rés a présen

„De nem magányos”

  • rés a présen
  • 2024. március 13.

Képzőművészet

Gergye Krisztián koreográfus, képzőművész

rés a présen: Koreográfusként, táncosként ismertünk meg. Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni?

Gergye Krisztián: Elsősorban festőnek készültem, tehát a tánc és a színház lett inkább a kitérő. De fölösleges sorrendet állítani, a műfajokban való elmélyülésem mindig párhuzamosan zajlott, néha egyik, néha másik kapott több erőteret. Miközben Indonéziában két magántanártól és két különböző iskolában táncolni tanultam, szinte folyamatosan festettem, és ott volt az első kiállításom is, ahol a megnyitón a képeim előtt tradicionális jávai táncot táncoltam. Az én esetemben a festés nagyon jól meglenne a tánc és a színház nélkül, képzőművészeti ihletettség nélkül viszont lehet, hogy nem tudnék táncolni, koreografálni vagy színházat csinálni.

rap: A Labdák a tetőn című tárlatod még látható a Jurányiban, ahol két előadásod is megy. Van összefüggés a kiállítás és az előadások között?

GK: A MILF, amelynek rendezője vagyok és a Szenteczki Zitával koreográfusként készített Született: Wágner Emese két ajándék produkció az életemben. Az alkotói szabadság és krea­tivitás maximumát éltem meg mindkettőben, és a Jurányi régóta nem tapasztalt otthont és hátteret adott ezeknek a munkáknak. Csodálatos, hogy független körülmények között telt házzal futhatnak ezek az előadások. Mindez az otthonosságérzés a kamarakiállítással kiegészülve szívmelengető élmény. Végre tartozom valahová, ahol nem kell nulláról kezdeni a dolgokat, lehet építkezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.