Ott tartottunk tehát, hogy rumba és flamenco. A rumba Kubából importált gyors tempójú táncként vált Európában népszerűvé a harmincas években. Ennél azonban nagyobb utat tett meg: a ritmusát a Spanyolországot megszálló mórok hozták magukkal Észak-Afrikából a VIII. században; míg a szigetországba a spanyol gyarmatbirodalom kiépítése során került. Eredendően vallásos ceremóniák dobzenéjeként működött. Megvan a múltja a flamencónak is, sőt. A forrása a mai napig vitatott, szóba jöhet Marokkó, Egyiptom, Görögország, India, Pakisztán, a Közel- és a Távol-Kelet több országa is; biztosnak csak az tűnik, hogy a XV. század körül a vándorló cigányokkal érkezett Spanyolországba, ahol arab és zsidó zenékkel keveredett. A flamenco ugyancsak a harmincas években élte fénykorát, de korántsem könnyűzeneként, hanem azzal a hivatással, hogy a hallgatóját eksztázisba - a maga nyelvén: duende - juttassa (minek bekövetkezését a közönség öntudatlan közbekiabálása, bekapcsolódása jelezte). "Az igazi flamencóban az egyik fél sem beszélhet félre. Az előadó a bőrét viszi vásárra, kiszolgáltatja magát, újraéli fájdalmait. Innen a szenvedélyes előadásmód, innen a hangsúlyos mimika. Az igazi flamenco több mint zene - hatásához a gitár, az ének, a taps és a cipősarkak kopogása bőven elég."
Na most a Gipsy Kings ugye nem kimondottan erről szól, mindazonáltal nem érdemtelen: a nyolcvanas évek flamenco-rumba revivalének népszerűsítésében komoly szereppel rendelkezett.
*
Arról van szó, hogy az azt megelőző húsz évben Spanyolországot is "kisajátította" az angol és amerikai tánczene, a flamenco inkább csak szuvenírjelleggel volt hallható. Kapóra jött tehát az a (amúgy nemzetközi) népzenei mozgalom, melynek nyomán szárba szökkenhetett a kortárs flamenco. Paco de Lucia bossa novával és dzsesszrockkal frissítette fel klasszikus neveltetését, a Ketama együttes a flamenco és a salsa fúziójára törekedett, hogy csak a legismertebbeket említsem. A 90-es évek közepe óta közéjük tartozik a Radio Tarifa.
Ez a madridi zenekar Spanyolország legdélibb városának, a Marokkóra látó Tarifának fiktív rádióállomásáról nevezte el magát. Andalúzia mélyén fülelünk tehát, ahol a flamenco hagyománya éppoly erős, mint az arab hatásoké. E rádió programja azonban hidat képez időben, műfajokban és a hangszerek összeállításában is: az ókori Egyiptomban is bevett nay fuvola, a lant vagy a görög buzuki ugyanúgy hallható, mint a basszusgitár, a Hammond orgona vagy a szaxofon. A rumba és a flamenco középkori arab és zsidó dallamokkal társul, és nincs ebben semmi "agyasság": azonos tőről fakad, koherens a "műsor".
A régi zenéket kutató kasztíliai ütős, Fain Sanchez Duenas, a granadai kántor, Benjamin Escoriza és az arab fuvolák francia mestere, Vincent Molino 1991-ben alapította a zenekart - ők a mag. Társaik spanyol, francia, argentínai, szudáni születésűek - együtt készültek a lemezek (Rumba Argelina, Temporal), és együtt járták meg Ausztráliát, Amerikát, Ázsiát. Együtt érkeznek május 8-án 20.00 órára a Mechwart ligeti ingyenes fesztiválra is. Arról, hogy a Radio Tarifáé igazi "bulizene" volna, nem vagyok meggyőződve. De hogy az általa feldolgozott népzenék méltóságát, fennköltségét nem éri csorba, abban biztos vagyok. Ennyi - legyen egyelőre - elég.
Marton László Távolodó
(Az Európai Tanács tevékenységét bemutató Utcafesztiválon és Civil Börzén többek között játszik még: Kaláka, Budapest Ragtime Band, Kalyi Jag, Méz, Maskarades, Anima Sound System, Kispál és a Borz.)
