A Széll Kálmán tér tervpályázata

Az óra marad

  • Kovács Dániel
  • 2013. január 31.

Képzőművészet

Az elmúlt két és fél év alapján senkit sem lepett volna meg, ha a tér felújítását nemzetbiztonságilag kockázatosnak címkézik, és ötven évre titkosítják a terveket. Vagy ha a feladat nagyságára tekintettel Tarlós István maga veszi széles vállára az áttervezés keresztjét, mint tette azt fővárosunk zászlajának cseréjekor. Szerencsére nem így történt.

Sőt: főpolgármesteri ténykedésének legértelmesebb lépéseként Tarlós a beruházást (miként a ciklus összes jelentős, a fővárosra tartozó projektjét) a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) illetékességébe utalta, amivel kissé enyhített ténykedésének legértelmetlenebb, ugyanehhez a térhez kötődő intézkedésének súlyán.

Budapest legsúlyosabb problémagóca

évtizedek óta a néhai Moszkva tér. A homokbánya helyén kialakult, a harmincas évek elején még sportpályáknak is helyet adó háromszög alakú terület a II. világháború első éveire komoly, de moderálható forgalmú tömegközlekedési csomóponttá alakult. A kerületközi helyzet azonban egyre fokozódott: miután 1972 decemberében üzembe helyezték a 2-es metró itteni állomását, a tér Buda legforgalmasabb átszállóhelyévé vált, különösen, hogy a metró másik, a Széna tér felé vezető kijárata terv maradt. A kedvezőtlen domborzatú teresedés rossz elrendezése, igénytelenül kialakított infrastruktúrája nem tudott megbirkózni a kihívással; a szlömösödést nem volt mi megállítsa. Ami a nyolcvanas években még legalább a szociológusoknak és a filmeseknek izgalmas kortünetnek számított, az az ezredfordulóra arcpirító szégyenfolttá változott. A térről ma naponta 586 metrószerelvény, 1205 villamos és 1850 BKV-autóbusz indul - hosszú évek óta mégsem történt semmi azon túl, hogy a kerületek, a közlekedési vállalat és a főváros felváltva tologatták egymásra a felelősséget.

Nem véletlenül fogadták szkeptikusan sokan Tarlós István ígéretét, miszerint megválasztása esetén rendet tesz a téren. A változások valóban hendikeppel indultak. 2011 áprilisában minden előzetes kommunikáció nélkül átnevezték a teret, két hónapra rá pedig Hutiray Gyula főpolgármester-helyettes a Napi Gazdaság hasábjain adta hírül, hogy a tér áttervezésére kiírt, három résztvevős pályázatot a Főmterv Zrt. nyerte a Finta Stúdióval közös munkájával. Utóbbi vezetője a hírnevét a Kádár-kor nagy budapesti szállodaépületeivel megalapozó Finta József, a főpolgármester építészeti tanácsadója. (A helyzet lehetett volna súlyosabb is, hisz utóbb kiszivárgott: a pályázat másik két építész közreműködője Makovecz Imre és Orbán Viktor egykori katonatársa, Zoboki Gábor irodája volt.) A nyilvánosság teljes kizárásával lebonyolított ötletpályázatnál csak az volt meglepőbb, hogy a főváros ekkor még 2012 végéig le akarta zavarni az átépítést is, mintegy hárommilliárd forintból.

A BKK tűzoltásba kezdett

Hutiray elhamarkodott bejelentését követően, június 22-én megígérték, hogy a Főmterv koncepciója alapján nyilvános építészeti tervpályázatot hirdetnek, de leszögezték azt is, hogy a tér legjellegzetesebb épületének, a legyezőszerű vasbeton szerkezettel kialakított metrólejáratnak mindenképp mennie kell, mert a főváros úgy akarja. 2011. augusztus 16-án, amikor a Heti Válaszban először jelentek meg "a lap birtokába került" részletek a Főmterv Fintáékkal közös tervéből, a cikkben még mindig 2012 végi befejezésről volt szó, legalábbis az ekkorra már két ütemre bontott beruházás első fázisát illetően. Mivel ebbe a határidőbe nyilvánvalóan nem fért volna bele még egy tervpályázat, úgy tűnt: az emblematikus nagyberuházás az építészszakma hiányos érdekérvényesítő képességének újabb emlékműveként vonul be a történelembe.

Néhány napra rá azonban, amikor az augusztus végi Fővárosi Közgyűlésre készülve a BKK nyilvánosságra hozta a teljes tervkoncepciót, a kivitelezés megkezdésének legkésőbbi dátumaként már 2013-at említették. És ekkortól váratlan fordulattal nagyjából úgy folytatódtak a dolgok, ahogyan az egy normális országban szokás. Amíg a BKK-nak akadt elég gondja a kerületekkel és a budai fonódó villamoshálózat terve ellen egyszemélyes szabadságharcot indító Láng Zsolt II. kerületi polgármesterrel, a háttérben folyt az előkészítés. A komplex tervezés lebonyolítására kiírt (a törvényi szabályozás miatt kötelező) közbeszerzési pályázatot kevéssé meglepő módon a Főmterv nyerte, amely 2012 szeptemberében meghirdette az építészeti tervpályázatot, saját közlekedési koncepciója alapján - de ettől akár el is lehetett térni. Fintáék munkájának egyetlen megőrzött elemeként a pályázatra két ütemmel számoló terveket vártak, az első ütemben "minimálprogrammal", szigorúan számolva az ekkorra hozzávetőlegesen négymilliárdos költségvetéssel. A racionalizálás részeként már nem írták elő a metrólejárat elbontását sem.

 

Éjszaka a jövőben (I. helyezett pályamű)


Éjszaka a jövőben (I. helyezett pályamű)

A pályázatra érkezett 23 terv voltaképp nem sok ahhoz képest, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben vannak a hazai építészek - ezt alapvetően a szűk határidőnek, a feladat összetettségének, valamint a Főmterv-koncepcióból adódó kötöttségnek tudhatjuk be. Igaz, ami igaz, az öt díjazott pályamű közé valóban nem került be olyan munka, amely felülírta volna az ajánlott közlekedési tervet. Ez alapvetően változatlanul hagyta a jelenlegi struktúrát, a középső térrészt három oldalról ölelő villamospályák hálózatával. A nem díjazott pályaművek közül több (például a Belváros új főutcáját tervező Város-Teampannon munkája) szerint ezt a 4-6-os villamos jelenlegi végállomásának áthelyezésével L alakra lehetne redukálni, ami az északi oldalon komolyabb fejlesztésekre és átalakításokra biztosítana helyet. Beleznay Éva volt budapesti főépítész a Design Terminálban január 9-én rendezett, nyilvános tervbemutató beszélgetésen erre hivatkozva bírálta a pályázatot, mondván: mindenki túlságosan a közlekedésre koncentrált, holott a térben ennél több lehetőség rejlik.

 

A BKK és a Főmterv számításai szerint azonban ez a megoldás egyszerűen nem férne bele a jelenlegi költségkeretbe - így a tér alapstruktúrája, ha jelentősen egyszerűsítve is, de megmarad. A díjazott tervek mindegyike lényegében

építészeti ráncfelvarrás,

a tér felesleges elemeinek kitakarításával, igényes térburkolattal és -bútorokkal, elsősorban a fő közlekedési tengelyek zavartalanságára koncentrálva. Az első díjat a nívós középületeiről (például a közeli Fény utcai piacról vagy a pécsi Kodály Központról) ismert Építész Stúdió nyerte, amely a Lépték-Terv tájépítész-irodával működött együtt. Munkájuk leglátványosabb eleme a szinte érzéki hatású, a térburkolat részeként tervezett fényháló, amely kijelöli a fontosabb gyalogosútvonalakat, és szerepet kap a közvilágításban - részben az akadályt képező lámpaoszlopokat helyettesítve. A részletes tervek elkészítésénél a tér fokozott igénybevétele (és a fényszennyezés eshetősége) azonban olyan probléma, amellyel a tervezőknek még szembe kell nézniük.

Biztosnak tűnik, hogy a metrólejárat legyezőépülete megmarad - azt ugyanis a díjazott tervek mindegyike megtartotta. A "hozzányúlás" mértéke azonban eltérő. Az Építész Stúdió elbontaná a csatlakozó (jelenleg üzleteknek és kocsmának helyet adó), rossz állapotú szárnyat, és üveghomlokzattal, valamint háromoldali bejárattal nyitná fel a vasbeton legyezőt a tér felé. A tiszta megoldás hátulütője, hogy az egyébként is kissé túlméretezett csarnok toldalékok nélkül, az üres téren önmagában állva még túlméretezettebbnek tűnhet. A másik véglet viszont közlekedési szempontból bírálható: a harmadik díjas (Balázs Mihály és Tarnóczky Tamás Attila vezetésével készült) terv a szárnyat az eredeti épületkompozíció szerves részének tekinti, és teljes felújítással, a funkciók átrendezésével megtartja. Erre a problémára a legjobb megoldást Sajtos Gábor és társainak ezüstérmes terve nyújtja. Ez megőrzi az emeleti teraszt, kellemes egyensúlyt biztosítva a homlokzatnak, de kibontja a földszinti falakat - így utat enged a gyalogosforgalomnak.

 

Sok fa, miniszoknya (II. helyezett)


Sok fa, miniszoknya (II. helyezett)

Bár a jelenleg érvényes szabályozás 40 százaléknyi zöldfelülettel számol, mind a pályázat résztvevői, mind a Finta Sándor budapesti főépítész (aki nem rokona Finta Józsefnek - a szerk.) vezette bírálóbizottság elismerte, hogy ez a gyakorlatban teljesíthetetlen. A tarthatatlan számokat az építészek zöme a villamospályák és a várók tetejének füvesítésével igyekezett kicselezni; a valóságban ez sajnos csak részlegesen megoldható. Az Építész Stúdió pályaművénél jó pontnak számít, hogy a tér legfontosabb jelenlegi zöldfelületeit, a Várfok utca és Vérmező út bokros-fás rézsűit nem építi be. Ahelyett, hogy a kívánt pluszhelyiségeket ide helyezné (ahogyan többen is a díjazottak közül), az első díjas terv a Szilágyi Erzsébet fasor felé eső tércsücsökbe ültet egy földszintes új épületet, amely a majdan idáig nyúló Fogaskerekű végállomásaként is üzemelhet. A Várfok utcai felüljáróra, a tér legmagasabb pontjára pedig az úttestet kiszélesítve egy kávézót plántál. Ez remek tájékozódási pontnak kínálkozik a Vár felé induló turisták számára, akik jellemzően elég nehezen találják meg az utat.

 

Miután minden díjazott pályázó megtartotta, a kvázi kultúrtörténeti jelentőségű találkozópont, az óra biztosan megmarad a téren, nagyjából a jelenlegi helyén. Kérdéses viszont a Makrisz Agamemnon és Tokár György tervei alapján, a tér utolsó, 1979-es rendezésekor felállított díszkút sorsa - ugyanis az első helyezett nem számol vele. Miután azonban az öszszes többi igen, esélyes, hogy ezt az álláspontot a megbízó vagy maguk a tervezők felülbírálják.

Bár a munkálatokat két ütemmel tervezi a BKK, a második megvalósíthatóságát illetően a január 9-i beszélgetés résztvevői közül többen is kétségeiket fejezték ki. Egyrészt a szűkös anyagiak miatt, másrészt mert az ennek részeként tervezett P+R parkolóról a bírálóbizottság is kijelentette: ennyire központi helyen nincs értelme. Nyilvánvalóan a zsűri is számolt a második ütem elmaradásának lehetőségével, hiszen olyan munkákat díjazott, amelyek a legszükségesebb fejlesztésekkel már az első körben számolnak.

A Design Terminálban január 20-ig közszemlére tett többi pályamű alapján egyértelmű, hogy egyesek a realitásokat sutba dobva ennél többet álmodtak: van itt a teret körbekerítő, több emelet magas növényfal, gigantikus, zöldtetős felüljárórendszer, és akadt, aki a metrólejárat divatos átszabásában találta meg a legnagyobb kihívást.

A Széll Kálmán tér szinte egész éves munkát jelent az első helyezett Építész Stúdiónak: a Főmtervvel közösen elkészített végleges terveket 2013 novemberére kell leszállítaniuk. Az építkezés a jövő év elején indulhat, méghozzá tempósan, hiszen 2015 végére mindennek működőképesnek kell lennie a téren, hogy ne vesszenek el az Európai Uniótól érkező támogatások. Ez azt jelenti, hogy a Széll Kálmán térből minden előzetes szándék ellenére nem lesz ütőkártya a 2014-es önkormányzati választásokon - meg persze azt is, hogy még három évig kell várnunk, amíg végre rendeződik a helyzet. Viszont, és ez igazán ritkán mondható el: a kilátások egyáltalán nem rosszak.

A szerző a hg.hu főszerkesztője.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.