló kiszolgáltatottság csak az egyik ezek közül.

Mai Manó Ház, nyitva szeptember 1-jéig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.