A Széll Kálmán tér tervpályázata

Az óra marad

szerző
Kovács Dániel
publikálva
2013/3. (01. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az elmúlt két és fél év alapján senkit sem lepett volna meg, ha a tér felújítását nemzetbiztonságilag kockázatosnak címkézik, és ötven évre titkosítják a terveket. Vagy ha a feladat nagyságára tekintettel Tarlós István maga veszi széles vállára az áttervezés keresztjét, mint tette azt fővárosunk zászlajának cseréjekor. Szerencsére nem így történt.

Sőt: főpolgármesteri ténykedésének legértelmesebb lépéseként Tarlós a beruházást (miként a ciklus összes jelentős, a fővárosra tartozó projektjét) a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) illetékességébe utalta, amivel kissé enyhített ténykedésének legértelmetlenebb, ugyanehhez a térhez kötődő intézkedésének súlyán.

Budapest legsúlyosabb problémagóca

évtizedek óta a néhai Moszkva tér. A homokbánya helyén kialakult, a harmincas évek elején még sportpályáknak is helyet adó háromszög alakú terület a II. világháború első éveire komoly, de moderálható forgalmú tömegközlekedési csomóponttá alakult. A kerületközi helyzet azonban egyre fokozódott: miután 1972 decemberében üzembe helyezték a 2-es metró itteni állomását, a tér Buda legforgalmasabb átszállóhelyévé vált, különösen, hogy a metró másik, a Széna tér felé vezető kijárata terv maradt. A kedvezőtlen domborzatú teresedés rossz elrendezése, igénytelenül kialakított infrastruktúrája nem tudott megbirkózni a kihívással; a szlömösödést nem volt mi megállítsa. Ami a nyolcvanas években még legalább a szociológusoknak és a filmeseknek izgalmas kortünetnek számított, az az ezredfordulóra arcpirító szégyenfolttá változott. A térről ma naponta 586 metrószerelvény, 1205 villamos és 1850 BKV-autóbusz indul - hosszú évek óta mégsem történt semmi azon túl, hogy a kerületek, a közlekedési vállalat és a főváros felváltva tologatták egymásra a felelősséget.

Nem véletlenül fogadták szkeptikusan sokan Tarlós István ígéretét, miszerint megválasztása esetén rendet tesz a téren. A változások valóban hendikeppel indultak. 2011 áprilisában minden előzetes kommunikáció nélkül átnevezték a teret, két hónapra rá pedig Hutiray Gyula főpolgármester-helyettes a Napi Gazdaság hasábjain adta hírül, hogy a tér áttervezésére kiírt, három résztvevős pályázatot a Főmterv Zrt. nyerte a Finta Stúdióval közös munkájával. Utóbbi vezetője a hírnevét a Kádár-kor nagy budapesti szállodaépületeivel megalapozó Finta József, a főpolgármester építészeti tanácsadója. (A helyzet lehetett volna súlyosabb is, hisz utóbb kiszivárgott: a pályázat másik két építész közreműködője Makovecz Imre és Orbán Viktor egykori katonatársa, Zoboki Gábor irodája volt.) A nyilvánosság teljes kizárásával lebonyolított ötletpályázatnál csak az volt meglepőbb, hogy a főváros ekkor még 2012 végéig le akarta zavarni az átépítést is, mintegy hárommilliárd forintból.

A BKK tűzoltásba kezdett

Hutiray elhamarkodott bejelentését követően, június 22-én megígérték, hogy a Főmterv koncepciója alapján nyilvános építészeti tervpályázatot hirdetnek, de leszögezték azt is, hogy a tér legjellegzetesebb épületének, a legyezőszerű vasbeton szerkezettel kialakított metrólejáratnak mindenképp mennie kell, mert a főváros úgy akarja. 2011. augusztus 16-án, amikor a Heti Válaszban először jelentek meg "a lap birtokába került" részletek a Főmterv Fintáékkal közös tervéből, a cikkben még mindig 2012 végi befejezésről volt szó, legalábbis az ekkorra már két ütemre bontott beruházás első fázisát illetően. Mivel ebbe a határidőbe nyilvánvalóan nem fért volna bele még egy tervpályázat, úgy tűnt: az emblematikus nagyberuházás az építészszakma hiányos érdekérvényesítő képességének újabb emlékműveként vonul be a történelembe.

Néhány napra rá azonban, amikor az augusztus végi Fővárosi Közgyűlésre készülve a BKK nyilvánosságra hozta a teljes tervkoncepciót, a kivitelezés megkezdésének legkésőbbi dátumaként már 2013-at említették. És ekkortól váratlan fordulattal nagyjából úgy folytatódtak a dolgok, ahogyan az egy normális országban szokás. Amíg a BKK-nak akadt elég gondja a kerületekkel és a budai fonódó villamoshálózat terve ellen egyszemélyes szabadságharcot indító Láng Zsolt II. kerületi polgármesterrel, a háttérben folyt az előkészítés. A komplex tervezés lebonyolítására kiírt (a törvényi szabályozás miatt kötelező) közbeszerzési pályázatot kevéssé meglepő módon a Főmterv nyerte, amely 2012 szeptemberében meghirdette az építészeti tervpályázatot, saját közlekedési koncepciója alapján - de ettől akár el is lehetett térni. Fintáék munkájának egyetlen megőrzött elemeként a pályázatra két ütemmel számoló terveket vártak, az első ütemben "minimálprogrammal", szigorúan számolva az ekkorra hozzávetőlegesen négymilliárdos költségvetéssel. A racionalizálás részeként már nem írták elő a metrólejárat elbontását sem.

 

Éjszaka a jövőben (I. helyezett pályamű)

Éjszaka a jövőben (I. helyezett pályamű)

A pályázatra érkezett 23 terv voltaképp nem sok ahhoz képest, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben vannak a hazai építészek - ezt alapvetően a szűk határidőnek, a feladat összetettségének, valamint a Főmterv-koncepcióból adódó kötöttségnek tudhatjuk be. Igaz, ami igaz, az öt díjazott pályamű közé valóban nem került be olyan munka, amely felülírta volna az ajánlott közlekedési tervet. Ez alapvetően változatlanul hagyta a jelenlegi struktúrát, a középső térrészt három oldalról ölelő villamospályák hálózatával. A nem díjazott pályaművek közül több (például a Belváros új főutcáját tervező Város-Teampannon munkája) szerint ezt a 4-6-os villamos jelenlegi végállomásának áthelyezésével L alakra lehetne redukálni, ami az északi oldalon komolyabb fejlesztésekre és átalakításokra biztosítana helyet. Beleznay Éva volt budapesti főépítész a Design Terminálban január 9-én rendezett, nyilvános tervbemutató beszélgetésen erre hivatkozva bírálta a pályázatot, mondván: mindenki túlságosan a közlekedésre koncentrált, holott a térben ennél több lehetőség rejlik.

 

A BKK és a Főmterv számításai szerint azonban ez a megoldás egyszerűen nem férne bele a jelenlegi költségkeretbe - így a tér alapstruktúrája, ha jelentősen egyszerűsítve is, de megmarad. A díjazott tervek mindegyike lényegében

építészeti ráncfelvarrás,

a tér felesleges elemeinek kitakarításával, igényes térburkolattal és -bútorokkal, elsősorban a fő közlekedési tengelyek zavartalanságára koncentrálva. Az első díjat a nívós középületeiről (például a közeli Fény utcai piacról vagy a pécsi Kodály Központról) ismert Építész Stúdió nyerte, amely a Lépték-Terv tájépítész-irodával működött együtt. Munkájuk leglátványosabb eleme a szinte érzéki hatású, a térburkolat részeként tervezett fényháló, amely kijelöli a fontosabb gyalogosútvonalakat, és szerepet kap a közvilágításban - részben az akadályt képező lámpaoszlopokat helyettesítve. A részletes tervek elkészítésénél a tér fokozott igénybevétele (és a fényszennyezés eshetősége) azonban olyan probléma, amellyel a tervezőknek még szembe kell nézniük.

Biztosnak tűnik, hogy a metrólejárat legyezőépülete megmarad - azt ugyanis a díjazott tervek mindegyike megtartotta. A "hozzányúlás" mértéke azonban eltérő. Az Építész Stúdió elbontaná a csatlakozó (jelenleg üzleteknek és kocsmának helyet adó), rossz állapotú szárnyat, és üveghomlokzattal, valamint háromoldali bejárattal nyitná fel a vasbeton legyezőt a tér felé. A tiszta megoldás hátulütője, hogy az egyébként is kissé túlméretezett csarnok toldalékok nélkül, az üres téren önmagában állva még túlméretezettebbnek tűnhet. A másik véglet viszont közlekedési szempontból bírálható: a harmadik díjas (Balázs Mihály és Tarnóczky Tamás Attila vezetésével készült) terv a szárnyat az eredeti épületkompozíció szerves részének tekinti, és teljes felújítással, a funkciók átrendezésével megtartja. Erre a problémára a legjobb megoldást Sajtos Gábor és társainak ezüstérmes terve nyújtja. Ez megőrzi az emeleti teraszt, kellemes egyensúlyt biztosítva a homlokzatnak, de kibontja a földszinti falakat - így utat enged a gyalogosforgalomnak.

 

Sok fa, miniszoknya (II. helyezett)

Sok fa, miniszoknya (II. helyezett)

Bár a jelenleg érvényes szabályozás 40 százaléknyi zöldfelülettel számol, mind a pályázat résztvevői, mind a Finta Sándor budapesti főépítész (aki nem rokona Finta Józsefnek - a szerk.) vezette bírálóbizottság elismerte, hogy ez a gyakorlatban teljesíthetetlen. A tarthatatlan számokat az építészek zöme a villamospályák és a várók tetejének füvesítésével igyekezett kicselezni; a valóságban ez sajnos csak részlegesen megoldható. Az Építész Stúdió pályaművénél jó pontnak számít, hogy a tér legfontosabb jelenlegi zöldfelületeit, a Várfok utca és Vérmező út bokros-fás rézsűit nem építi be. Ahelyett, hogy a kívánt pluszhelyiségeket ide helyezné (ahogyan többen is a díjazottak közül), az első díjas terv a Szilágyi Erzsébet fasor felé eső tércsücsökbe ültet egy földszintes új épületet, amely a majdan idáig nyúló Fogaskerekű végállomásaként is üzemelhet. A Várfok utcai felüljáróra, a tér legmagasabb pontjára pedig az úttestet kiszélesítve egy kávézót plántál. Ez remek tájékozódási pontnak kínálkozik a Vár felé induló turisták számára, akik jellemzően elég nehezen találják meg az utat.

 

Miután minden díjazott pályázó megtartotta, a kvázi kultúrtörténeti jelentőségű találkozópont, az óra biztosan megmarad a téren, nagyjából a jelenlegi helyén. Kérdéses viszont a Makrisz Agamemnon és Tokár György tervei alapján, a tér utolsó, 1979-es rendezésekor felállított díszkút sorsa - ugyanis az első helyezett nem számol vele. Miután azonban az öszszes többi igen, esélyes, hogy ezt az álláspontot a megbízó vagy maguk a tervezők felülbírálják.

Bár a munkálatokat két ütemmel tervezi a BKK, a második megvalósíthatóságát illetően a január 9-i beszélgetés résztvevői közül többen is kétségeiket fejezték ki. Egyrészt a szűkös anyagiak miatt, másrészt mert az ennek részeként tervezett P+R parkolóról a bírálóbizottság is kijelentette: ennyire központi helyen nincs értelme. Nyilvánvalóan a zsűri is számolt a második ütem elmaradásának lehetőségével, hiszen olyan munkákat díjazott, amelyek a legszükségesebb fejlesztésekkel már az első körben számolnak.

A Design Terminálban január 20-ig közszemlére tett többi pályamű alapján egyértelmű, hogy egyesek a realitásokat sutba dobva ennél többet álmodtak: van itt a teret körbekerítő, több emelet magas növényfal, gigantikus, zöldtetős felüljárórendszer, és akadt, aki a metrólejárat divatos átszabásában találta meg a legnagyobb kihívást.

A Széll Kálmán tér szinte egész éves munkát jelent az első helyezett Építész Stúdiónak: a Főmtervvel közösen elkészített végleges terveket 2013 novemberére kell leszállítaniuk. Az építkezés a jövő év elején indulhat, méghozzá tempósan, hiszen 2015 végére mindennek működőképesnek kell lennie a téren, hogy ne vesszenek el az Európai Uniótól érkező támogatások. Ez azt jelenti, hogy a Széll Kálmán térből minden előzetes szándék ellenére nem lesz ütőkártya a 2014-es önkormányzati választásokon - meg persze azt is, hogy még három évig kell várnunk, amíg végre rendeződik a helyzet. Viszont, és ez igazán ritkán mondható el: a kilátások egyáltalán nem rosszak.

A szerző a hg.hu főszerkesztője.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

szerző
Kovács Dániel
publikálva
2013/3. (01. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...