Tradicionális zenéhez méltóbb romokat nem nagyon találni Európa-szerte, így önmagát kellett a diósgyőri várnak überelnie: a várszínpad mellett immár az árokszínpad is teljes mellbedobással vár a
Kaláka Folkfesztivál
heves ostromlóira. Sörnek és bornak, templomi és utcazenének, táncháznak és versenyprogramnak igazán nagy ívű seregszemléje a július 6-ával induló öt nap, melynek programjából pénteken a belorusz Troitsa, a provanszál Miqueu Montanaro és a Rece-Fice, szombaton a repetázó Troitsa, továbbá Kiss Erzsi Zenéje, a roma (Kalyi Jag-növendék) Ternipe, archaikus bluesával a Dr Valter and The Lawbrakers, a Kaláka és a Brave Old World, vasárnap pedig a Szászcsávási együttes, a gyimesi Zerkula János, az Odessa Klezmer Band és a német lightpunk Bates emelhető ki.
A Brave Old World július 9-én, vasárnap a fertőrákosi kőfejtő színháztermében is tiszteletét teszi. A
Világzenei Vándorfesztivál
öt éve még úgy nézett ki, hogy együtt turnézik három-négy zenekar, de a korábbi állomásokból már csak Fertőrákos állja a cechet és a sarat, így hát a Brave Old World egyedül járja a mi szomorkás, macskaköves utunk. Hanem akik eddig elmulasztották, most már tényleg összekaphatnák magukat; mondom, a világ egyik legrangosabb klezmerzenekaráról van szó, amely hagyományos eszközeivel mélyen érzékeny, ezredfordulós klezmert játszik, megérintve kortárs kamarazenét és dzsesszt. A közelben kiváló kékfrankost mérnek, a kőfejtő ugyancsak lenyűgöző díszlet, a Brave Old World előtt pedig a moldovai rezes Fanfare Savale és a Vujicsics lép fel - nincs ehhez mit hozzátenni.
A Budai Parkszínpadé nem kimondottan lélegzetelállító atmoszféra, felhozatalát tekintve azonban kirívó a
WOMUFE
Július 11-én, kedden, ne kelljen mondanom: Brave Old World, hanem előtte kedvenc rezes taglónk, a (Fanfare Savale-szomszéd) Fanfare Ciocarlia. Másnap Balogh Kálmán a Romano Kokalóval szövi össze a kelet- és nyugat-európai hangszeres és énekes cigányzenéket, aztán a Cubanismóval a salsa magaslataira emelkedhetünk. Amíg Havannában élt, a zenekarvezető Jesús Alemany a Sierra Maestra trombitása volt, aztán Londonban ütött tanyát, onnan futtatja most a Cubanismót - mint a havannai-New York-i-londoni-párizsi kubaiak salsa szupergroupját. Legújabb albuma, a Mardi Gras Mambo ugyan New Orleans előtt hajt fejet, mégsem hinném, hogy Budán másra számíthatnánk, mint ami a Cubanismo jelentése: százhúsz százalékig kubai tánczene.
m. l. t.
