Kiállítás

Szépfalvi Ágnes: Préda

  • - jerovetz -
  • 2009. szeptember 17.

Képzőművészet

A tömegkultúra klasszikussá váló (vagy vált?) ikonjait ragadja meg Szépfalvi Ágnes. Festményein olyan jeleneteket ábrázol, amik a média hálójában pihenő emberiség majd' összes tagjának ismerősek lehetnek.

A tömegkultúra klasszikussá váló (vagy vált?) ikonjait ragadja meg Szépfalvi Ágnes. Festményein olyan jeleneteket ábrázol, amik a média hálójában pihenő emberiség majd' összes tagjának ismerősek lehetnek. Szimbolikus tartalmuk miatt ugyanakkor ismeretlenek is, hiszen a képek tartalma narratívafüggő; a legtöbb kép befogadóért kiált, nekünk mutat valamit. A festmények nagyobb része "in medias res" avatja be a nézőt egy történésbe - s e történés dekódolására nincs is szükség, elvégzi helyettünk filmeken edződött tudattalanunk: csak emlékeznünk kell a mindenkori dráma feszültségére, ami keletkezhet bármiből, ugyanazt a lelki-biológiai élményt okozza.

Pop-art - mondhatnánk rögtön, ha a képek távolságtartó realizmusa és a tárlaton látható portrék keresztneveket tartalmazó címe el nem bizonytalanítana. Utóbbiak személyes élményekre utalnak, de a stílus ridegsége ismeretlenségbe taszítja a keresztnevek tulajdonosait. A filmjelenetek szereplői személyes közelségbe kerülnek, az egyes alakok képeslapmesszeségből mutatkoznak a vásznakon.

Szépfalvi munkái a festészet mediális jellegzetességeit emelik ki. Az ábrázolt tartalmakat megfosztja narratív kontextusuktól, ugyanakkor a festészet műfajtörténete által új összefüggésbe kerülnek: személyes, nekünk szóló üzenetté válnak, ami mögött individuális, reális vagy akár történelmi helyzeteket kellene sejtenünk.

Zavarba ejtõ szembesítés ez a kiállítás: viszonyunk a festészettel, a képi közhelyek valós tartalma, az elbeszélés problémája lebeg körülöttünk a térben. De a képek (közvetítő szerepük révén) önmagukat is hiteltelenítik - ezzel elvesztik festményszerűségüket is, s ez, az utolsó paradoxon már az élvezet kárára van. Végül is mit kapunk? Néhány kulisszaszerű képet, melyeken keresztül múltunk olyan részébe révedhetünk, ami nem is a miénk. Persze ez nem is olyan kevés.

Kiscelli Múzeum - Fõvárosi Képtár, megtekinthető szeptember 27-ig

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.