A világ legkeskenyebb házának kikiáltott építmény első látásra leginkább egy lakótelepi szemétledobóhoz hasonlít, vagy mintha nyolc áttetsző ikeás dobozt tornyoztak volna egymásra. A háromemeletes, 14 négyzetméteres "ház" hátsó traktusa - ahol a bejárat van - sokkal jellegtelenebb. Kétszer is elmegy mellette az ember, mire észreveszi a Wola-negyedbeli épületek által ölelt tágas belső udvaron. De épp ez volt a szándéka a Jakub Szczesny vezette Centrala Design Studio építészeinek. A Chlodna utca 22. alatti betontömb - ami a II. világháborúban rommá bombázott Varsó újjáépítésének megszokott, futószalagos formája volt - és a Zelazna utcai 74-es számú, világháború előttről származó bérház téglaépülete két történelmi időszakot örökít meg. A korszakok építészeti lenyomata között keletkezett rést - a folyamatos át- és beépítések miatt maradt egy véletlenszerű hiátus a házak között. Ezt egy harmadik, modern "miniatürista" építmény hidalja át. Ez a töltelék a Keret House, amelynek legkeskenyebb része vállszélességű, mindössze 92 centis, a legszélesebb pedig a fürdőszoba a maga királyi 152 centijével.
"A főváros Frankenstein természetének fantasztikus reprezentációja" - ironizál Szczesny, s itt egyszerre utal a sokszor lehangolónak titulált varsói építészeti ízlésre és a dühöngő újkapitalista tempóra. "Minden talpalatnyi helyet beépítenek, a végeredmény pedig egy rémes patchwork." Szczesny szerint, noha a Varsó szívében található épület belesimul a résbe és életet ad neki, a tervezők koncepciója az, hogy mégse "passzoljon" a környezethez: azáltal, hogy a ház kitölti az üres helyet, felkiáltójelként el is különül a többi épülettől. Már csak azért is, mert egykor épp itt találkozott a kis és a nagy zsidó gettó; csak pár lépés innen a gettókat az utca felett összekötő emlékezetes híd romja. "A friss művészi inzert feladata nemcsak egy új építészeti kor megjelenítése, hanem az is, hogy a hely szelleme révén kommunikáljon a miliővel."
Ezt Billy mondja, a Keret House aznapi "teremőre", aki a téli sítáborára gyűjt avval, hogy körbevezeti a látogatókat a hektikusan nyitva tartó épületben. Letisztult, ámde nyomasztóan szűk belső tér, fehérre mázolt fémfalak, puritán, funkcionális berendezés. Minden ergonomikus dologgal felszerelték az emeleteket: van aprócska frizsider, vécével kombinált tusoló, főzőlap, lapradiátor, falra csavarozott íróasztal, franciaágyacska. A bútorokat a ház méreteihez igazították, a lábtörlő a tyúklétraszerű mobil lépcső legfelső foka: úgy lehet lejutni az utcaszintre, ha a ház földszinti padlóját "feltépik". Az emeletekre létrával lehet felmászni.
Billy teát főz, közben elmeséli a törpeház-projekt kálváriáját. A 2012-es ukrán-lengyel foci Eb-re szerették volna átadni, de csak utána, augusztusban sikerült a III-as változatot módosításokkal megépíteni (a terveket lásd a www.domkereta.pl oldalon). Az előkészítési és kivitelezési fázisban is nehézségekbe ütköztek: a projektet komplett hülyeségnek tartották, kilincselni kellett támogatókért, és persze az építési-használatbavételi engedélyt is nehezen adták meg. A külföldi példák - mint az amszterdami Singel 7. alatti keskenyház, James Holden mikroházai vagy a japán Satoshi Kurosaki vagy Fujiwara Muro munkái - mellett a Guinness-rekord lehetősége volt a legvonzóbb. Amikor a tervezőknek sikerült végre meggyőzniük a varsói önkormányzatot a szűk tér hasznáról, hasonlóan szűk büdzséjükbe kaptak tőlük 150 000 zlotyt (kb. 10,7 millió forint, a büdzsé 30 százaléka), és elkezdtek szállingózni a szponzorok is. A szomszéd házak tiltakozása miatt az új objektum nem érhetett össze a régiekkel. Végül úgy kaphattak zöld utat a tervezők, hogy a városi tanácsnokok javaslatára nem házként, hanem művészi installációként jegyezték be az új épületet. Így viszont nem lehet benne négy óránál tovább tartózkodni, de úgy tűnik, ezt nem kell komolyan venniük. A ház számláit a varsói önkormányzat állja.
Az autonóm teret autonóm munkára és ottlétre találták ki. Rotációs formában bentlakásos rezidenciaprogramot hirdettek: neves művészeket kérnek fel, hogy workshopokat, felolvasásokat, konferenciákat vagy éppen bemutatókat tartsanak, a hallgatóságot internetes sorsoláson választják ki. Idén már biztosra vehető Tom Waits és Haruki Murakami érkezése, és a lista még bővül.
De nemcsak ezzel a húzással szeretne a Keret House - mint épület és koncepció - a kortárs varsói kultúrszcéna szimbólumává válni, stimulálni a negyed művészi vérkeringését. Feltörekvő alkotóknak is felkínálja intellektuális tapasztalatcsere programját: bárki jelentkezhet, aki Varsó kulturális életével vagy mindennapjaival kapcsolatban szeretne filmezni, fotózni, írni, festeni, kutatni. Munkaterve elbírálása után döntik el a szervezők, hogy ki tölti majd meg élettel 20 napra a Chlodna 22. alatti remetelakot.
És miért pont a Keret House nevet kapta a létesítmény? Szczesny-ék előbb az építészeti problémára adtak választ, majd megtalálták hozzá az ideális klienst, a fanyar humorral megáldott, népszerű izraeli kisregényes, forgatókönyv- és képregényíró Etgar Keret személyében. "Vidám novellákhoz vidám, építészeti novellának is beillő ház való" - így Billy. Miután az író jelezte, hogy szívesen visszatérne Varsóba, ismertsége és nemzetközi befolyása révén ő lett a projekt patrónusa és a ház szimbolikus háziura. Apropóként szolgált az is, hogy Keret szülei a ház közelében találkoztak, és a Chlodna utcában laktak egykoron, sőt túlélték a holokausztot.
A ház 2016-ig, Wroclaw kulturális fővárosi évéig kapott fennmaradási engedélyt. "Lehet, hogy elbontják - mondja Billy -, mivel elég drága a fenntartása. De addigra talán máshol is felépül még egy-két ilyen helykitöltő ház." "Vagy akár utaztatható is lehetne - teszi hozzá Szczesny -, az épület könynyűszerkezetes, a projekt pedig van olyan érdekes, hogy képes lenne felpezsdíteni egy unalomba vagy feledésbe süllyedt város szellemi életét." Igaz, a tervező - aki maga is 22 négyzetméteren lakik - egyáltalán nem gondolt szenzációra, amikor kitalálta az "inzertházat". Persze örül, hogy a Keret House ekkora hype lett. Legközelebb New Yorkban akar 8 négyzetméteren egy tornyot felhúzni, távlati tervei között pedig egy élő fákkal teli ház megalkotása szerepel, ahol labirintusszerűen lehetne közlekedni a növények között.
A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
