Két új Banksy-mű tűnt fel Londonban, az egyik jobb, mint a másik

  • - cd -
  • 2017. szeptember 18.

Képzőművészet

Vagány, ironikus és jaj, de menő.

Jean-Michel Basquiat a napokban nyíló londoni kiállítása ihlette meg ezúttal Banksyt. A londoni Barbican központnál (itt lesz a nagyszabású tárlat is) két alkotást is hagyott az inkognitóját őrző művész. A falfestmények eredetiségét Banksy Instagramja igazolja. A feltöltött képekhez pedig kommentárt is fűzött.

Az egyik Bansky-kép egy óriáskereket ábrázol, amin az ülőalkalmatosságok helyett koronák vannak elhelyezve, nem véletlenül, ez Basquiat gyakran használt motívumainak egyike. Banksy e képhez hozzátéve megjegyzi, hogy kerül Basquiat a Barbicanbe, ahol egyébként előszeretettel tisztítják meg a falakat a graffitiktől.

Major new Basquiat show opens at the Barbican – a place that is normally very keen to clean any graffiti from its walls.

Banksy üzenetével arra céloz, hogy az 1960-ban született Jean-Michel Basquiat nemzedéktársaihoz hasonlóan az utcán, New York üresen marad falfelületein kezdte meg képzőművészeti működését. 1977-ben SAMO (a fekete szlengben a „same old shit”, azaz vén szaros rövidítésű) aláírással kezdett el graffitizni. Képei üzenetei között voltak például a „Plush safe he think; SAMO” vagy a „SAMO is an escape clause”. A SAMO projekt végül a „SAMO IS DEAD” felirattal ért véget, melyet a SoHo falaira festett. Húszévesen kezdett papírra és vászonra dolgozni. Összebarátkozott Andy Warhollal, aki nemcsak sokat tett érvényesüléséért, de együtt is dolgoztak. 1982-ben rendezte meg Basquiat első önálló tárlatát, és már abban az évben bekerült a világ egyik legrangosabb képzőművészeti rendezvényére, ott volt a kasseli Documentán, ahova nála fiatalabb művészt korábban még soha nem válogattak be. Sikert sikerre halmozott, az egyik első fekete festősztárrá vált, ám droghasználatát nem tudta kontrollálni, s 1988-ban bele is halt.

Művei sokszor a graffiti gondolkodásmód mintájára születtek, a legkülönfélébb elemeket ötvözte: trágár szövegeket, titokzatos szövegfoszlányokat, afrikai maszkokat vagy akár népszerű rajzfilmfigurákat, személyes vallomásokat, művészettörténeti toposzokat társított.

A másik képén Banksy Basquiat egyik kultikus művét egészítette ki, gondolta újra. A bejegyzés szerint Basquiat képét üdvözli a rendőrség.

Az eredeti – Jean-Michel Basquiat: Boy and Dog in a Johnnypump

Az eredeti – Jean-Michel Basquiat: Boy and Dog in a Johnnypump

 

Portrait of Basquiat being welcomed by the Metropolitan Police – an (unofficial) collaboration with the new Basquiat show.

Banksy ezzel arra a világszerte még ma is mindennapos gyakorlatra célozhat, mely szerint még mindig sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy fekete embert megállítanak, igazoltatnak a rendőrök, mint egy fehér embert. Manapság meg pláne.

A Barbican-kiállítás Basquiat úttörő neoexpresszionizmusának első nagyszabású brit bemutatása, ritka fotó-, film- és archív gyűjtemény közreadásával több mint 100 művét állítják ki.

(The Guardian)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.