A kereskedelmi galéria profilja szerint XX. századi alkotókat mutat be kortárs művészekkel együtt, s „célja, hogy a közönség számára észlelhetővé váljon a generációk közötti inspiráció dinamikája”. S valóban, egy-egy kiállításon együtt szerepelt például Fehér László és Martin Henrik, Lossonczy Tamás és Szabados Árpád vagy Csernus Tibor és Barakonyi Zsombor. A mostani kiállítás kakukkfiókának számít – Cseke Szilárd és Wolsky András egyértelműen ugyanahhoz, a kilencvenes évek elején/közepén induló generációhoz tartozik, s különösebb hatással sem lehettek egymásra, lévén, hogy Cseke Pécsett, míg Wolsky Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. Cseke hangja polifón; munkássága a konceptuális festményektől a mobilszobrokon át az installációkig ível (s nem mellesleg ő képviselte Magyarországot a 2015-ös Velencei Biennálén). Wolsky viszont festményeiben ugyanazon problémával foglalkozik (beleértve egy kisebb kitérőt, amikor egy napon át magányos akciót hajtott végre: Budapest középpontjából egy dobókocka útmutatása szerint sétált a városban, majd az útvonalat festményen rögzítette).
A kiállítás kurátora, Iványi-Bitter Brigitta mégis talált közös pontot a művészetükben; ez pedig a nonfigurativitás, az „ismétlődő struktúrák”, illetve „a képalkotási folyamatban megtapasztalható, irányítható véletlen szerepének vizsgálata” – igaz, valójában a térben elkülönítve két kiállítást láthatunk.
Az utcaszinten elhelyezkedő kiállítótérben Cseke 22 munkája látható – festői rendetlenségben elhelyezve. Alapvetően festményeket látunk (kivéve a Lényeg és jelenség című installációt), melyek az utóbbi pár évben készültek – de van olyan darab is, amellyel a kiállítás megnyitása előtt a művész még az utcán is dolgozott. Ezek a művek nem ugyanúgy készültek, de mindegyikben megjelenik a véletlen szerepe. Az egyik csoportba azon munkák tartoznak, melyek „motívumai” a vászonra dobált pingponglabdák (néha talán befőttes- vagy hajgumik) lenyomataiból alakulnak ki; pár festékes pingponglabda (mint installációs elem) fel is került a falra. A másik esetben Cseke fóliát használ, arra viszi rá a festéket, majd száradás után lehántja róla; így kiszámíthatatlan, hogy a három dimenziót kísértő felület mennyire lesz rücskös, hogy mit „tép ki” a fólia felületéből. A leginkább absztrakt képek között többször megjelenik az arctalan ikonra emlékeztető, portrészerű fej motívum. Ennek legszebb példája a 2016-ban készült Face; az ujjlenyomatra emlékeztető, körkörös kompozíció egyben felidézi Haris László 1973-as Szembesítés-akció. Kettős portré című fotográfiáját (melyben a művész két befestékezett ujjnyomattal „állít emléket” barátjának, Csutoros Sándornak és az akkoriban a gyöngyösi, koncepciós orvosperben megvádolt feleségének). Persze ezek csak motívumszintű egybeesések – Cseke absztrakt munkáinak „témája” (már a címek alapján) inkább egyfajta kozmikus allúziókat sejtet (Ghost, Space, Vortex), amelyben ugyanakkor felfedezhetők a mikrokozmosz sejtszintű motívumai is. Izgalmas, esztétikai értelemben is igencsak szép munkák – amelyek néhol azért kacérkodnak a dekorativizmussal is.
Wolsky kicsit több mint tucatnyi festménye a pinceszinten kapott helyet – a művek geometrikus jellegénél fogva szépen vízszintesen, egymás mellé rendelve vannak kiállítva (persze az alacsony belmagasság miatt más megoldás amúgy sem játszhatott volna). A konkrét festészethez és a color fieldhez kötődő képi nyelv kiindulópontja még közel áll az „ábrázoló” tendenciákhoz; a kompozíciókban megjelenő zárt és geometrikus építmények tömegének és arányainak viszonyát vizsgáló műveket logikusan követik magára a képre, a kép hordozójára vonatkozó kutatások. Ennek alapját először fejben, majd később a számítógép segítségével generált aritmetikai rendszerek adták, majd az alkotó a rétegek és a vonalak szabályos és szigorú rendszerébe bevezette a kiszámíthatatlan véletlen fogalmát is; mindezt jelzik festményei-nek címei is (A véletlen és a szándékolt metszéspontjai; A rejtőzködő rend rendetlensége). Látszólag e program nem tűnik túl izgalmasnak (noha az is igaz, hogy az adott rendszerből kitakarással, elfedéssel, kiemeléssel, térszeletek és vonalak mozgatásával, a színek és méretek változtatásával generált kompozíciók egy egész életre új és újabb lehetőséggel bíró munkát adnak a művésznek). Ami viszont izgalmassá teszi ezeket a munkákat, az a játékosság, a nagy egészt megbillentő apró részletek. Művei igazi intellektuális izgalmat okoznak – hiszen sosem tudható, milyen irányba vezet a rendezettségbe betüremkedő váratlan elem.
Rugógyár Galéria, Bp. V., Szarka u. 7., nyitva: december 8-ig
