Orbán Viktor ötvenhétszer. Ötvenhét színes, különböző mintájú ágyneműre vagy terítőre nyomott Orbán-portré, egymás mellett, szépen sorban. Magyarország miniszterelnöke betört a privát szféránkba, leginkább így értelmezhetők a hétköznapi használatban megjelenő matériákon visszamosolygó Orbán-arcok, amelyek közül egy konkrétan Hello Kitty-mintájú WC-papíron van megjelenítve. Nagy Kriszta Tereskova (x-T) egy olyan ikonikussá vált arcot választott, aki nemhogy mindenki számára ismert – az utóbbi időben úton-útfélen, némiképp már-már ijesztő módon mindenhonnan ő néz vissza ránk –, de mindenkinek van véleménye és ilyen vagy olyan érzése is vele kapcsolatban. Így a vezérmotívumnak választott Orbán Viktor megfelelő alanynak, alapanyagnak tekinthető. Meg hát, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen mit is lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy a magyaroknak – nekünk, a népnek, a nemzetnek – megint akadt egy olyan megkerülhetetlen politikus figurája, mint…
| ||
Van kék, sárga, lila fejű Orbán, koronával, virágokkal, Dávid-csillaggal. Visszatérő motívumok figyelhetők meg, így a Tereskova képeiről ismert sajátos folklór azonosítható, vagy épp Magyarország miniszterelnökéhez kapcsolt archetípusok válnak láthatóvá.
Megkerülhetetlen a párhuzam Andy Warhol képeivel, gondoljunk csak a Mao-portrékra, amelyek akár ihletforrásai is lehettek Tereskovának. Csupán a kontextust, a mintákat változtatta újra meg újra, mintát mintára halmozott, dekonstruálta az általa választott arcot.
A Portréfestést vállalok címmel nyílt kiállítás Nagy Kriszta nyolcadik tárlata a Godot Galériában. Az esemény címe ezúttal üzenet is a művész részéről, amelyet direkt módon kell érteni, Nagy Kriszta valóban vállal portréfestést, vagyis a műalkotás áru, a művész piacra dolgozik. Így érthető Tereskova választása, olyan arcot kellett keresnie, amelyet ismernek, kedvelnek – hiszen a nagy számok törvénye ezt mutatja, legyen ez egyesek vagy mások számára egészen riasztó vagy elkeserítő, a nép Orbánt akarja. Éppen ezért szabott áron kaphatók a miniszterelnök arcképei: potom 56 999 forintért bárki hazavihet egyet a sorozatból. (Azért a vevőlistára kíváncsiak lennénk. A kiállításmegnyitón négy Orbán-portré elkelt.)
A képek egyenként is, de együtt igazán beszédesek, bár a befogadóra van bízva az értelmezés, Tereskova direkt módon nem kíván politizálni, már ha e kiállítás a festett képekkel nem tekinthető egyértelmű véleményformálásnak.
Orbán arcképei mellett van még a Jancsó R.I.P. című kép, amelyen mindenki Miki bácsija néz vissza ránk átható kék szemeivel, a háttérben egy katonával a Szegénylegényekből, meg némi napraforgóval, de a kiállítás része egy kisgyerek és egy fiatal női portré is (Luca, Sárika), meg négy önarckép (Mint gésa, Jézus, Mária, Piros négyzetbe zárt pusztító expresszionizmus), melyek Nagy Kriszta előző, kisebb botrányt kavart Kiscelli Múzeum-beli kiállításának utóhatásaként figyelhetők meg.
| ||
Bár Tereskovától nem áll messze sem a botrány, sem a feltűnés, sőt időnként még politikai véleményét is kifejezte – például, amikor 2006-ban illemhely helyett a Parlamentet választotta –, ez a kiállítás szolid, de egyértelmű kifejezése annak, mi történik Magyarországon 2014-ben, milyen szerepbe, milyen alakot választott magának a társadalom. Nagy Kriszta képei és az ötlet egészen jó, csak választott volna mást, néznénk valaki másnak a képét – persze az egy másik történet lenne, nem a miénk. Ahogy az sem véletlen, hogy portréfestést vállal, mely egyben egy művészi kiáltás is, a semmibe, a figyelemért, a művészet létjogosultságáért, némi egzisztenciális biztonság elérésének vágyaként. Ha kell, Orbán Viktort fest sorozatban. Hát, itt tartunk…
| ||
