A Széll Kálmán tér tervpályázata

Az óra marad

  • Kovács Dániel
  • 2013. január 31.

Képzőművészet

Az elmúlt két és fél év alapján senkit sem lepett volna meg, ha a tér felújítását nemzetbiztonságilag kockázatosnak címkézik, és ötven évre titkosítják a terveket. Vagy ha a feladat nagyságára tekintettel Tarlós István maga veszi széles vállára az áttervezés keresztjét, mint tette azt fővárosunk zászlajának cseréjekor. Szerencsére nem így történt.

Sőt: főpolgármesteri ténykedésének legértelmesebb lépéseként Tarlós a beruházást (miként a ciklus összes jelentős, a fővárosra tartozó projektjét) a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) illetékességébe utalta, amivel kissé enyhített ténykedésének legértelmetlenebb, ugyanehhez a térhez kötődő intézkedésének súlyán.

Budapest legsúlyosabb problémagóca

évtizedek óta a néhai Moszkva tér. A homokbánya helyén kialakult, a harmincas évek elején még sportpályáknak is helyet adó háromszög alakú terület a II. világháború első éveire komoly, de moderálható forgalmú tömegközlekedési csomóponttá alakult. A kerületközi helyzet azonban egyre fokozódott: miután 1972 decemberében üzembe helyezték a 2-es metró itteni állomását, a tér Buda legforgalmasabb átszállóhelyévé vált, különösen, hogy a metró másik, a Széna tér felé vezető kijárata terv maradt. A kedvezőtlen domborzatú teresedés rossz elrendezése, igénytelenül kialakított infrastruktúrája nem tudott megbirkózni a kihívással; a szlömösödést nem volt mi megállítsa. Ami a nyolcvanas években még legalább a szociológusoknak és a filmeseknek izgalmas kortünetnek számított, az az ezredfordulóra arcpirító szégyenfolttá változott. A térről ma naponta 586 metrószerelvény, 1205 villamos és 1850 BKV-autóbusz indul - hosszú évek óta mégsem történt semmi azon túl, hogy a kerületek, a közlekedési vállalat és a főváros felváltva tologatták egymásra a felelősséget.

Nem véletlenül fogadták szkeptikusan sokan Tarlós István ígéretét, miszerint megválasztása esetén rendet tesz a téren. A változások valóban hendikeppel indultak. 2011 áprilisában minden előzetes kommunikáció nélkül átnevezték a teret, két hónapra rá pedig Hutiray Gyula főpolgármester-helyettes a Napi Gazdaság hasábjain adta hírül, hogy a tér áttervezésére kiírt, három résztvevős pályázatot a Főmterv Zrt. nyerte a Finta Stúdióval közös munkájával. Utóbbi vezetője a hírnevét a Kádár-kor nagy budapesti szállodaépületeivel megalapozó Finta József, a főpolgármester építészeti tanácsadója. (A helyzet lehetett volna súlyosabb is, hisz utóbb kiszivárgott: a pályázat másik két építész közreműködője Makovecz Imre és Orbán Viktor egykori katonatársa, Zoboki Gábor irodája volt.) A nyilvánosság teljes kizárásával lebonyolított ötletpályázatnál csak az volt meglepőbb, hogy a főváros ekkor még 2012 végéig le akarta zavarni az átépítést is, mintegy hárommilliárd forintból.

A BKK tűzoltásba kezdett

Hutiray elhamarkodott bejelentését követően, június 22-én megígérték, hogy a Főmterv koncepciója alapján nyilvános építészeti tervpályázatot hirdetnek, de leszögezték azt is, hogy a tér legjellegzetesebb épületének, a legyezőszerű vasbeton szerkezettel kialakított metrólejáratnak mindenképp mennie kell, mert a főváros úgy akarja. 2011. augusztus 16-án, amikor a Heti Válaszban először jelentek meg "a lap birtokába került" részletek a Főmterv Fintáékkal közös tervéből, a cikkben még mindig 2012 végi befejezésről volt szó, legalábbis az ekkorra már két ütemre bontott beruházás első fázisát illetően. Mivel ebbe a határidőbe nyilvánvalóan nem fért volna bele még egy tervpályázat, úgy tűnt: az emblematikus nagyberuházás az építészszakma hiányos érdekérvényesítő képességének újabb emlékműveként vonul be a történelembe.

Néhány napra rá azonban, amikor az augusztus végi Fővárosi Közgyűlésre készülve a BKK nyilvánosságra hozta a teljes tervkoncepciót, a kivitelezés megkezdésének legkésőbbi dátumaként már 2013-at említették. És ekkortól váratlan fordulattal nagyjából úgy folytatódtak a dolgok, ahogyan az egy normális országban szokás. Amíg a BKK-nak akadt elég gondja a kerületekkel és a budai fonódó villamoshálózat terve ellen egyszemélyes szabadságharcot indító Láng Zsolt II. kerületi polgármesterrel, a háttérben folyt az előkészítés. A komplex tervezés lebonyolítására kiírt (a törvényi szabályozás miatt kötelező) közbeszerzési pályázatot kevéssé meglepő módon a Főmterv nyerte, amely 2012 szeptemberében meghirdette az építészeti tervpályázatot, saját közlekedési koncepciója alapján - de ettől akár el is lehetett térni. Fintáék munkájának egyetlen megőrzött elemeként a pályázatra két ütemmel számoló terveket vártak, az első ütemben "minimálprogrammal", szigorúan számolva az ekkorra hozzávetőlegesen négymilliárdos költségvetéssel. A racionalizálás részeként már nem írták elő a metrólejárat elbontását sem.

 

Éjszaka a jövőben (I. helyezett pályamű)


Éjszaka a jövőben (I. helyezett pályamű)

A pályázatra érkezett 23 terv voltaképp nem sok ahhoz képest, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben vannak a hazai építészek - ezt alapvetően a szűk határidőnek, a feladat összetettségének, valamint a Főmterv-koncepcióból adódó kötöttségnek tudhatjuk be. Igaz, ami igaz, az öt díjazott pályamű közé valóban nem került be olyan munka, amely felülírta volna az ajánlott közlekedési tervet. Ez alapvetően változatlanul hagyta a jelenlegi struktúrát, a középső térrészt három oldalról ölelő villamospályák hálózatával. A nem díjazott pályaművek közül több (például a Belváros új főutcáját tervező Város-Teampannon munkája) szerint ezt a 4-6-os villamos jelenlegi végállomásának áthelyezésével L alakra lehetne redukálni, ami az északi oldalon komolyabb fejlesztésekre és átalakításokra biztosítana helyet. Beleznay Éva volt budapesti főépítész a Design Terminálban január 9-én rendezett, nyilvános tervbemutató beszélgetésen erre hivatkozva bírálta a pályázatot, mondván: mindenki túlságosan a közlekedésre koncentrált, holott a térben ennél több lehetőség rejlik.

 

A BKK és a Főmterv számításai szerint azonban ez a megoldás egyszerűen nem férne bele a jelenlegi költségkeretbe - így a tér alapstruktúrája, ha jelentősen egyszerűsítve is, de megmarad. A díjazott tervek mindegyike lényegében

építészeti ráncfelvarrás,

a tér felesleges elemeinek kitakarításával, igényes térburkolattal és -bútorokkal, elsősorban a fő közlekedési tengelyek zavartalanságára koncentrálva. Az első díjat a nívós középületeiről (például a közeli Fény utcai piacról vagy a pécsi Kodály Központról) ismert Építész Stúdió nyerte, amely a Lépték-Terv tájépítész-irodával működött együtt. Munkájuk leglátványosabb eleme a szinte érzéki hatású, a térburkolat részeként tervezett fényháló, amely kijelöli a fontosabb gyalogosútvonalakat, és szerepet kap a közvilágításban - részben az akadályt képező lámpaoszlopokat helyettesítve. A részletes tervek elkészítésénél a tér fokozott igénybevétele (és a fényszennyezés eshetősége) azonban olyan probléma, amellyel a tervezőknek még szembe kell nézniük.

Biztosnak tűnik, hogy a metrólejárat legyezőépülete megmarad - azt ugyanis a díjazott tervek mindegyike megtartotta. A "hozzányúlás" mértéke azonban eltérő. Az Építész Stúdió elbontaná a csatlakozó (jelenleg üzleteknek és kocsmának helyet adó), rossz állapotú szárnyat, és üveghomlokzattal, valamint háromoldali bejárattal nyitná fel a vasbeton legyezőt a tér felé. A tiszta megoldás hátulütője, hogy az egyébként is kissé túlméretezett csarnok toldalékok nélkül, az üres téren önmagában állva még túlméretezettebbnek tűnhet. A másik véglet viszont közlekedési szempontból bírálható: a harmadik díjas (Balázs Mihály és Tarnóczky Tamás Attila vezetésével készült) terv a szárnyat az eredeti épületkompozíció szerves részének tekinti, és teljes felújítással, a funkciók átrendezésével megtartja. Erre a problémára a legjobb megoldást Sajtos Gábor és társainak ezüstérmes terve nyújtja. Ez megőrzi az emeleti teraszt, kellemes egyensúlyt biztosítva a homlokzatnak, de kibontja a földszinti falakat - így utat enged a gyalogosforgalomnak.

 

Sok fa, miniszoknya (II. helyezett)


Sok fa, miniszoknya (II. helyezett)

Bár a jelenleg érvényes szabályozás 40 százaléknyi zöldfelülettel számol, mind a pályázat résztvevői, mind a Finta Sándor budapesti főépítész (aki nem rokona Finta Józsefnek - a szerk.) vezette bírálóbizottság elismerte, hogy ez a gyakorlatban teljesíthetetlen. A tarthatatlan számokat az építészek zöme a villamospályák és a várók tetejének füvesítésével igyekezett kicselezni; a valóságban ez sajnos csak részlegesen megoldható. Az Építész Stúdió pályaművénél jó pontnak számít, hogy a tér legfontosabb jelenlegi zöldfelületeit, a Várfok utca és Vérmező út bokros-fás rézsűit nem építi be. Ahelyett, hogy a kívánt pluszhelyiségeket ide helyezné (ahogyan többen is a díjazottak közül), az első díjas terv a Szilágyi Erzsébet fasor felé eső tércsücsökbe ültet egy földszintes új épületet, amely a majdan idáig nyúló Fogaskerekű végállomásaként is üzemelhet. A Várfok utcai felüljáróra, a tér legmagasabb pontjára pedig az úttestet kiszélesítve egy kávézót plántál. Ez remek tájékozódási pontnak kínálkozik a Vár felé induló turisták számára, akik jellemzően elég nehezen találják meg az utat.

 

Miután minden díjazott pályázó megtartotta, a kvázi kultúrtörténeti jelentőségű találkozópont, az óra biztosan megmarad a téren, nagyjából a jelenlegi helyén. Kérdéses viszont a Makrisz Agamemnon és Tokár György tervei alapján, a tér utolsó, 1979-es rendezésekor felállított díszkút sorsa - ugyanis az első helyezett nem számol vele. Miután azonban az öszszes többi igen, esélyes, hogy ezt az álláspontot a megbízó vagy maguk a tervezők felülbírálják.

Bár a munkálatokat két ütemmel tervezi a BKK, a második megvalósíthatóságát illetően a január 9-i beszélgetés résztvevői közül többen is kétségeiket fejezték ki. Egyrészt a szűkös anyagiak miatt, másrészt mert az ennek részeként tervezett P+R parkolóról a bírálóbizottság is kijelentette: ennyire központi helyen nincs értelme. Nyilvánvalóan a zsűri is számolt a második ütem elmaradásának lehetőségével, hiszen olyan munkákat díjazott, amelyek a legszükségesebb fejlesztésekkel már az első körben számolnak.

A Design Terminálban január 20-ig közszemlére tett többi pályamű alapján egyértelmű, hogy egyesek a realitásokat sutba dobva ennél többet álmodtak: van itt a teret körbekerítő, több emelet magas növényfal, gigantikus, zöldtetős felüljárórendszer, és akadt, aki a metrólejárat divatos átszabásában találta meg a legnagyobb kihívást.

A Széll Kálmán tér szinte egész éves munkát jelent az első helyezett Építész Stúdiónak: a Főmtervvel közösen elkészített végleges terveket 2013 novemberére kell leszállítaniuk. Az építkezés a jövő év elején indulhat, méghozzá tempósan, hiszen 2015 végére mindennek működőképesnek kell lennie a téren, hogy ne vesszenek el az Európai Uniótól érkező támogatások. Ez azt jelenti, hogy a Széll Kálmán térből minden előzetes szándék ellenére nem lesz ütőkártya a 2014-es önkormányzati választásokon - meg persze azt is, hogy még három évig kell várnunk, amíg végre rendeződik a helyzet. Viszont, és ez igazán ritkán mondható el: a kilátások egyáltalán nem rosszak.

A szerző a hg.hu főszerkesztője.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.