Brüsszelt a Renault szórta tele jószágokkal: Art on Cows címmel zajlott a designerversenyként működő, jótékony célú, városképformáló kampány június 21. és szeptember 21. között. Tulajdonképp e majd` mindenütt jelen lévő négylábúakkal kényszerültek versenyre azok a magyar képzőművészek, akiknek szeptember 13-án nyílt kiállításuk a Cotthem Galleryben, a franciául Grand Place, flamandul Grote Markt nevű téren. Ez Brüsszel idegenforgalmi epicentruma: pössentésnyi távolságra a Manneken Pis ezernyi szuvenírben reinkarnálódó szobrocskájától turisták tömkelege nyújtogatja nyakát, meresztgeti szemét és irányozza kameráját a Királyi Házról a Városházára és vissza, útba ejtve a különböző céhek épületeinek díszes részleteit, tátott szájjal bámulva, hogy mi mindenre volt érkezésük hajdan építtetőknek és építőmestereknek.
Itt, a brabant hercegek olaszos palotájának aljában bérelt helyiségben próbál konkurálni a főtér látványosságaival a galéria. Kortárs képzőművészetet kínál történelmi miliőben. Sztárok, mint Damien Hirst, Barbara Kruger, Robert Longo, Tony Oursler, Kenny Scharf után magyarokat, Hungary Unplugged címmel. Amint ezt meglátja az ember, első reakciója az elképedésé:
őrület, óriási, fantasztikus,
illusztrisabb helyet álmodni sem lehetne. A második - mondjuk lépcsőházi - gondolat azonban a kétkedésé: ez a csipkés (textil és kő) környezet mindenről szól, csak a kortárs művészetről nem, szép-szép, hogy jelen vagyunk, de miként lehetne itt, éppen itt esélyünk a feltűnésre?
Pedig mindaz, amit az 1986-ban, egy cotthemi garázsból (innen az elnevezés) indult, s egy éve e téren működő galéria tulajdonosa, Hedwig Van Impe a magyar kurátorral, Bencsik Barnabással együttműködve kiválogatott, még Brüsszelben is érdekes lehet - ha turistákat nem is, de bennszülötteket talán idevonz az Agendában (a helyi Pesti Estben) megjelent fotós programajánlat.
A szuterénben a Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) szoborcsoportja áll: tizenkét fiú, tornasorban (s ami kintről belesve nem látszik: lehunyt szemmel). A galéria legfontosabb, térre néző termében az izlandi hadsereg Lakner Antal által elképzelt és elkészített eszközei és egyenruhái fogadják (s ha rászán pár percet, késztetik szelíd mosolyra) a látogatót, beljebb megannyi el nem mondott történetet sejtetnek Fehér László szürke, fekete és fehér vásznainak alakjai (a sarokba térdepeltetett kisfiú vagy a bokszoló öregember, aki nem más, mint Román György, a kalandos életű festőművész). Még beljebb Csörgő Attila mobil plasztikái halk motorzümmögés közepette hajtanak végre kunsztokat (forgó tárcsák formázzák a végtelen jelét, hurkapálcákból készült mértani testek alakulnak át egymásba), az emeleten pedig Gerber Pál szikár tájképei feleselnek az ablakon túli látvánnyal. ` az egyetlen, aki még nem állított ki a Velencei Biennálén, a többieknek már mind megadatott ez (Fehér 1990-ben, Csörgő 1999-ben, Lakner 2001-ben, a Kis Varsó idén).
"Nem ez volt a válogatás szempontja, engem csak a művek minősége érdekelt, a bemutatható művészek létszámát pedig a galéria mérete határozta meg. Ez egy >>bemelegítésHungary Unplugged címet: szándéka szerint ez arra utal, hogy a nyugat-európaiakkal ellentétben a magyar művészek nem szenzációt hajhásznak, hanem visszafogottabb hangnemben fogalmazzák meg a mindennapi valóságból táplálkozó gondolataikat.
(Különös adaléka a mindennapi magyar valóságnak, ahogy önmagukat művészeti kérdésekben is illetékesnek tartó külügyérek megpróbálták megakadályozni Lakner Antal munkájának bemutatását. Műtárgyegyüttese egyik abszurd darabját, a Teknősbéka típusú, egyszemélyes személyvédelmi páncélsátrat a galéria elé kitéve szerették volna becsábítani a szervezők az embereket, a területfoglalási engedély megszerzéséhez ezért külügyi segítséget kérték. Fölháborodott értetlenség volt a válasz: attól félvén, hogy a NATO székhelyén
egyik szövetségesünk
kigúnyolásaként hatna a hadsereget sem tartó Izland katonailag használhatatlan "harci" eszközeinek kiállítása, a külügy le akarta fújni az egészet. Államtitkári levelek íródtak, a kultusztárca azonban kitartott az egyébként már számos NATO-országban botrány nélkül kiállított mű bemutatása mellett, igaz, végül a térre már nem tudtak kiterjeszkedni.)
A Hungarofest a Brüsszeli Magyar Hetek részeként szervezte az október 18-ig látható kiállítást, mely egymagában szolgál bevezetésként és tárgyalásként, míg a befejezést egy hangverseny jelenti: október 18-án a Városháza dísztermében Ránki Dezső zongorázik Bartók, Debussy és Liszt műveiből. Eredetileg egy konferenciát is tartottak volna a Magyar Hetek során, ez azonban elmaradt, így az elnevezés sajnos többet sugall, mint amennyi program mögötte van. Inkább szerény, de színvonalas emlékeztető ez hazánkra négy évvel a nagyobb szabású Europalia eseménysora után, kilenc hónappal az uniós csatlakozás előtt.
Szőnyei Tamás
Cotthem Gallery: www.cotthemgallery.com; Narancs-interjú Csörgő Attilával: 1999. augusztus 5., Lakner Antallal: 2001. április 5., a Kis Varsóval: 2003. május 22.; a bocikat a www.cows.be címen lehet mustrálni
