rés a présen

Az idén a hímzést választottuk

Igyártó Gabriella, a Mesterségek Ünnepe fesztiváligazgatója, a NESZ ügyvezető igazgatója

  • rés a présen
  • 2017. szeptember 10.

Képzőművészet

rés a présen: Az idén már 31.-szer lesz Mesterségek Ünnepe. Hogyan indult el a kezdeményezés?

Igyártó Gabriella: A hetvenes években, a táncházmozgalommal egy időben elindult egy másik mozgalom; az akkori fiatal városi értelmiségiek megalapították a Fiatal Népművészek Stúdióját.
E köré szerveződött a Nomád nemzedék, amely 1982-ben Péterfy László erdélyi szobrászművész vezetésével megalakította a Népművészeti Egyesületet. Az egyesület vezetői 1987-ben hívták életre a Mesterségek Ünnepét azzal a céllal, hogy legyen a fővárosban évente egyszer, Szent István-naphoz kötődően egy olyan rendezvény, ahol bemutatkoznak a vidéken élő és alkotó mesterek. Az elmúlt 31 év bizonyítja, hogy telitalálat volt az időpont és a helyszín is. A mesterségbemutatók, a látványműhelyek, a gyerekjátszók mind-mind ennek a rendezvénynek a bölcsőjéből nőtték ki magukat és terjedtek el országosan mindenhol.

rap: Mikor kapcsolódtál a rendezvényhez?

IG: A Magyar Művelődési Intézet munkatársaként már a kezdetektől. Eleinte külsős munkatársként vettem részt a szervezésben, aztán 1992-ben elnyertem a Népművészeti Egyesületek Szövetsége ügyvezetői pályázatát, azóta a vezetésem alatt szerveződik a fesztivál.

rap: Mik az alapjai a Mesterségek Ünnepének?

IG: A rendezvény koncepciója a kezdetektől, hogy a több évszázados szellemi és gyakorlati tudást hordozó mesteremberek és a mozgalomhoz csatlakozó fiatalok bemutatkozzanak. A rendezvény célja természetesen az is, hogy piacra segítse a kézműveseket, de nem ez a fő szempont, ez a rendezvény a mesterségek legnagyobb ünnepe, ami mára nemcsak országos, de nemzetközi hírű fesztivállá vált.

rap: Mikor lesz az idei rendezvény?

IG: Augusztus 17. és 20. között zajlik a Mesterségek Ünnepe. Egy része a programelemeknek hagyományos, hiszen mindig van egy fő téma – az idén a hímzést választottuk –, és mindig van egy díszvendég, ez az idén Mongólia lesz. A színpadi programokban is együtt él a hagyomány és a megújulás, hiszen a hagyományőrző és autentikus zenék és táncok mellett bemutatunk világzenei produkciókat, modern néptáncfeldolgozásokat is, és a reformáció 500. évfordulójához, valamint a Kodály-emlékévhez is kapcsolódunk. Újítás, hogy az utóbbi években nemzetközivé vált a rendezvény. Az idén az Európai Fesztivál Szövetségtől két évre elnyertük a Minősített Európai Fesztivál címet, így bekerültünk a legjobb európai fesztiválok közé. A tavalyi, 30. jubileumi rendezvény sikerén felbuzdulva most is meghívtuk hét ország legjobb mestereit, természetesen Mongóliából is. Kézműveseik által a hagyományos életmódhoz kapcsolódó szakmákat ismerhetik meg az érdeklődők. Lesznek nemez- és viseletkészítők, íjkészítők és fémművesek is. A Szahalin-szigetekről érkező mesterek halbőrből készült tárgyaikat és a rénszarvasszőrrel való hímzést mutatják be. De említhetném a kínai miniatűrkészítőt is, aki a Ming-dinasztia korabeli bútorok hiteles kicsinyített másolatait készíti. Újra meghívtuk a jakutföldi szahákat, és vendégeink lesznek üzbég, tádzsik, kirgiz, türkmén, kazahsztáni és algériai mesterek is.

rap: Mit emelnél ki a színpadi programok közül?

IG: Ajánlom augusztus 17-én a Baskíriából és Costa Ricából érkező táncegyüttesek előadását, valamint a Kodály-évfordulóhoz kapcsolódóan augusztus 18-án a Csillagoknak teremtője – Kodály-reflexiók című koncertet Agócs Gergely és a Fonó Zenekar előadásában. Augusztus 19-én Lajkó Félix lép fel, 20-án este a Szent Efrém Férfikar és Szokolai Dongó Balázs népzenei koncertjét hallgathatják. Tartunk divatbemutatót ünnepi viseletekből, és mindennap lesznek színpadi gyerekprogramok is. A koncerteket esténként táncház zárja. A legkisebbeknek Környei Alice varázslatos gyerekjátszóját ajánlom az Újvilág kertben 10 és 19 óra között mindennap.

rap: Mi a legfontosabb üzenete a fesztiválnak?

IG: A kézművesség az önkifejezés egyik eszköze, ami az alkotás örömét és a közösséghez tartozás élményét nyújtja, kapaszkodót jelent a mai, ér­ték­vesztett világban. Célunk, hogy bemutassuk azt a sok évszázados gyakorlati és szellemi tudást, amit a hagyományos eljárással és természetes alapanyagokból készült mestermunkák hordoznak. Hisszük, hogy a kézműves mesterségek éltetése és tovább­adása létfontosságú a jövő generációk számára is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.