rés a présen: Koreográfusként, táncosként ismertünk meg. Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni?
Gergye Krisztián: Elsősorban festőnek készültem, tehát a tánc és a színház lett inkább a kitérő. De fölösleges sorrendet állítani, a műfajokban való elmélyülésem mindig párhuzamosan zajlott, néha egyik, néha másik kapott több erőteret. Miközben Indonéziában két magántanártól és két különböző iskolában táncolni tanultam, szinte folyamatosan festettem, és ott volt az első kiállításom is, ahol a megnyitón a képeim előtt tradicionális jávai táncot táncoltam. Az én esetemben a festés nagyon jól meglenne a tánc és a színház nélkül, képzőművészeti ihletettség nélkül viszont lehet, hogy nem tudnék táncolni, koreografálni vagy színházat csinálni.
rap: A Labdák a tetőn című tárlatod még látható a Jurányiban, ahol két előadásod is megy. Van összefüggés a kiállítás és az előadások között?
GK: A MILF, amelynek rendezője vagyok és a Szenteczki Zitával koreográfusként készített Született: Wágner Emese két ajándék produkció az életemben. Az alkotói szabadság és kreativitás maximumát éltem meg mindkettőben, és a Jurányi régóta nem tapasztalt otthont és hátteret adott ezeknek a munkáknak. Csodálatos, hogy független körülmények között telt házzal futhatnak ezek az előadások. Mindez az otthonosságérzés a kamarakiállítással kiegészülve szívmelengető élmény. Végre tartozom valahová, ahol nem kell nulláról kezdeni a dolgokat, lehet építkezni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
