Johnny Depp, a filmsztár - A vendégjátékos

Képzőművészet

Legutóbbi kasszadöntögető kiruccanásakor Batman, a Sötét Lovag azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a távollétében keletkezett piaci résbe lelkes amatőr utánzók vertek sátrat: egy sor topis, farsangi clown, akik, ha nem látszik a maszkjukról lelógó árcédula, bizonyos távolságból könnyen összetéveszthetők a valódi denevéremberrel. Johnny Depp a közelmúltban emelkedett batmani magasságokba. Negyvenéves fejjel, egy fél élet munkájával a háta mögött adott munkát először a hasonmásiparnak, ám abban a pillanatban, amikor süllyedő lélekvesztőjéről elegánsan partra lépett a Karib-tenger bonviván kalózaként, Hollywood átka kíméletlenül lecsapott: valahol Kínában kérlelhetetlenül felizzottak a gyártósorok, és kisvártatva legördültek az első kalózmintás műanyag Depp-figurák. A szülői kar legnagyobb megkönnyebbülésére ismét divatba jöttek a könnyen elkészíthető farsangi kalózegyenruhák, elkészült az ilyenkor elkerülhetetlen tévés koppintás (Feketeszakáll és a Karib-tenger kalózai), és nyilván a vicces című pornóváltozat is. Depp hollywoodi értelemben a csúcsra ért: a kassza összeért a kreativitással, mi több, hősünket hamisítani kezdték - innen már tényleg nincsen feljebb, talán csak a kaliforniai kormányzóság, a csillagos (esetleg csillagos-sávos) ég, vagy egy főszerep Woody Allennél.

Legutóbbi kasszadöntögető kiruccanásakor Batman, a Sötét Lovag azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a távollétében keletkezett piaci résbe lelkes amatőr utánzók vertek sátrat: egy sor topis, farsangi clown, akik, ha nem látszik a maszkjukról lelógó árcédula, bizonyos távolságból könnyen összetéveszthetők a valódi denevéremberrel. Johnny Depp a közelmúltban emelkedett batmani magasságokba. Negyvenéves fejjel, egy fél élet munkájával a háta mögött adott munkát először a hasonmásiparnak, ám abban a pillanatban, amikor süllyedő lélekvesztőjéről elegánsan partra lépett a Karib-tenger bonviván kalózaként, Hollywood átka kíméletlenül lecsapott: valahol Kínában kérlelhetetlenül felizzottak a gyártósorok, és kisvártatva legördültek az első kalózmintás műanyag Depp-figurák. A szülői kar legnagyobb megkönnyebbülésére ismét divatba jöttek a könnyen elkészíthető farsangi kalózegyenruhák, elkészült az ilyenkor elkerülhetetlen tévés koppintás (Feketeszakáll és a Karib-tenger kalózai), és nyilván a vicces című pornóváltozat is. Depp hollywoodi értelemben a csúcsra ért: a kassza összeért a kreativitással, mi több, hősünket hamisítani kezdték - innen már tényleg nincsen feljebb, talán csak a kaliforniai kormányzóság, a csillagos (esetleg csillagos-sávos) ég, vagy egy főszerep Woody Allennél.

*

A lejjebb viszont jóval érdekesebb, mindenekelőtt az alkotói-haveri kör; a szelíd vagy útközben megszelídült kívülállók, akik plakátfiúi erényei ellenére meglátták anno a színészpalántában a fajtabelit. A rokon vonások kifürkészéséhez mindenesetre jó szemüvegre volt szükség - aligha hibáztathatók azok (és ők voltak többségben), akik a 21 Jump Street című tinisorozat iskolásfiúnak álcázott nyomozójában nem láttak mást, mint a nyolcvanas évek végének standard tévés szépfiúját, amilyenből sorozatonként észrevétlenül elhullik vagy fél tucat. A majdhogynem mainstream musicalrendezői korszakát élő John Watersnek (aki egy epizód erejéig maga is szereplője volt a Depp által később enyhén lefasisztázott sorozatnak) viszont kapóra jött Depp címlapbarát imázsa: már csak az irónia végett is kellett a Cry-Babybe egy tinédzsersztár, aki kikacsinthatott saját makulátlan árnyékából, és persze az Iggy Pop, Traci Lords és Joe Dallesandro alkotta mezőnyből. Depp mind a mai napig hálatelt szavakkal emlékezik a kívülállók közül is kilógó Watersről, aki először szólította át a szerzői erők sötét oldalára, de jókívánságainak elsődleges céltáblája most és mindörökké Tim Burton, aki a fura frizurás kívülállók sorában közvetlenül Waters után jelentkezett be színészi szolgálataira. Az 1989-es Batman mindent elsöprő sikere után Burtonnek mindent szabad volt, egyedül azt nem, hogy sztár nélkül forgassa le kertvárosi tanmeséjét, a világ legártatlanabb szörnyszülöttjéről szóló Ollókezű Edwardot. Burton azonban olyan állhatatosan ragaszkodott Depp beszédesen szomorú szeméhez, hogy még Tom Cruise érdeklődése sem tántoríthatta el a döntésétől, melynek máig ható következményei - további hat közös film, köztük a mindnél előnyösebben öregedő Ed Wood, a világ valaha élt legdilettánsabb filmrendezőjéről - széles körben ismertek. Ha nem is ilyen szoros, de egy második helyhez azért épp eléggé bensőséges munkakapcsolat alakult ki a színész és Terry Gilliam rendező között, melynek mérlege egy vérbő Hunter S. Thompson-interpretáció (Félelem és reszketés Las Vegasban), egy elkezdett, ám az elemek által ellehetetlenített Don Quijote-film (melynek felélesztéséről - Depp Sancho Panzát alakítaná - mostanában megint egyre többet hallani), illetve egy baráti szívességként elkövetett beugrás a Heath Ledger halálával főszereplő nélkül maradt barokkos fantasybe, a The Imaginarium of Dr. Parnassusba. Könyvelésileg a baráti szívességek oszlopába kívánkozik A halál ára is, ezúttal azonban Marlon Brando volt az, aki merő barátságból bevállalt egy rövid tolószékes gazemberszerepet Depp első és mindmáig egyetlen nagyjátékfilm-rendezésében. Ígéretes kezdés, gyomorba vágó, ízléssel kőmosott, érzékeny első film, hiányzik mögüle azonban a második-harmadik nekifutás bizonyító ereje, hogy e pillanatban rendezőként is számoljunk a színésszel.

*

Az utóbbi húsz évben persze Hollywood is számolt szorgalmasan, de minduntalan nehézségek merültek fel a kínai műanyagból készült Depp-bábuk gyártásával. A futószalagot már A Karib-tenger kalózai előtt is szívesen beüzemelték volna, de az igazi nagybani gyártáshoz mindig hiányoztak a tisztán családbarát vonások. Évekkel vetette vissza a sorozatgyártást például Jarmusch kváziwesternje, A halott ember, melyben semmi sem állt távolabb a főhőstől, mint a hősiesség; a megszeppent tétovaság és a lassú haldoklás viszont elég rosszul mutatott volna műanyagból. Bizakodásra adott okot, hogy Depp ez idő tájt két hagyományosnak mondható darabban is engedelmeskedett a műfaji követelményeknek (Holtidő, Donnie Brasco - thriller, maffiafilm), hogy aztán az így kiérdemelt iparági jóindulatot Gilliammel, Polanskival, Sally Potterrel vagy Julien Schnabellel, tehát csupa kétes hírű művészfélével mulassa el gyanúsan Európa felé kacsingató, szedett-vedett produkciókban. A híres partraszállós jelenetig bármely kisebb léptékű produkcióhoz, alulról építkező szerzői kezdeményhez könnyedén lehetett finanszírozókat toborozni a színész nevével és aláírásával, a hollywoodi felsővezetékek szemében azonban Depp továbbra is "megbízhatatlan" rétegszínésznek számított, akire legfeljebb csak Burton közbenjárására bíztak drága díszleteket. A színész végül a saját játékukban verte meg őket, és egy kalózkapitánynak álcázott Keith Richards-paródiával kényszerítette kapitulációra Hollywoodot.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.