Kiállítás

Szépfalvi Ágnes: Préda

  • - jerovetz -
  • 2009. szeptember 17.

Képzőművészet

A tömegkultúra klasszikussá váló (vagy vált?) ikonjait ragadja meg Szépfalvi Ágnes. Festményein olyan jeleneteket ábrázol, amik a média hálójában pihenő emberiség majd' összes tagjának ismerősek lehetnek.

A tömegkultúra klasszikussá váló (vagy vált?) ikonjait ragadja meg Szépfalvi Ágnes. Festményein olyan jeleneteket ábrázol, amik a média hálójában pihenő emberiség majd' összes tagjának ismerősek lehetnek. Szimbolikus tartalmuk miatt ugyanakkor ismeretlenek is, hiszen a képek tartalma narratívafüggő; a legtöbb kép befogadóért kiált, nekünk mutat valamit. A festmények nagyobb része "in medias res" avatja be a nézőt egy történésbe - s e történés dekódolására nincs is szükség, elvégzi helyettünk filmeken edződött tudattalanunk: csak emlékeznünk kell a mindenkori dráma feszültségére, ami keletkezhet bármiből, ugyanazt a lelki-biológiai élményt okozza.

Pop-art - mondhatnánk rögtön, ha a képek távolságtartó realizmusa és a tárlaton látható portrék keresztneveket tartalmazó címe el nem bizonytalanítana. Utóbbiak személyes élményekre utalnak, de a stílus ridegsége ismeretlenségbe taszítja a keresztnevek tulajdonosait. A filmjelenetek szereplői személyes közelségbe kerülnek, az egyes alakok képeslapmesszeségből mutatkoznak a vásznakon.

Szépfalvi munkái a festészet mediális jellegzetességeit emelik ki. Az ábrázolt tartalmakat megfosztja narratív kontextusuktól, ugyanakkor a festészet műfajtörténete által új összefüggésbe kerülnek: személyes, nekünk szóló üzenetté válnak, ami mögött individuális, reális vagy akár történelmi helyzeteket kellene sejtenünk.

Zavarba ejtõ szembesítés ez a kiállítás: viszonyunk a festészettel, a képi közhelyek valós tartalma, az elbeszélés problémája lebeg körülöttünk a térben. De a képek (közvetítő szerepük révén) önmagukat is hiteltelenítik - ezzel elvesztik festményszerűségüket is, s ez, az utolsó paradoxon már az élvezet kárára van. Végül is mit kapunk? Néhány kulisszaszerű képet, melyeken keresztül múltunk olyan részébe révedhetünk, ami nem is a miénk. Persze ez nem is olyan kevés.

Kiscelli Múzeum - Fõvárosi Képtár, megtekinthető szeptember 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.