Amerika hangja (ír filmhét a Művész moziban)

  • - orosz -
  • 2000. március 9.

Képzőművészet

A mai ír filmben már első látásra tetten érhető az utóbbi évek célirányos állami támogatásának hatása. Egész filmhetet sikerült megtölteni díjnyertes, világpiacbarát filmekkel, melyek estéről estére telt házas közönséget vonzottak a Művész mozi nagytermébe. A mezőnyhöz tartoztak persze a már befutott ír rendezők külföldi pénzből, sztárokkal készült művei, de Alan Parker vagy Angelica Huston ír földön forgatott munkái is. Mellesleg a még problémásabban kategorizálható angol filmet leszámítva nyilvánvaló, hogy egy európai országba sem fektetnek ennyit az amerikaiak. Ami egyrészt érthető, hiszen az írek az utóbbi évtizedben így vagy úgy évről évre jelen voltak a szórakoztató és egyben tartalmas filmek piacán, ám a most bemutatott filmek tanulsága szerint néha túlságosan is világos, milyen ízlésnek kellene cserébe megfelelniük.

A mai ír filmben már első látásra tetten érhető az utóbbi évek célirányos állami támogatásának hatása. Egész filmhetet sikerült megtölteni díjnyertes, világpiacbarát filmekkel, melyek estéről estére telt házas közönséget vonzottak a Művész mozi nagytermébe. A mezőnyhöz tartoztak persze a már befutott ír rendezők külföldi pénzből, sztárokkal készült művei, de Alan Parker vagy Angelica Huston ír földön forgatott munkái is. Mellesleg a még problémásabban kategorizálható angol filmet leszámítva nyilvánvaló, hogy egy európai országba sem fektetnek ennyit az amerikaiak. Ami egyrészt érthető, hiszen az írek az utóbbi évtizedben így vagy úgy évről évre jelen voltak a szórakoztató és egyben tartalmas filmek piacán, ám a most bemutatott filmek tanulsága szerint néha túlságosan is világos, milyen ízlésnek kellene cserébe megfelelniük.

Az Angyal a lépcsőn-ben (Alan Parker) alapvetően kétfajta jelenet van, és voltaképpen csukott szemmel, már a fantáziátlan zenei aláfestés alapján be lehet lőni, melyiket vetítik. A század közepén élő család története hamisítatlan giccs a szegénységről. Az egyébként jó szándékú apuka dolgozni nem szeret, minden pénzt eliszik, és ilyenkor mindenki nyomorúságos képet vág, esetleg meghal egy gyerek, az ilyen jelenetek között azonban vidám az élet, mint a zene, a gyerekek pedig készek megnevettetni bárkit. Az Agnes Browne-nak sem sikerül tisztességes tragikomédiává összeállnia, de talán kevésbé erőlködik. Szándékosan együgyű szereplői azért szegények is, de segítenek egymásnak, és közben a férfiakról meg az organizmusokról elmélkednek. Angelica Huston elég ügyetlenül, mégis szeretnivalóan egyensúlyoz a kamera két vége között, és ha kiöltözik, pont úgy néz ki, mint Morticia az Addams Familyből. Végül mikor egyenesen Tom Jones lesz a család megmentője, az egész már túl rossz ahhoz, hogy ne legyen jó.

A Bűncézár című elegáns gengsztereposz (John Boorman) még Cannes-ban nyert rendezői díjat, és az orvul lelőtt dublini bandavezér, Martin Cahill életét és munkásságát taglalja kicsit bő lére eresztve. Emberünk ugyan egyszer a tenyerénél fogva a biliárdasztalhoz szögezett valakit, de ettől eltekintve a film szerint szeretnivaló, kedélyes ember volt, boldog házasságban élt feleségével és annak húgával, imádta a malacmintás pólókat meg felültetni mindenféle közegeket. A karakteres főszereplő, Brendan Gleeson játssza a Lerohadás című, az európai pénztáraknál eddig igen sikeres krimiparódia furcsa párosának egyik felét is. A két piti bűnöző a legjobb idevágó független filmes hagyományok szerint véletlenül kerül össze, majd összetűzésbe a helyi keresztapával, sokat pofáznak, de mindezt stílusos képekben teszik.

Neil Jordan legutóbbi két filmje nyitotta a programot, a videón már itthon is forgalmazott A kis véreskezű és a hamarosan bemutatandó Egy kapcsolat vége. Az erősen túlbonyolított második világháborús szerelmi háromszögben Ralph Fiennes és Julianne Moore csalja Stephen Reát, aki ezt meglehetősen sztoikusan viseli, és csak a végén derül ki, miért is.

Az ír filmtől, ha létezik ilyen, ezzel kicsit már messze jutottunk, és feltehetően az OFF által prezentált corki díjnyertes független filmek hivatottak visszavezetni hozzá, viszont minden elfogultság nélkül mondható, hogy az idei OFF-termés magasan verte ezt a mezőnyt. A kör bezárult: a hiányzó tehetséget alighanem a nagyok segédrendezői székeiben kell keresnünk.

- orosz -

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.