Képzőművészet

A mai ír filmben már első látásra tetten érhető az utóbbi évek célirányos állami támogatásának hatása. Egész filmhetet sikerült megtölteni díjnyertes, világpiacbarát filmekkel, melyek estéről estére telt házas közönséget vonzottak a Művész mozi nagytermébe. A mezőnyhöz tartoztak persze a már befutott ír rendezők külföldi pénzből, sztárokkal készült művei, de Alan Parker vagy Angelica Huston ír földön forgatott munkái is. Mellesleg a még problémásabban kategorizálható angol filmet leszámítva nyilvánvaló, hogy egy európai országba sem fektetnek ennyit az amerikaiak. Ami egyrészt érthető, hiszen az írek az utóbbi évtizedben így vagy úgy évről évre jelen voltak a szórakoztató és egyben tartalmas filmek piacán, ám a most bemutatott filmek tanulsága szerint néha túlságosan is világos, milyen ízlésnek kellene cserébe megfelelniük.

Azért nem a dátumváltásé, mert az Y2K-hisztéria kamu, az éhező számítógép-programozók, a csőd szélén álló biztosítótársaságok és az eladósodott high-tech tanácsadók megsegítésére rendezett nagyszabású jótékonysági esemény, bár PR-fronton biztos, hogy lenyomta a nyílt forráskódú Linux operációs rendszer áttörését és a Microsoft antitrösztperét is, a NASA bénázásáról nem is beszélve.

. .

Azért még idejében szólunk. Jelen októberünk szerencsés hónap, megjelenésünkhöz képest is van még benne három hétvége, hogy a nemzeti ünnepről már ne is szóljunk, leginkább azért, mert a párkányi vásár egyik napjára esik, s e hír egy tor konkrét kihagyására buzdít, a három közül, ugye.

The Second (A másodperc / a második: időalapú művészet Hollandiából) - Kortárs Művészeti Múzeum

A magyar némafilmek kilencvenöt százaléka és az 1945 előtt készült hangosfilmek huszonöt százaléka nyomtalanul eltűnt, megsemmisült, vagy talán még mindig felfedezetlenül hever valamelyik belvárosi padláson, átadva a bomlásnak nyersanyagát. Számos, Budapesten indult és később világsztárrá vált színész, így Gaál Franciska emléke is sajnos így veszett homályba.

Passzióból mintegy Passion című albumával - rajta Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének afrikai és közel-keleti inspirációkra épített zenéje - indította el lemezcégét Peter Gabriel 1989-ben. Azóta a Real World több mint 80 kiadványnál és 3 millió fölötti példányszámnál tart: virágzik, és ünnepel, ahogy kell: zenével, munkával.

Kis Subi éppen hatodszorra nem akarja elhinni, hogy a padokból és asztalból álló alkotmány egy zsombékos: továbbra is csak padokon és asztalon szökell a színpadon. Ciceró - megengedjük - talán idegesebb a kelleténél: nem csoda. Öt hét múlva bemutató, az együttes a hivatásos táncélet legfiatalabb tagjaként a Budapesti ´szi Fesztivál keretében a Merlin Színházban debütál. A próba egyébként gyötrelmes, még a látványába is beleizzadunk.

Tizedik évfordulójához érkezett a kortárs képzőművészet Európa-szerte is egyik legrangosabb eseménye, az alkalomhoz illően grandiózus formában, s a hagyományokhoz hűen természetesen idén is Győrött.

Az idén harmadszor megrendezett Open Film Fesztivál lassan kezdi kinőni magát, de legalábbis a Blue Box mozit. Szombat este például legalább háromszáz ember zsúfolódott be a megtévesztő módon nagyterem névre keresztelt helyiségbe. A levegő (és néha a megfelelő hangosítás) hiányát azonban ellensúlyozták a szervezés finomságai. Reggelente ingyen kakaó és kalács, az udvaron olcsó meleg étel és egy tangóharmonikás bácsi. Az emeleten zenés teaház, esténként bulik a Trafóban. Egyszóval majdnem tökéletes környezet a majdnem tökéletes filmekhez és a vetítéseket követő esti zsűribeszélgetésekhez.

Együttese tagjaival néhány hetet Magyarországon töltött a német táncfenomén, merthogy jó szokása szerint már megint valami nagyon érdekesre készül - hogy pontosan mire, és hogy annak közvetlenül vagy érintőlegesen, netán áttételesen lesz köze hozzánk, azt majd a 2000-re tervezett premieren meglátjuk.

Ezt már nem lehet visszacsinálni: tízévesek vagyunk. Szeptember 18-án jubileumi MaNcs-buli a Fonóban, ahol a Happy Birthday-kántálásokhoz könnyűzenei életünk jeles, ám a fősodortól kissé távolabb eső zenekarai szolgáltatnak némi zajt és zenét.

Június utolsó hetében zajlott Budapesten egy, a sajtóban a tudományos világ konferenciájaként aposztrofált UNESCO-rendezvény, 150 ország kétezer tudósának részvételével. Ezen a küldöttek, mint arról Pataki Pál, az UNESCO végrehajtó tanácsának elnöke a napilapokban beszámolt, elfogadtak egy akciótervet: a tudományos kutatókat egy esküre kéne kötelezni, mely szerint "az általuk felismert tudományos igazságok nem veszélyeztetik bolygónk biztonságát". Mielőtt eltűnődhetnénk, mely igazságok lesznek kerülendők ezentúl, Pataki folytatta: "Ezt a módosított génkészletű élőlények, illetve a klónozási kísérletek korában nem kell különösebben magyarázni."