Csipkék között: Brüsszeli Magyar Hetek

Képzőművészet

Ellepték a marhák a belga fővárost. Lépten-nyomon barmokba botlik az ember. Ott állnak vagy fekszenek a járdán, tűrik az utcazajt és a simogatást, nem moccannak, ha gyerekek ülnek rájuk, vagy turisták guggolnak melléjük egy fotó kedvéért tőgyet rángatni, nem pottyantanak maguk alá, szaguk nincs - igaz, tejet sem adnak. Viszont tarkák, nincs köztük két egyforma. Akad ezüst, arany, kék és rózsaszín, egyik szmokingot öltött, a másik farmert és pulcsit, van vonalkódos, szárnyas, graffitivel, metlahilapokkal, fűvel, cumival borított, virág- és terepmintás, felhúzható, félbevágott, sőt az egyik szakasztott olyan, akár egy tehén.
Ellepték a marhák a belga fővárost. Lépten-nyomon barmokba botlik az ember. Ott állnak vagy fekszenek a járdán, tűrik az utcazajt és a simogatást, nem moccannak, ha gyerekek ülnek rájuk, vagy turisták guggolnak melléjük egy fotó kedvéért tőgyet rángatni, nem pottyantanak maguk alá, szaguk nincs - igaz, tejet sem adnak. Viszont tarkák, nincs köztük két egyforma. Akad ezüst, arany, kék és rózsaszín, egyik szmokingot öltött, a másik farmert és pulcsit, van vonalkódos, szárnyas, graffitivel, metlahilapokkal, fűvel, cumival borított, virág- és terepmintás, felhúzható, félbevágott, sőt az egyik szakasztott olyan, akár egy tehén.

Brüsszelt a Renault szórta tele jószágokkal: Art on Cows címmel zajlott a designerversenyként működő, jótékony célú, városképformáló kampány június 21. és szeptember 21. között. Tulajdonképp e majd` mindenütt jelen lévő négylábúakkal kényszerültek versenyre azok a magyar képzőművészek, akiknek szeptember 13-án nyílt kiállításuk a Cotthem Galleryben, a franciául Grand Place, flamandul Grote Markt nevű téren. Ez Brüsszel idegenforgalmi epicentruma: pössentésnyi távolságra a Manneken Pis ezernyi szuvenírben reinkarnálódó szobrocskájától turisták tömkelege nyújtogatja nyakát, meresztgeti szemét és irányozza kameráját a Királyi Házról a Városházára és vissza, útba ejtve a különböző céhek épületeinek díszes részleteit, tátott szájjal bámulva, hogy mi mindenre volt érkezésük hajdan építtetőknek és építőmestereknek.

Itt, a brabant hercegek olaszos palotájának aljában bérelt helyiségben próbál konkurálni a főtér látványosságaival a galéria. Kortárs képzőművészetet kínál történelmi miliőben. Sztárok, mint Damien Hirst, Barbara Kruger, Robert Longo, Tony Oursler, Kenny Scharf után magyarokat, Hungary Unplugged címmel. Amint ezt meglátja az ember, első reakciója az elképedésé:

őrület, óriási, fantasztikus,

illusztrisabb helyet álmodni sem lehetne. A második - mondjuk lépcsőházi - gondolat azonban a kétkedésé: ez a csipkés (textil és kő) környezet mindenről szól, csak a kortárs művészetről nem, szép-szép, hogy jelen vagyunk, de miként lehetne itt, éppen itt esélyünk a feltűnésre?

Pedig mindaz, amit az 1986-ban, egy cotthemi garázsból (innen az elnevezés) indult, s egy éve e téren működő galéria tulajdonosa, Hedwig Van Impe a magyar kurátorral, Bencsik Barnabással együttműködve kiválogatott, még Brüsszelben is érdekes lehet - ha turistákat nem is, de bennszülötteket talán idevonz az Agendában (a helyi Pesti Estben) megjelent fotós programajánlat.

A szuterénben a Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) szoborcsoportja áll: tizenkét fiú, tornasorban (s ami kintről belesve nem látszik: lehunyt szemmel). A galéria legfontosabb, térre néző termében az izlandi hadsereg Lakner Antal által elképzelt és elkészített eszközei és egyenruhái fogadják (s ha rászán pár percet, késztetik szelíd mosolyra) a látogatót, beljebb megannyi el nem mondott történetet sejtetnek Fehér László szürke, fekete és fehér vásznainak alakjai (a sarokba térdepeltetett kisfiú vagy a bokszoló öregember, aki nem más, mint Román György, a kalandos életű festőművész). Még beljebb Csörgő Attila mobil plasztikái halk motorzümmögés közepette hajtanak végre kunsztokat (forgó tárcsák formázzák a végtelen jelét, hurkapálcákból készült mértani testek alakulnak át egymásba), az emeleten pedig Gerber Pál szikár tájképei feleselnek az ablakon túli látvánnyal. ` az egyetlen, aki még nem állított ki a Velencei Biennálén, a többieknek már mind megadatott ez (Fehér 1990-ben, Csörgő 1999-ben, Lakner 2001-ben, a Kis Varsó idén).

"Nem ez volt a válogatás szempontja, engem csak a művek minősége érdekelt, a bemutatható művészek létszámát pedig a galéria mérete határozta meg. Ez egy >>bemelegítésHungary Unplugged címet: szándéka szerint ez arra utal, hogy a nyugat-európaiakkal ellentétben a magyar művészek nem szenzációt hajhásznak, hanem visszafogottabb hangnemben fogalmazzák meg a mindennapi valóságból táplálkozó gondolataikat.

(Különös adaléka a mindennapi magyar valóságnak, ahogy önmagukat művészeti kérdésekben is illetékesnek tartó külügyérek megpróbálták megakadályozni Lakner Antal munkájának bemutatását. Műtárgyegyüttese egyik abszurd darabját, a Teknősbéka típusú, egyszemélyes személyvédelmi páncélsátrat a galéria elé kitéve szerették volna becsábítani a szervezők az embereket, a területfoglalási engedély megszerzéséhez ezért külügyi segítséget kérték. Fölháborodott értetlenség volt a válasz: attól félvén, hogy a NATO székhelyén

egyik szövetségesünk

kigúnyolásaként hatna a hadsereget sem tartó Izland katonailag használhatatlan "harci" eszközeinek kiállítása, a külügy le akarta fújni az egészet. Államtitkári levelek íródtak, a kultusztárca azonban kitartott az egyébként már számos NATO-országban botrány nélkül kiállított mű bemutatása mellett, igaz, végül a térre már nem tudtak kiterjeszkedni.)

A Hungarofest a Brüsszeli Magyar Hetek részeként szervezte az október 18-ig látható kiállítást, mely egymagában szolgál bevezetésként és tárgyalásként, míg a befejezést egy hangverseny jelenti: október 18-án a Városháza dísztermében Ránki Dezső zongorázik Bartók, Debussy és Liszt műveiből. Eredetileg egy konferenciát is tartottak volna a Magyar Hetek során, ez azonban elmaradt, így az elnevezés sajnos többet sugall, mint amennyi program mögötte van. Inkább szerény, de színvonalas emlékeztető ez hazánkra négy évvel a nagyobb szabású Europalia eseménysora után, kilenc hónappal az uniós csatlakozás előtt.

Szőnyei Tamás

Cotthem Gallery: www.cotthemgallery.com; Narancs-interjú Csörgő Attilával: 1999. augusztus 5., Lakner Antallal: 2001. április 5., a Kis Varsóval: 2003. május 22.; a bocikat a www.cows.be címen lehet mustrálni

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.