Egy kulturális közmunkás – Könyv Kata festőművész

  • Mesterházy Fruzsina
  • 2014. május 20.

Képzőművészet

A Barcsay-díjas művész legújabb képeit a szarvassá vált fiúk balladája ihlette. És a láthatósági mellény.

magyarnarancs.hu: Utcaseprők? Közmunkások?

Könyv Kata: Elkezdtem neonsárga spray-vel dolgozni, aminek egyébként Molotow a márkája – már ez is imponált. Úgy éreztem, hogy új kihívás kombinálni a festékszórást az ecsetnyomokkal. A láthatósági mellény a kulturálisközmunkás-jelenségre utal. Az egyik képemen a szarvassá változott lány kóvályog az út szélén ebben a rikító sárga mellényben. Valahol groteszkbe hajlik ez a figura. Ezzel a láthatósági mellényt kiragadom a maga profán világából, és egy szubjektív mitológia részévé teszem. Nehéz lenne ennél profánabb tárgyat találni, ez a gondolati és formai kontraszt adja meg a kép dinamikáját. Nekem pedig meghozza a kedvemet, úgy érzem, hogy minden munkámban fellelhető a kritikus szemlélet bizonyos társadalmi jelenségekkel szemben. Ez pártfüggetlen. Irónia és társadalomkritika. Tavaly volt egy befelé forduló, önreflektív időszakom, ebből nőtt ki a szarvas és az egyéni mitológia bontogatása. Az ember a saját helyzetét újra és újra vizsgálja. Most lettem harmincéves, most látszik karakteresebben az az ösvény, csapás, amin haladtam. Tizennyolc éves korom óta a festészetnek, a munkának éltem. A magánmitológia felfejtésében segít a szarvassá változás motívuma, mert igaznak érzem az alapgondolatát. Ha művésszé válsz, mindig kívülálló leszel. Csupán szemlélő, de szabad. Mind a Juhász Ferenc-versben, mind az eredeti balladában ugyanaz a metafora szerepel, hogy a fiúk szarvassá változnak, nem tudnak hazamenni, nem fér be az agancsuk az ajtón. „Nem ihatok én már virágos pohárból, csak tiszta forrásból.” Ez egy visszacsatolás, ami a saját utamat tükrözi. Szép hasonlat magára a művészlétre. Ez egy életforma, egy gondolkodási forma metaforája.

false

magyarnarancs.hu: Május 20-tól egy csoportos tárlaton is kiállítasz. Mit?

KK: A Pepper Art Projects műfaji megkötöttség nélkül biztosít lehetőséget kurátoroknak, képzőművészeknek ötleteik megvalósításához. A most nyíló Ne hisztizz! című projektre két munkámat viszem. A Szerelempirulákat és egy nő portréját, aki egy mókuskereket tart. A mókuskerék is mai attribútum.  A képeket motívumaik, színviláguk és kompozíciós elrendezésük miatt választottuk ki Hanka Nóra kurátorral. Ironikusan reflektálnak a kiállítás hívó szavára, hogy miért is ne hisztizz!

magyarnarancs.hu: Tanítasz is. Mennyire fogékonyak a mai fiatalok a művészetre?

KK: Egy XVIII. kerületi általános iskolában tanítok rajzot. Hosszú távon nehéz lekötni a gyerekek figyelmét, vizuálisan túl vannak stimulálva. A tanításhoz türelem és humor kell. Bármilyen technikai körülmények között élünk, ők azért gyerekek, ebből kifolyólag fogékonyak mindenre. Óráimon szórakoztató formában próbálok rávilágítani, hogy nincs akkora különbség a társadalom, az egyes emberek és a művészet között. Szakköröket is tartok. Erre olyan gyerekek is járnak, akik szemmel láthatóan terápiás jelleggel alkotnak. Amikor valami durvát rajzolnak vagy festenek, nem akadok ki, hanem az alkotás szemszögéből közelítek. Nem magáról a problémáról beszélgetünk, hanem megnyitjuk az alkotás útját egyfajta „gőzkieresztő szelepként”.

(Könyv Katának május 22-én nyílik önálló kiállítása Saját ösvény címmel a Király utca 9. szám alatt. a Dover nyelviskola galériájában.)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.