magyarnarancs.hu: Sokféle újdonság jellemzi a mostani kiállításodat. Vannak egy-egy formát megjelenítő minimalista képek vagy éppen olyanok is, amelyeken sűrűek az organikus alakzatokon belül, de kiállítasz épp a vászonról lekerült, formázott alkotásokat is. Hogy jött létre ez az anyag?
Barabás Zsófi: Az előző, 2022-es kiállításomra a Felhő-ciklushoz kivágtam formákat, és lényegében kisplasztikák kerültek a falra. Most az foglalkoztatott, mi van, ha csak egy-egy domináns forma jelenik meg a képeken. Az alapszínre csupán még egy másik szín, és egy kis plusz felütés kerül. Ezeken az úgynevezett minimál képeken – amik közül most három van kiállítva – mindez nagyon leegyszerűsített formavilággal jelenik meg, felmutatva, hogyan lehet térérzetet kreálni két dimenzióban, egyetlen formával, és a formán a faktúrával. A háttér, mint korábban is, akril alap, matt, homogén felület, arra jön egy nagyon plasztikus olajfesték réteg, ami attól, hogy spaklival van fölkenve, intenzív mozgást és térélményt eredményez. Ezen kívül megjelenik még a hiány is a képen a kivett formák által. Ezeken a képeken teljesen elhagytam a geometriát. A képeimre általában jellemző két egymásba fonódó, ölelő forma mellett megjelentek a kicsit szúrósabb, más típusú alakzatok. Van, aki azt mondja, olyanok, mintha valamiféle lények lennének.
magyarnarancs.hu: Hogy jutottál el ehhez a minimalizmushoz?
BZs: Rengeteg vázlatrajzot készítek, ezek alakultak, változtak egyszerűbb stílusúra a folyamat során. A korábbi Felhők-sorozatnak nevezett munkák sík felületein még kis történetek jelentek meg, most egyvonalas rajzok vannak kivágva helyettük, amelyekben már van egyfajta mélyítés, háromdimenziós hatás. Ezek a Stratus, rétegfelhő címet kapták.
magyarnarancs.hu: Elengedve a geometriát az utóbbi években szinte csak organikus formákat festesz. Hogy alakult ez így?
BZs: Korábban a geometrikus formák egyfajta tartóelemként, alapként szolgáltak az organikus világhoz. Most már nincs erre szükség. A kiállítás nyitóképén például vonalak láthatók, akartam valamit, ami mégis összefogó elem a formák között, kiköti azokat, egyensúlyt teremt. Ez a megoldás most nagyon friss és biztosan folytatni fogom.
magyarnarancs.hu: A Stratus-sorozat formázott képei egyfajta reliefek.
BZs: E formázott képekhez a vázlatrajzaim alapján egy asztalos előkészíti, kivágja nekem a formákat. Azért fából, mert ha ráma lenne, amikor fölfeszítem a vásznat, hajtások keletkeznének. A korábbi Felhő-ciklus képei dobhoz hasonlítottak annyiban, hogy hátul üregesek voltak. A Stratus alkotásai tömör fa elemekből állnak, amik elöl, egy-egy helyen üregesek lettek a plusz alakzat miatt. Amikor megkapom ezeket a formákat, lealapozom őket, és utána kitalálom, mi legyen az, ami még megjelenik rajtuk. Sokféle asszociációra adnak lehetőséget. A felület kontrasztba állítása pedig egy újabb játék. De a letisztultság és az egyszerűsítés igénye ezeken a képeken is megjelenik, az volt a célom, hogy maga a forma hasson. Birkás Ákosnak a “fejek” sorozatán a vastagon felhordott olajfesték réteg körkörös, vagy ellipszis szerű felkenése adta a festmények lényegét. A rengeteg festék megdolgozása nagyon nagy hatással volt rám, érdekelt, milyen lehetett ezzel a gesztussal dolgozni. Ezt próbáltam ki ezeken a formákon több alkalommal is.
magyarnarancs.hu: Korábban szobrokkal is kísérleteztél. Ezeknek a vászon nélküli képeknek, formáknak a kitalálásakor ez szerepet játszott?
BZs: Abszolút. 2019-ben meghívtak Kecskemétre egy acélszobrászati szimpóziumra, ahol csinálhattam néhány szobrot. Egy vonalrajz kieső formáiból, a pozitív elemekből készült a talapzat, arra került a vonalrendszer acélból. A kísérletezésnek ez a formája visszaköszön most a Stratus-sorozatban is. Izgalmas, ahogy a rajzom megjelenik a térben, sokféle lehetőség rejlik benne. Olyan mintha leúsznának a formák a vászonról, önálló életük lesz a falon, vagy a térben.
magyarnarancs.hu: Valamelyest végletesek a mostani kiállításod képei.
BZs: Húsz éve festek, és új dolgokat akarok kipróbálni. Az érdekel, milyen irányba lehet elmozdítani a festészetemet: minimál irányba vagy a sűrítés felé. Vagy mi van akkor, ha megengedem magamnak, hogy összefröcsköljem a felületet akril festékkel. A műteremben sokféle kísérletezésre van lehetőség. A képeim általában nagyon letisztultak, nincsenek összemosódások. Közben meg vonz az a szabadság, ami például az absztrakt expresszionistákra jellemző, a fröccsenés, a festék csorgatása, a szabad ecsetmozgás. Az elmúlt évek képeiben ez nem annyira van jelen, ezért gondoltam, érdemes lenne kipróbálnom valami ilyesmit. Nagyon élveztem csinálni. A mostani sűrűnek nevezett képeimen akril gesztusok láthatók – ez még távol áll a fröcsköléstől –, ezek köré az ecsettel összekent formák köré jön a nagyon plasztikusan a vízérzetet imitáló olajfesték felület.
magyarnarancs.hu: Honnan a tárlat címe?
BZs: Tóth Krisztina új novelláskötetének az a címe, hogy Ahonnan látni az eget. Szeretem az írásait, megfogott ez a cím, kicsit átalakítottam, így lett a tengeres variáció, a vízérzet miatt. Az a kérdés, hol van a nézőpontom. Honnan látni a tengert? A partról, a hegyről, vagy egy hajóból, esetleg körülöttem mindenhol víz van?
magyarnarancs.hu: Sokféle kékes, kékes-zöldes árnyalatot használsz. Mit jelent neked a víz?
BZs: Az elmúlt években nagyon sok olyan képem készült, aminek volt valami vízre utaló címe. Nagyon fontos számomra az úszás, a vízben levés, a víz alatti lét. Nem tudok megnyugtatóbb, izgalmasabb felületet elképzelni. Érdekel és inspirál a víz mozgása, hullámzása, örvénylése, vagy a fénye, ahogyan változik. Az egyik legmegkapóbb természetélmény a számomra.
magyarnarancs.hu: Hogy fér meg benned most a minimalizmusra való törekvés és a sokféle szín használatával, a textúrákkal történő kísérletezéssel?
BZs: Szeretem, hogy többféle lehetőség között tudok mozogni és gond nélkül tudom egyszerre csinálni a két irányt. Bármi történhet a vásznon. És én továbbra is élvezni akarom, amit csinálok. Nem baj, ha vannak kérdőjelek, lehet hibázni is. A kiállítás címe némiképp a helyzetemre is utal, hogy visszatekintve az eddigi pályámra, mi látszik, hol tartok éppen. Úgy érzem, rendben vagyok az életemmel, de számos lehetőség áll még előttem.
magyarnarancs.hu: Meghatározó élénk színek jellemzik a festményeidet. Miért?
BZs: A festészet folyamatának egyik legizgalmasabb része számomra az, amikor kikeverem a színeket, kiválasztom a fekete-fehér vázlat rajzokhoz, hogy milyen színekben jelenjenek meg a formák. Voltak nagyon pasztelles sorozataim, meg kicsit sötétebb képeim, de az elmúlt pár évben egyértelműen a nagyon intenzív színek foglalkoztatnak. Élvezem a különböző színek egymásra hatását, mint mikor kikeversz egy színt a palettán és az a felfestett akril alapon egészen másképpen, hat, hiszen már nem önmagában szín, hanem egy dialógus jelenik meg közöttük. A színek sokféleségével foglalkozom. Örömet szerez a különböző színek keverése és ütköztetése, ez maga a totális szabadság, A narancs a magentában izgató feszültséget okoz. Az az érzésem, hogy a színektől a formák életre kelnek.
Az Ahonnan látni a tengert című kiállítás megtekinthető június 14-ig a Deák Erika Galériában.
