A Magyar Filmintézet és Königer Miklós segítségével azonban sikerült feltámasztani lánykori nevén Silberspitz Fáni önironikus naivájának alakját, ha nem is maradéktalanul. Franciska egészen ifjúkori mozgóképét egyetlen némafilmtöredék őrzi a rendszeres magyar filmgyártás hőskorából, 1921-ből. Az egér című film, amely Édouard Pailleron azonos című színdarabja nyomán készült, egy boldogtalan asszony, egy bájos nővér és egy hősszerelmes akkoriban is frivolnak mondható háromszögének története. A korabeli Színházi Élet filmkritikája, amely egyedül a pompázatos jelzőt találja megfelelőnek a színészi játékokra, külön kiemeli a finom arcú és a legkiválóbb amerikai sztárokra emlékeztető kecsességű, érettebb indulatokat is eljátszani képes színésznő szerepét. A film töredékei két részletben, a hatvanas és a nyolcvanas években kerültek elő rokoni ruhásszekrényekből vagy moziraktárakból, és a Magyar Filmintézet, ahogy tudta, az összekeveredett snittekből az eredeti színdarab segítségével felújította, az egykori virazsírozott színeket is megőrizve. Idén már bemutatták a Filmemlékezet Fesztiválon, akárcsak azt az egy darabka azonosítatlan némafilmtöredéket vagy próbafelvételt, amelyen fehér ruhában, cigarettázva látható a sztár. A Máté gazda és a törpék, a New York express kábel, Az áruház gyöngye és A corneville-i harangok című, szintén 1921-ben készült némafilmek kámforrá váltak, csupán az akkoriban működő csekély negyvenféle, filmmel is foglalkozó lapból értesülhetünk róluk. Franciska, akiről első férje, Lestyán Sándor mindjárt két regényt is írt, a Franciska elindul és a Franciska filmsztár lesz címűt, nem is sejtette még akkor, hogy néhány éven belül valóban ott lesz a hollywoodi hullócsillagok között, kivasalt, szőkített hajjal, megnyújtva százötvenhat centiről százhatvanra.
Franciska körülbelül 1904-ben született, és tinédzserként hódította meg a pesti színházi életet, később a Vígszínházat is, ahol Molnár Ferenc állítólag kifejezetten neki írta az Ibolyát. Korabeli források szerint ugyanazzal a talán naivitásából fakadó megállíthatatlan jókedvvel és felszabadultsággal rendelkezett, amivel későbbi filmjeiben megnyerte a közönség tetszését. Naivitására vagy inkább apolitikusságára jellemző, hogy később, amikor a zsidótörvények értelmében származása miatt már az igen népszerű Kabos Gyula sem szerepelhetett filmen, Franciska a zsidó származásával fogta magát, és visszatért az országba. Második férje balatoni birtokának pincéjében úszta meg a vészkorszakot az akkor már a Péter című filmjével a Szovjetunióban is ünnepelt színésznő. Személye 1936-os amerikai emigrációja előtt keveredett még össze a politikával, szintén önhibáján kívül, amikor Göbbels hírhedt minisztériuma és a magyar misztikus Belügyminisztérium konfliktusba került filmjeinek németországi bemutatását illetően.
Mikor a hangosfilm elterjedt, és ezerrel döngetett az I. világháború utáni fellendülés, amely az amerikai, francia és olasz filmek behozatalának megszüntetéséből adódott elsősorban, Franciska igazán kiélhette összes hisztérikus attitűdjét is. Talán ezért fedezte fel a magyar származású Joe Pasternak, és vezette be Berlin filméletébe, ahol egészen zsidóságára hivatkozó kitoloncolásáig építhette karrierjét többek között a Paprika, a Csókol Veronika és a Kismama című, az Örökmozgóban is vetített filmekben. Pedig egy Hitler nevű, szintén nem tehetségtelen színész állítólag odavolt érte. Amerika a kezdeti nehézségek ellenére elfogadta akcentusát és tehetségét, akkor is, amikor 1947 után újra visszatért oda, de a hidegháborús hangulatnak köszönhetően nem sokáig volt már sztárstátusban. A kegyetlen tengerentúli sajtó 1956-ban, szerettei pedig 1973-ban temették el.
A nemzetközi karriert csinált Sacy von Blondel, Putty Lia, Nagy Kató, Lugosi Béla és a többiek között ma is jegyzik a nevét. Königer Miklós, aki a filmművészetnek és szemlátomást a dokumentumok tárolásának is kedvezőbb európai nagyvárosban, Berlinben élő rendező, filmes és művészember, sokat segített ebben. Összegyűjtötte a Franciska berlini éveit dokumentáló képeket és cikkeket a cigarettacsomagolásokon hajdan szokásos színészportrétól kezdve a plakátokig, és kiállította őket korabeli keretekben. A gyűjteményt nem szándékozik a magyar állam rendelkezésére bocsátani, bár erre senki sem kérte fel. És milyen igaza van.
- sisso -
