A sós víztől megroncsolódott tenger alatti kábeldarabok egy hosszú vezeték egységeként, a kommunikáció és internet-összeköttetés láthatatlan közvetítőiként a fénykorukban hatalmas adattömegeket forgalmaztak, így váltak elengedhetetlen alkotóelemeivé a városokat fenntartó infrastrukturális hálózatoknak. Nina Canell 2021-es Brief Syllable (Rövid szótag) című sorozatában arra kérdez rá, hogy mi olyat rejthet a globális infrastrukturális tér, ami csak a meghibásodásoknak köszönhetően válik érzékelhetővé. Egy pillanatig elmélázunk, hány üzenet, titok és fénykép mehetett át virtuálisan az itt heverő kábeleken, és vajon milyen hatással lehettek a címzettekre.
A tárlat művészei a városi együttélés kortárs lélektanával foglalkoznak (főként konceptuális) alkotásaikban, arra reflektálva, hogy a társadalom gazdasági, etnikai vagy egyéb természetű szétválása hogyan tükröződik a városi terekben is: az ide beszorult emberek privatizált köztereken, körbekerített lakóparkokban élik mindennapjaikat. Schmied Andi Asset town (Vagyontárgy város) című, 2024-ben készített videója és makettje például a kizárólag befektetési célokkal létrehozott lakatlan luxusingatlanok anomáliájával foglalkozik. A videón keresztül egy olyan képzeletbeli városba utazhatunk, amelybe mindenki befektet ugyan, de ahol senki nem él. A komplexum részét képezik a felhőkarcolók, a föld alatti luxuslakosztályok és a mesterségesen létrehozott szigetcsoportok is. Schmied műve egy nagyon is valóságos jelenségre világít rá: a 2008/2009-es gazdasági világválság óta a dúsgazdagok világszerte ingatlanokba menekítik vagyonukat, de az épületekbe nem akarnak beköltözni, azok üresen állnak. A világon először New Yorkban terjedtek el a belvárosi lakótornyok: magasak és kis alapterületűek, így hozzák a legnagyobb profitot. Londonban a föld alatt terjeszkednek az úgynevezett jéghegy házak (iceberg house), mivel a szigorú várostervezési szabályok nem teszik lehetővé a felszíni építkezést. A felszínen hagyományosnak ható épületek a föld alatt akár többemeletnyi szinten terjeszkednek tovább. Dubajban pedig a tengerben hoznak létre mesterséges szigetcsoportokat – ilyen a föld alakú térképet formázó World Islands, és a pálmafát formázó Palm Jumeriah – nem kis károkat okozva így a környezetben és a tengeri ökoszisztémában. Óhatatlanul eszünkbe jut a rákosrendezői mini-Dubaj, ahol Európa legmagasabb felhőkarcolóját tervezik megépíteni. A tiltakozások ellenére az Országgyűlés április 30-án már el is fogadta a törvényt, amely engedélyezi az új városközpont megépítését az Egyesült Arab Emírségekből érkező beruházónak, aki, közbeszerzés és pályáztatás nélkül szerezte meg a területet. Mohamed Alabbar építtette egyebek közt a dubaji Burdzs Kalifát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
