Tortúra a Skanzenizén (Disznótoros hétvégék Szentendrén)

  • Irsai Olivér
  • 1999. október 13.

Képzőművészet

Azért még idejében szólunk. Jelen októberünk szerencsés hónap, megjelenésünkhöz képest is van még benne három hétvége, hogy a nemzeti ünnepről már ne is szóljunk, leginkább azért, mert a párkányi vásár egyik napjára esik, s e hír egy tor konkrét kihagyására buzdít, a három közül, ugye.
Azért még idejében szólunk. Jelen októberünk szerencsés hónap, megjelenésünkhöz képest is van még benne három hétvége, hogy a nemzeti ünnepről már ne is szóljunk, leginkább azért, mert a párkányi vásár egyik napjára esik, s e hír egy tor konkrét kihagyására buzdít, a három közül, ugye.

Disznótoros hétvégék a Szentendrei Szabadtéri Múzeum Öregpatak éttermében

Szóval az a helyzet, hogy a szentendrei skanzenben október hónap minden péntekről vasárnapig tartó hétvégéjén Gyuri bácsi nagyobb szabású disznóölést celebrál. A tájjellegű környezetbe telepített, vendégszeretetéről messze földön híres étterem, melynek bejárata fölött a Gyuri bácsi konyhája felirat áll, nyilván a vendégbarátság jegyében, kicsit előrehozva bár, de a skanzen téli álmához képest a huszonegyedik órában, disznóságokkal próbál kedveskedni.

Hogy mindehhez milyen befogadói magatartásmintát érdemes követni, az a majd egész napos aktus legsarkalatosabb kérdése lesz.

Induljunk ki az általánosságokból. Havas, téli hajnal, a gyerek a fejire szorítja a párnát, hogy bárcsak ne hallaná azt a keserves visítást, hogy bírjon megszökni, vagy legalább gyógyítsa meg valaki. A pálinka már megvolt, élelmesebbeknek kettő is, burleszkbe hajló helyzetekben a böllérrel már a detox felé száguld a mentő. A gyerek már túl van mindenen, könnyektől és koromtól maszatos arccal majszol farkat és fület, a világ hagymás vér fölött csámcsog igyekvőn. A többi líra: ujjroppanás a muffban, toporgó csizmák, amit mondjuk Matula néni a kolbászfűszerezés terén elővezetni bír, nos, a fél falu csodájára jár, a többieknek meg illik kostolót vinni.

A bőség ünnepe, akárhogy is.

Mindez napjaink őszi valójában úgy néz ki, hogy első az információ. Amihez elsősorban szájhagyomány, másodsorban a szentendrei HÉV-en mérsékelt gyakorisággal kitett hirdetések útján juthat a mozgékony halandó.

Az ígéret figyelemre méltó, valódi torra szólít.

Emlékeinket persze rögtön szükséges a lehetőségekhez igazítani. A skanzen maga például kilenckor nyit, ég veletek, fagyos hajnalok. Ugyanakkor ki az az elvetemült koleszterintorreádor, aki Pest környéki, kirándulás jellegű kulináriák miatt a korai kelés keserűségeit is vállalná? Ám az aktus, sajna, a nyitással esik egybe, egy felette figyelemreméltó jéghideg törköly képében, mit a már emlegetett hagymás vér és frissen sült tepertős pogácsa és számos miegyéb követne. Mit mond erre a tapasztalt férfi? Okosat.

Hétvégén nem kel hajnalban, aki polgár, csak ha bolgár. A tor két etapos. Kilenctől a töredékesen megidézett reggeli, kettőtől a teljesség ígéretével, hovatovább igényével fellépő ebéd. Úgyis csak arra érünk oda. Nem lenne ez másként akkor sem, ha Szentendrét mondjuk a Batthyány téri aluljáróban rendeznék be. Bikficek, a törkölyt akkor a végire kell hagyni, grappának, simán elrendezi belül a dolgokat.

Értő ember nyáron messze ívben kerüli a skanzent. Aki nem, az akár a lakásában is fogadhat keletnémet turistadesszantokat, balra a macska, jobbra a nagymama hullája látható, tervezte Johann Lucas von Hildebrandt.

A skanzen Öregpatak nevű étterme egész évben mindenféle meglepetésekben utazik. Vannak szatmári hónapok, de Gyuri bácsi, a jó nevű konyhakirály már Móricz Zsigmond születésnapi lakomáját is újraálmodta több ízben. Azon kell gondolkodnunk, hogy hétköznapokon lehetséges-e nála egy szokvány étlap, vínersniclivel, vagy ha már az irodalom szóba jött, valami más jó kajával. Bableves? Ha bejön a fentebb stíl önöknek is.

Na, mert a hétvégén úgy van, hogy aki ide betér, az disznótoros étlapot kap, s vethet keresztet a rántott sajtra. Az étlap, mondhatni, szűkszavú, még szép, disznóból palacsintát, ki hallott már olyat. Így tehát disznóságok szentendreinek közepes, Pest környékinek magas árfekvésben. Tételesen: orjaleves, sokadszor itt: hangyás vér, resztelt máj, toros káposzt s disznótoros tál, passz.

És itt a visszacsatolás a bőség ünnepéhez: a szűkséges rossz. A tál egyszemélyes, ezerkettőért megjárja. Hagymás tört krumpli és párolt káposzta, mindkettő hibátlan, sőt teli velük a normál méretű centrumtányér. A dús köret tetejibe kolbász, hurka (véres, májas), pecsenye (olyan bóti oldalas jellegű), oszt viszlát. Egyenként: kellemes összetételű, nem zsíros-mócsingos, ám némileg alulfűszerezett kolbász (cca. 8 dkg), zsemlés-véres, ugyanakkora és elfogadható, dús rizsű májas, fogjuk rá, alföldi szokás, az orjaleves (mi ugyancsak egy nagyobb darab oldalassal bizonyít, bár felőlem lehet rövidkaraj is, akár) után jól lehet lakni is véle, desszertnek hájas, lekvárral, rendben van, finom.

A felszolgálás gyors, távolságtartó, az étel valahol a langyos és a meleg között. A bor - bár meglehet, az utóbbi időben kicsinyt elkapattuk magunkat - fröccsnek fogyasztható, a sör, csapolt és Dreher, a pálesz király.

Összefoglalva: semmi gáz, olyan korai öröm az egész. De így is kell. Épeszű ember ilyenkor jár skanzent, közel a természet, eső szitál, a szél csak úgy rád szalad a Pilisről, jobbra Pismány, balra Izbég, a sárga variációit úgy harmincötig bírja számolni az ember, itt egy pék, amott egy mézeskalácssütő, andalgás az őszben, makkal álmodó holt disznók között, megéri, bár a skanzenbelépőt is muszáj leszurkolni mindehhez.

Irsai Olivér

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.