Barabás Zsófi festőművész: Húsz éve festek, és új dolgokat akarok kipróbálni

Képzőművészet

Megújulás, kísérletezés és határtalan szabadság jellemzi legfrissebb munkáit. Ismerős, organikus formái átalakulnak, de meghatározó színhasználata még mindig rendkívüli izgalmakat rejt. Minimalizmusról és sűrítésről, a vízről, mint megkapó természetélményről is beszélgettünk új, Ahonnan látni a tengert című kiállítása apropóján.

magyarnarancs.hu: Sokféle újdonság jellemzi a mostani kiállításodat. Vannak egy-egy formát megjelenítő minimalista képek vagy éppen olyanok is, amelyeken sűrűek az organikus alakzatokon belül, de kiállítasz épp a vászonról lekerült, formázott alkotásokat is. Hogy jött létre ez az anyag?

Barabás Zsófi: Az előző, 2022-es kiállításomra a Felhő-ciklushoz kivágtam formákat, és lényegében kisplasztikák kerültek a falra. Most az foglalkoztatott, mi van, ha csak egy-egy domináns forma jelenik meg a képeken. Az alapszínre csupán még egy másik szín, és egy kis plusz felütés kerül. Ezeken az úgynevezett minimál képeken – amik közül most három van kiállítva – mindez nagyon leegyszerűsített formavilággal jelenik meg, felmutatva, hogyan lehet térérzetet kreálni két dimenzióban, egyetlen formával, és a formán a faktúrával. A háttér, mint korábban is, akril alap, matt, homogén felület, arra jön egy nagyon plasztikus olajfesték réteg, ami attól, hogy spaklival van fölkenve, intenzív mozgást és térélményt eredményez. Ezen kívül megjelenik még a hiány is a képen a kivett formák által. Ezeken a képeken teljesen elhagytam a geometriát. A képeimre általában jellemző két egymásba fonódó, ölelő forma mellett megjelentek a kicsit szúrósabb, más típusú alakzatok. Van, aki azt mondja, olyanok, mintha valamiféle lények lennének.

 
Barabás Zsófi: Tágas ég

magyarnarancs.hu: Hogy jutottál el ehhez a minimalizmushoz?

BZs: Rengeteg vázlatrajzot készítek, ezek alakultak, változtak egyszerűbb stílusúra a folyamat során. A korábbi Felhők-sorozatnak nevezett munkák sík felületein még kis történetek jelentek meg, most egyvonalas rajzok vannak kivágva helyettük, amelyekben már van egyfajta mélyítés, háromdimenziós hatás. Ezek a Stratus, rétegfelhő címet kapták.

magyarnarancs.hu: Elengedve a geometriát az utóbbi években szinte csak organikus formákat festesz. Hogy alakult ez így?

BZs: Korábban a geometrikus formák egyfajta tartóelemként, alapként szolgáltak az organikus világhoz. Most már nincs erre szükség. A kiállítás nyitóképén például vonalak láthatók, akartam valamit, ami mégis összefogó elem a formák között, kiköti azokat, egyensúlyt teremt. Ez a megoldás most nagyon friss és biztosan folytatni fogom.

 
Barabás Zsófi
Fotó: Palágyi Barbara

magyarnarancs.hu: A Stratus-sorozat formázott képei egyfajta reliefek.

BZs: E formázott képekhez a vázlatrajzaim alapján egy asztalos előkészíti, kivágja nekem a formákat. Azért fából, mert ha ráma lenne, amikor fölfeszítem a vásznat, hajtások keletkeznének. A korábbi Felhő-ciklus képei dobhoz hasonlítottak annyiban, hogy hátul üregesek voltak. A Stratus alkotásai tömör fa elemekből állnak, amik elöl, egy-egy helyen üregesek lettek a plusz alakzat miatt. Amikor megkapom ezeket a formákat, lealapozom őket, és utána kitalálom, mi legyen az, ami még megjelenik rajtuk. Sokféle asszociációra adnak lehetőséget. A felület kontrasztba állítása pedig egy újabb játék. De a letisztultság és az egyszerűsítés igénye ezeken a képeken is megjelenik, az volt a célom, hogy maga a forma hasson. Birkás Ákosnak a “fejek” sorozatán a vastagon felhordott olajfesték réteg körkörös, vagy ellipszis szerű felkenése adta a festmények lényegét. A rengeteg festék megdolgozása nagyon nagy hatással volt rám, érdekelt, milyen lehetett ezzel a gesztussal dolgozni. Ezt próbáltam ki ezeken a formákon több alkalommal is. 

magyarnarancs.hu: Korábban szobrokkal is kísérleteztél. Ezeknek a vászon nélküli képeknek, formáknak a kitalálásakor ez szerepet játszott?

BZs: Abszolút. 2019-ben meghívtak Kecskemétre egy acélszobrászati szimpóziumra, ahol csinálhattam néhány szobrot. Egy vonalrajz kieső formáiból, a pozitív elemekből készült a talapzat, arra került a vonalrendszer acélból. A kísérletezésnek ez a formája visszaköszön most a Stratus-sorozatban is. Izgalmas, ahogy a rajzom megjelenik a térben, sokféle lehetőség rejlik benne. Olyan mintha leúsznának a formák a vászonról, önálló életük lesz a falon, vagy a térben. 

magyarnarancs.hu: Valamelyest végletesek a mostani kiállításod képei.

BZs: Húsz éve festek, és új dolgokat akarok kipróbálni. Az érdekel, milyen irányba lehet elmozdítani a festészetemet: minimál irányba vagy a sűrítés felé. Vagy mi van akkor, ha megengedem magamnak, hogy összefröcsköljem a felületet akril festékkel. A műteremben sokféle kísérletezésre van lehetőség. A képeim általában nagyon letisztultak, nincsenek összemosódások. Közben meg vonz az a szabadság, ami például az absztrakt expresszionistákra jellemző, a fröccsenés, a festék csorgatása, a szabad ecsetmozgás. Az elmúlt évek képeiben ez nem annyira van jelen, ezért gondoltam, érdemes lenne kipróbálnom valami ilyesmit. Nagyon élveztem csinálni. A mostani sűrűnek nevezett képeimen akril gesztusok láthatók – ez még távol áll a fröcsköléstől –, ezek köré az ecsettel összekent formák köré jön a nagyon plasztikusan a vízérzetet imitáló olajfesték felület.

magyarnarancs.hu: Honnan a tárlat címe?

BZs: Tóth Krisztina új novelláskötetének az a címe, hogy Ahonnan látni az eget. Szeretem az írásait, megfogott ez a cím, kicsit átalakítottam, így lett a tengeres variáció, a vízérzet miatt. Az a kérdés, hol van a nézőpontom. Honnan látni a tengert? A partról, a hegyről, vagy egy hajóból, esetleg körülöttem mindenhol víz van?

magyarnarancs.hu: Sokféle kékes, kékes-zöldes árnyalatot használsz. Mit jelent neked a víz?

BZs: Az elmúlt években nagyon sok olyan képem készült, aminek volt valami vízre utaló címe. Nagyon fontos számomra az úszás, a vízben levés, a víz alatti lét. Nem tudok megnyugtatóbb, izgalmasabb felületet elképzelni. Érdekel és inspirál a víz mozgása, hullámzása, örvénylése, vagy a fénye, ahogyan változik. Az egyik legmegkapóbb természetélmény a számomra.

 
Barabás Zsófi: Reggeli fény
 

 

magyarnarancs.hu: Hogy fér meg benned most a minimalizmusra való törekvés és a sokféle szín használatával, a textúrákkal történő kísérletezéssel?

BZs: Szeretem, hogy többféle lehetőség között tudok mozogni és gond nélkül tudom egyszerre csinálni a két irányt. Bármi történhet a vásznon. És én továbbra is élvezni akarom, amit csinálok. Nem baj, ha vannak kérdőjelek, lehet hibázni is. A kiállítás címe némiképp a helyzetemre is utal, hogy visszatekintve az eddigi pályámra, mi látszik, hol tartok éppen. Úgy érzem, rendben vagyok az életemmel, de számos lehetőség áll még előttem.

magyarnarancs.hu: Meghatározó élénk színek jellemzik a festményeidet. Miért?

BZs: A festészet folyamatának egyik legizgalmasabb része számomra az, amikor kikeverem a színeket, kiválasztom a fekete-fehér vázlat rajzokhoz, hogy milyen színekben jelenjenek meg a formák. Voltak nagyon pasztelles sorozataim, meg kicsit sötétebb képeim, de az elmúlt pár évben egyértelműen a nagyon intenzív színek foglalkoztatnak. Élvezem a különböző színek egymásra hatását, mint mikor kikeversz egy színt a palettán és az a felfestett akril alapon egészen másképpen, hat, hiszen már nem önmagában szín, hanem egy dialógus jelenik meg közöttük. A színek sokféleségével foglalkozom. Örömet szerez a különböző színek keverése és ütköztetése, ez maga a totális szabadság, A narancs a magentában izgató feszültséget okoz. Az az érzésem, hogy a színektől a formák életre kelnek.

Az Ahonnan látni a tengert című kiállítás megtekinthető június 14-ig a Deák Erika Galériában.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.