Tízéves a Real World Records: Ha előttem van észak...

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Passzióból mintegy Passion című albumával - rajta Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének afrikai és közel-keleti inspirációkra épített zenéje - indította el lemezcégét Peter Gabriel 1989-ben. Azóta a Real World több mint 80 kiadványnál és 3 millió fölötti példányszámnál tart: virágzik, és ünnepel, ahogy kell: zenével, munkával.

Passzióból mintegy Passion című albumával - rajta Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének afrikai és közel-keleti inspirációkra épített zenéje - indította el lemezcégét Peter Gabriel 1989-ben. Azóta a Real World több mint 80 kiadványnál és 3 millió fölötti példányszámnál tart: virágzik, és ünnepel, ahogy kell: zenével, munkával.

"A passziónk vezetett akkoriban, és ma is az vezet" - mondja a kiadó tíz évvel ezelőtti startjáról Peter Gabriel tulaj és látnok (mellesleg 1975-ig a Genesis énekese, azóta szólósztár, aki 1980-ben álmodta meg a Real World Records közvetlen elődjének tekinthető nemzetközi zenés, táncos, folkartos, gyermekmegőrzős, kajás, kézművesműhelyes, környezetvédős fesztivált, a multikulturális világ hétvégi sűrítményét, a WOMAD-ot, ami a World of Music, Arts and Dance rövidítése).

"Nem egy etnomuzikológiailag korrekt vállalkozás megteremtésének szándéka vezetett, amikor kezdtünk. Ez egyszerűen módot adott arra, hogy megjelentessük a zenéket, amiket szerettünk" - így Amanda Jones, a Real World Records igazgatója (mellesleg az a kedves személy, aki e sorok íróját két WOMAD-fesztiválra is akkreditálta hajdanában).

A zenéket, amiket szerettek, valahogy úgy találhatták meg, ahogy a gyerekek az iránytűt tanulják: ha előttem van észak, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Gabriel és társai tágra nyílt füllel körülnéztek a világban, és leesett állal nekiláttak házhoz hozni, amit találtak. Ez zajlik 1982 óta a WOMAD fesztiváljain (melyeket Angliától távol is szerveznek, augusztus végén például Szicíliában, szeptember elején Szingapúrban volt egy, november 12-14-én a Kanári-szigeteken lesz, ez ingyenes, csak el kell jutni oda), és így épülget 1989 óta a Real World katalógusa is.

A lemezeiken (ilyenkor szoktuk hozzátenni, hogy a jobb boltok world music szekcióiban) egy kilenc tompított színből álló csíkrendszert találni (zöld: Afrika; kékeslila: Észak-Amerika; lila: Dél-Amerika; sárga: Ázsia 1; rózsaszín: Ázsia 2; világosbarna: "ceánia; világoskék: Karib-térség; sötétebb kék: Európa; bézs: indiai szubkontinens), ez jelzi, honnan való(k) az előadó(k). Gyakran több csíkba is nyomtatnak országnevet, és nem is csak válogatásalbumokon, mert a Real World alkalmat teremt egymástól kontinensnyi távolságban élő muzsikusok találkozására is, hátha megtalálják a közös nyelvet; az első ilyen lemezfelvételi héten, 1991-ben több mint húsz ország több mint hetven zenésze és producere járt a stúdióban. (A színskála egyébként mind a WOMAD, mind a Real World internetlapján tartalomjegyzékként irányítja az egeret: www.realworld.co.uk - ki van ez találva.)

A félút, ahol a zenészek összejöhetnek, egy angol fürdőváros, Bath közelében van, pontosabban a Box nevű falu melletti dombok között, ahová Peter Gabriel bámulatos lemez- és videostúdiót vizionált. Olyan kulcsszavakkal kondicionálta a tervezőket, mint hogy a design legyen egyszerre "high-tech és kézműves", a levegő meg "mintha valaki nyitva felejtett volna egy távoli ajtót", vagy hogy látni lehessen a vizet, az jót tesz a kreativitásnak. Ezért hát a Köves terem üvegpadlója alatt patak csörgedezik, a Nagyterem ablaka pedig fölfele néz, ahonnan a víz hajtja az épülettől lejjebb álló malmot. A terv jóváhagyására - hisz ódon épületekhez nyúltak, a Producerek háza éppenséggel a 16. századból való - Gabriel saját maga bírta rá a helyi potentátokat. 1986-ban kezdődött a munka. Amikor Gabriel 1987 májusában a Krisztus... zenéjéhez látott, még föl volt állványozva az épület. Amint 1988-89-re kész lett a stúdió, a WOMAD sztárjai és gépezete által keltett és kielégített keresletre meg az említett passzióra alapozva indulhatott a lemezkiadó.

1989. június 5-én hozták ki az első öt albumot: Peter Gabriel: Passion; Válogatás: Passion Sources; Nusrat Fateh Ali Khan: Shahen-Shah; Orquesta Revé: La Explosion del Momento; Tabu Ley Rochereau: Babeti Soukous (egy csapásra megvolt Európa, Közel-Kelet, az indiai szubkontinens, a Karib-térség és Afrika, szépen betájolták a Való Világot, aztán már csak tartani kellett az irányt). Akkortájt Peter Gabriel valamivel évi kétezer fölötti példányszámra gondolt kiadványonként - a hárommillió, ami fölé nyolcvan-egynéhány albummal jutottak tíz év alatt, ennél sokkal magasabb átlagot jelent, no meg profi terjesztést a Virgin jóvoltából. Évente kábé nyolc albumot adnak ki, rendes szám egy minőségre adó kis cégtől, a katalógus mostanra tekintélyes méretet öltött. Kitüntetett szerep jut benne a pakisztáni Nusrat Fateh Ali Khannak, aki talán legmagasabbra jutott a WOMAD/Real World felfedezettjei közül; több albummal szerepel a tanzániai Remmy Ongala, a zaire-i Papa Wemba, az orosz Terem Quartet, az Angliában élő indiai Sheila Chandra és az egyiptomi Musicians of the Nile. Egy-egy lemezt csinált itt az amerikai Holmes Brothers, a pakisztáni Sabri Brothers, a Drummers of Burundi, a Sierra Leone-i S. E. Rogie (övé a klasszikus lemezcím: Dead Men Don´t Smoke Marijuana), a norvég Mari Boine, a Burkina Fasó-i Farafina, a tanzániai Hukwe Zawose, az Angliában élő kínai Guo Brothers, a grúziai Tsinandali kórus, a türkmén Ashkhabad, a kenyai Ayub Ogada, a kolumbiai Toto La Momposina, az indiai Paban Das Baul, a tuvai Shu-De, a madagaszkári Rossy - többek között. A friss erők közé tartozik az angol, ír és szenegáli tagokból álló Afro Celt Sound System, a brit, mali és guineai muzsikusok alkotta Tama, a brit ázsiai underground színtérből jött Joi, a Londonban élő japán Joji Hirota és a néhai Nusrat Fateh Ali Khan két tizenéves rokona által vezetett Rizwan-Muazzam Qawwali. Az ő új lemezeik (Afro Celt Sound System: Volume 2: Release; Rizwan-Muazzam Qawwali: Sacrifice to Love; Tama: Nostalgie; Joji Hirota: The Gate; Joi: One and One is One) is emelték az ünnep fényét, amibe azért a gyász is belejátszott. Július elején meghalt Haroon Shamsher, a Joit alkotó fivérek idősebbike (szívroham 34 évesen), szeptember elején pedig Bernard Kabanda ugandai gitáros, az idei WOMAD-fesztiválok egyik kedvence (valami súlyos fertőzés 39 évesen, alighanem AIDS). Fájdalom, így való a világ.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...