Félúton Versailles felé

A fertődi Esterházy-kastély rekonstrukciója

  • Szentpéteri Márton
  • 2004. szeptember 30.

Képzőművészet

Hiller István kultuszminiszter szeptember 14-én nyitotta meg a fertõdi kastély cour d'honneurjének kapuját a sajtó elõtt. Ezzel a kastély bõ egy éve indult felújításának elsõ - eddig legjelentõsebb, több mint egymilliárd forintos költségvetésû - szakasza lezárult: elkészült többek között a fõépület teljes tetõrekonstrukciója, a díszudvari homlokzat, a díszudvari közmûvek és a kert, valamint a díszlépcsõ helyreállítása.

Országunk imázsának építészeti arculatát értelemszerûen két csoport for-málhatja ideális esetben. A "jó megjelenéshez" karakteres, a világépítészet részét képezõ kortárs épületekre van szükségünk egyfelõl, méltó módon helyreállított mûemlékeinkre másfelõl. Ha pedig igazán korszerûek kívánunk lenni, a mûemléki rekonstrukció precíz hagyománytiszteletét bátran frissítjük fel a kortárs építészet a történeti formákat és funkciókat értõ és egyúttal újraértelmezõ új alkotásaival - akár korábban épült építészeti terek újrahasznosításáról, akár új funkciókat szolgáló, új épületrészekrõl van szó. A konzervativizmust rossz értelemben kezelõ, a múlt alkotásait fetisizáló "muzeális" hozzáállással szemben csak az innovatív hagyománytisztelet biztosíthatja a múlttal való életteli kapcsolat lehetõségét. Hogy a régi és az új épített környezet párbeszéde rejtettebb vagy kontrasztosabb, ez ízlés dolga, nem egy esetben azonban a tudatosan vállalt elkülönbözés sokkalta meggyõzõbb összhatást biztosíthat, mint csupán a gondosan

helyreállított kulisszák,

melyek mögött titokban bújik meg a csúcstechnológia. Fertõdön jelen pillanatban egyelõre még semmi sem utal arra, hogy a helyreállító-megõrzõ és újító szempontok együttes érvényesítése határozza-e majd meg a rekonstrukciós programot. Márpedig a kérdés felvetése korántsem ünneprontó gesztus, hiszen Hiller sajtótájékoztatójában arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy a kulturális kormányzat a 2009-es Haydn-évben a világ Haydn-kultuszának talán legfontosabb centrumává kívánja varázsolni az Esterházy-kastélyt, a zeneszerzõ életének kiemelkedõen fontos állomását. Nem kérdés, e cél eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz az egykori kulissza a történeti hûséghez mindinkább igazodó restaurálása lehet. De csak akkor, ha valóban beszélhetünk jól - korabeli tervekkel, aprólékos kortárs ábrázolások alapján - meghatározható történeti kulisszáról, amely pontosan datálható mûvelõdéstörténeti korszakhoz kapcsolódik. Ám a dolgok általában sokkal bonyolultabban alakulnak, gondoljunk csak a középkori gótikus katedrálisokra, melyek közül jó pár a 19. században - tehát már a historizáló stílusok, így a neogótika idejében - készült el teljes mértékben. Természetesen a fertõdi kastély sem kivétel, a történetiség és az idõbeliség kötöttségeibõl az sem szabadulhatott sosem. Ily módon esetében is több építési fázissal kell számolnia a rekonstrukciónak, mindjárt a homlokzatfestés színeinek meg-határozásakor jelesül. Nem ritka ugyanis, hogy egy kastély homlokzati szakaszai egy idõben sohasem festettek egyformán - legfeljebb a tervrajzokon -, így a jelenkori egységes homlokzatfestés rögvest eddig sosem látott, új arculatot kölcsönöz a mûemléknek. Mellesleg a fertõdi kastély esetében az Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ munkatársainak nincs épp könnyû dolguk, hiszen a kastély jelenlegi habitusát döntõen meghatározó építész kilétérõl sincsenek pontos fogalmaink. Tud-ható, hogy az Esterházy "Fényes" Miklós hercegtõl örökölt elsõ, szerényebb vadászkastélyt azon Anton Erhard Martinelli tervei alapján emelték 1720-1721 között, aki a pesti Invalidus-palota alkotója volt. A kastély azonban mai képét az 1762-1768 és 1775-1778 között folyó átépítéseknek köszönheti. Az átépítések feltehetõen a Schönbrunnban Paccassi császári fõépítész mellett dolgozó Johann Ferdinand Mödlhammer - "Fényes" Miklós herceg udvari építésze - tervei nyomán zajlottak, de nem kizárt, hogy a herceg operaházának díszlettervezõje, Girolamo Le Bon felelõs a munkálatokért, melyek tervei túlnyomórészt ma már nem lelhetõk fel.

Természetesen nem csupán a rekonstrukció filológiai, illetve hermeneutikai természetû problémái miatt javasolható, hogy az elkövetkezõ években megépítendõ

Haydn-központ

ne csupán historizáló kulisszát kapjon, de a kortárs világépítészet élvonalára jellemzõ új beavatkozások is teret nyerjenek az épületegyüttesben; persze nem magában a kastélyban, hanem a kastélypark további épületei, mint az opera, a muzsikaház vagy a marionettszínház esetében, melyeknek nyilván legalább olyan kimagasló szerep jut majd az immár teljesen kiépült fertõdi kulturális centrumban, mint egykor "Fényes" Miklós udvarában. A kérdés egyelõre tehát nyitott. Hiller ugyanis legjobb szándékkal sem tudta az újságírók azon kérdését megválaszolni, vajon mikor is készül el a kastély és a park teljes körû rekonstrukciója. A miniszter szerint ugyanakkor a Haydn-központnak mindenképp meg kellene épülnie, hiszen "ha mi nem, akkor majd mások" cselekszenek helyettünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.