A Zene, az Ünnep és a Rontás

  • 2000. június 29.

Képzőművészet

Abban a nyilatkozatban, amelyben tizenegy európai nagyváros írta alá A Zene Európai Ünnepének alapelveit, az áll, hogy a rendezvény az élő zene ünnepeként "spontán és szabad közreműködésre kér fel szólistákat és zenekarokat", illetve arra kéri az intézményeket, hogy "biztosítsanak lehetőséget az amatőr és professzionális előadók tehetségének bemutatására". A teljes szöveg olvasható volt a Pesti Est különszámában, de talán ebből a kiragadott félmondatból is kitűnik az egykori francia kultuszminiszter, Jack Lang kezdeményezésének szelleme. Az tudniillik, hogy nehéz elképzelni a zene számára nagyobb ünnepet annál, mint hogy legalább egyetlen napra az élet hétköznapi részévé válhat: teret kaphat különösebb adminisztratív és anyagi megszorítások nélkül, megmutathatja magát, és élvezheti, akinek kedve van. 1995 óta, többé-kevésbé, Budapesten is.
Abban a nyilatkozatban, amelyben tizenegy európai nagyváros írta alá A Zene Európai Ünnepének alapelveit, az áll, hogy a rendezvény az élő zene ünnepeként "spontán és szabad közreműködésre kér fel szólistákat és zenekarokat", illetve arra kéri az intézményeket, hogy "biztosítsanak lehetőséget az amatőr és professzionális előadók tehetségének bemutatására". A teljes szöveg olvasható volt a Pesti Est különszámában, de talán ebből a kiragadott félmondatból is kitűnik az egykori francia kultuszminiszter, Jack Lang kezdeményezésének szelleme. Az tudniillik, hogy nehéz elképzelni a zene számára nagyobb ünnepet annál, mint hogy legalább egyetlen napra az élet hétköznapi részévé válhat: teret kaphat különösebb adminisztratív és anyagi megszorítások nélkül, megmutathatja magát, és élvezheti, akinek kedve van. 1995 óta, többé-kevésbé, Budapesten is.

Persze abban sem kevés élvezet rejlik, ha a polgár feljelentést eszközölhet. A polgárnak természetesen igaza van, nem szép dolog, ha megsérül a pihenéshez való joga, ám az európai gyakorlat mégiscsak azt jelzi, hogy meggyőző hagyomány és értékrend esetén kompromisszum köthető, egyetlen, ünnepi napra. Budapest III. kerületében ez most nem jött össze: június 20-án, tehát az ünnepet megelőző napon le kellett mondani a Banán klub programjait. Mint Derdák András klubvezető elmondta, abban még idejében meg tudtak egyezni a polgármesteri hivatallal, hogy az előző évektől eltérően ezúttal ne rendezzenek utcabált, ne zárják le a Mátyás király utat. Ugyanakkor néhány nappal a rendezvény előtt olyan jegyzői utasítás született, amely folyamatos ellenőrzést és komoly büntetést helyezett kilátásba, amennyiben a hangerő este tíz után átlépi azt a küszöböt, amely alatt egy rockzenekar gyakorlatilag hangosíthatatlan. Nyilvánvaló: a korábbi (és nem feltétlenül alaptalan) lakossági feljelentések hatására "kényszerpályára" került a hivatal, ám az intézkedés időzítését és módját azért szabadjon ünneprontásnak neveznem.

g

A Zene Ünnepének magyarországi meghonosítása a Tilos az Á szervezőinek köszönhető. A nélkülözhetetlen intézményi támogatás megingása azonban oda vezetett, hogy noha tizenegy európai városból érkezett meghívás magyar zenekarok számára, csak Isztambulba (Color Star), Berlinbe (Wertetics) és Párizsba (Besh O Drom) tudtak útnak indítani - a négymilliós utazási kerethez képest ezt tette lehetővé a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól kapott nyolcszázezer forint. A kulturális miniszter külön kerete, a fővárosi önkormányzat és a nyugati partnervárosok támogatása tette lehetővé, hogy a Tilos az Á idén is színpadot emelhessen - az elmúlt évek gyakorlatához képest szordínósabb kínálattal. Ne essék félreértés, aprópénzről van szó, még egy sörfesztiválhoz képest is, miközben közös európai értékekről és a magyar kultúra megismertetéséről papolunk.

g

Így esett meg, hogy már elöljáróban kiakadtam, ugyan 21-ére is jutott malőr. A portugál Sitiados délután azzal hergelte a Mechwart ligetet, hogy nem bír fellépni - gondok voltak a technikával, elkallódott a kívánságlistája valahol. Aztán mégis, de ebbe nem mehetek bele, nekem a Mechwart liget koncertjeiből annyi jutott, hogy találkoztam a Louise Attaque-kal a Mercure Szállodában. Arról a társaságról van szó, amelynek sikerét tök irracionálisnak tartják a francia kollégák is: olyan még nem volt, hogy egy folk-rockzenekar két és fél milliós eladással startoljon független kiadónál, bármiféle hókuszpókusz, tőke vagy divathullám nélkül. Számomra nem ellenszenves, de nem is különösebben érdekes, amit játszanak, mindenesetre izgatott, miféle pasik.

Az arcukra nem volt írva semmi különös. Mind a négyen asztalhoz ültek, és egyáltalán nem értették, mi van ezen firtatnivaló. "Együtt dolgozunk, együtt gondolkozunk, együtt is válaszolunk." Ez a demokratikus munkamorál balos alapállással és a polgárjogi akciók támogatásával párosul; "az első ilyen megmozdulás azé a párizsi szervezeté volt, amely az AIDS-esek jobb ellátásáért, emberszámba vételéért küzd. Ezek a kezdeményezések közel állnak hozzánk, és számíthatnak ránk, beleértve a Franciaországban élő kisebbségeket. Amikor Dél-Franciaországban bezártak egy klubot, más balos zenekarokkal, mint például a Noir Désir, együtt tiltakoztunk a jobboldali polgármester intézkedése ellen. Az ilyen bulikon összejövünk egy csomó emberrel, látjuk, mi a helyzet, hogyan élnek, és ami felháborít, az ellen szót emelünk. Nem vagyunk egy militáns zenekar, de a számunkra fontos dolgokért csatasorba állunk."

Az pedig, hogy élből eladtak két és fél milliót, nem volt benne a pakliban; mondhatni, meglepődtek maguk is. Azóta is tartják a távolságot, "messziről szemlélik" a mutatókat. "Az ilyen zenének nincs Franciaországban hagyománya, a gyökerek között legfeljebb a realistább sanzonénekeseket említhetnénk; amikor kezdtünk, valójában az amerikai Violent Femmes lebegett a szemünk előtt." Hát így. Mondom, nincs ezzel a társasággal semmi baj, és bizonyára jól ellesznek ezután is az én rajongásom nélkül.

g

Azokban a percekben, amikor a Királydombon a Bollywood Brass Band lépett fel, én Varnus Xavérral beszélgettem egy kávézóban. Pompás sztorikat mesélt kanadai emigrációjából, csak Bach elől tért ki: "A zenéről nem lehet beszélni." Mindegy most már; bővebben majd július 28-án a Kerepesi temetőben, a halála kétszázötvenedik évfordulójára szervezett koncerten.

Későre járt nagyon, mire a Városligetbe értem, hanem akkortól a helyére került minden. A francia-spanyol Familia már megszállta a színpadot, s úgy tépett a flamenco, a rumba és a salsa, hogy nem bírtam kitérni előle. Hát hozzásimultam szépen, s amint így kiengedtem, az ünnep is magamhoz tért végre.

Marton László Távolodó

(Köszönet Falvai Györgyinek a francia szóértésért.)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.