Országunk imázsának építészeti arculatát értelemszerûen két csoport for-málhatja ideális esetben. A "jó megjelenéshez" karakteres, a világépítészet részét képezõ kortárs épületekre van szükségünk egyfelõl, méltó módon helyreállított mûemlékeinkre másfelõl. Ha pedig igazán korszerûek kívánunk lenni, a mûemléki rekonstrukció precíz hagyománytiszteletét bátran frissítjük fel a kortárs építészet a történeti formákat és funkciókat értõ és egyúttal újraértelmezõ új alkotásaival - akár korábban épült építészeti terek újrahasznosításáról, akár új funkciókat szolgáló, új épületrészekrõl van szó. A konzervativizmust rossz értelemben kezelõ, a múlt alkotásait fetisizáló "muzeális" hozzáállással szemben csak az innovatív hagyománytisztelet biztosíthatja a múlttal való életteli kapcsolat lehetõségét. Hogy a régi és az új épített környezet párbeszéde rejtettebb vagy kontrasztosabb, ez ízlés dolga, nem egy esetben azonban a tudatosan vállalt elkülönbözés sokkalta meggyõzõbb összhatást biztosíthat, mint csupán a gondosan
helyreállított kulisszák,
melyek mögött titokban bújik meg a csúcstechnológia. Fertõdön jelen pillanatban egyelõre még semmi sem utal arra, hogy a helyreállító-megõrzõ és újító szempontok együttes érvényesítése határozza-e majd meg a rekonstrukciós programot. Márpedig a kérdés felvetése korántsem ünneprontó gesztus, hiszen Hiller sajtótájékoztatójában arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy a kulturális kormányzat a 2009-es Haydn-évben a világ Haydn-kultuszának talán legfontosabb centrumává kívánja varázsolni az Esterházy-kastélyt, a zeneszerzõ életének kiemelkedõen fontos állomását. Nem kérdés, e cél eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz az egykori kulissza a történeti hûséghez mindinkább igazodó restaurálása lehet. De csak akkor, ha valóban beszélhetünk jól - korabeli tervekkel, aprólékos kortárs ábrázolások alapján - meghatározható történeti kulisszáról, amely pontosan datálható mûvelõdéstörténeti korszakhoz kapcsolódik. Ám a dolgok általában sokkal bonyolultabban alakulnak, gondoljunk csak a középkori gótikus katedrálisokra, melyek közül jó pár a 19. században - tehát már a historizáló stílusok, így a neogótika idejében - készült el teljes mértékben. Természetesen a fertõdi kastély sem kivétel, a történetiség és az idõbeliség kötöttségeibõl az sem szabadulhatott sosem. Ily módon esetében is több építési fázissal kell számolnia a rekonstrukciónak, mindjárt a homlokzatfestés színeinek meg-határozásakor jelesül. Nem ritka ugyanis, hogy egy kastély homlokzati szakaszai egy idõben sohasem festettek egyformán - legfeljebb a tervrajzokon -, így a jelenkori egységes homlokzatfestés rögvest eddig sosem látott, új arculatot kölcsönöz a mûemléknek. Mellesleg a fertõdi kastély esetében az Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ munkatársainak nincs épp könnyû dolguk, hiszen a kastély jelenlegi habitusát döntõen meghatározó építész kilétérõl sincsenek pontos fogalmaink. Tud-ható, hogy az Esterházy "Fényes" Miklós hercegtõl örökölt elsõ, szerényebb vadászkastélyt azon Anton Erhard Martinelli tervei alapján emelték 1720-1721 között, aki a pesti Invalidus-palota alkotója volt. A kastély azonban mai képét az 1762-1768 és 1775-1778 között folyó átépítéseknek köszönheti. Az átépítések feltehetõen a Schönbrunnban Paccassi császári fõépítész mellett dolgozó Johann Ferdinand Mödlhammer - "Fényes" Miklós herceg udvari építésze - tervei nyomán zajlottak, de nem kizárt, hogy a herceg operaházának díszlettervezõje, Girolamo Le Bon felelõs a munkálatokért, melyek tervei túlnyomórészt ma már nem lelhetõk fel.
Természetesen nem csupán a rekonstrukció filológiai, illetve hermeneutikai természetû problémái miatt javasolható, hogy az elkövetkezõ években megépítendõ
Haydn-központ
ne csupán historizáló kulisszát kapjon, de a kortárs világépítészet élvonalára jellemzõ új beavatkozások is teret nyerjenek az épületegyüttesben; persze nem magában a kastélyban, hanem a kastélypark további épületei, mint az opera, a muzsikaház vagy a marionettszínház esetében, melyeknek nyilván legalább olyan kimagasló szerep jut majd az immár teljesen kiépült fertõdi kulturális centrumban, mint egykor "Fényes" Miklós udvarában. A kérdés egyelõre tehát nyitott. Hiller ugyanis legjobb szándékkal sem tudta az újságírók azon kérdését megválaszolni, vajon mikor is készül el a kastély és a park teljes körû rekonstrukciója. A miniszter szerint ugyanakkor a Haydn-központnak mindenképp meg kellene épülnie, hiszen "ha mi nem, akkor majd mások" cselekszenek helyettünk.
