rés a présen

„Nem babra megy”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. július 16.

Képzőművészet

Kapusi Gábor festő, képzőművész

rés a présen: Rég nem jelentél meg nyilvánosan, holott voltak valaha önálló kiállításaid. Miért?

Kapusi Gábor: Saját láthatatlanná tételem okai és stációi elég összetettek. Szikár iróniával szólva, nem értem rá nagyon művészkedni. Röviden: a megélhetés mellett mene­dzselnem kellett azt a kedvezőtlen startpozíciómat, hogy mínusz 50 méterről indulok a 100 gáton, összefüggésben az adottsággal, amit a 20. század rótt a szüleimre. A gyerekeimet próbáltam megvédeni hasonló ballasztoktól. Heroikus erőfeszítéseim dacára részsikerekkel. Több életet kellett éljek szimultán, s ezek prioritásai közt nem jutott hely hiteles karrierépítésre az eredetileg kitűzött minőségben. Az emberileg fontosabb kötelességek terhére önzőség lett volna a szakmai létrázós szisztémában bohóckodnom, amivel eleve nem értek egyet.

rap: Mi késztetett arra, hogy megcsináld most a Budafoki úti Libella Kávézóban a COMING OUT című kiállítást és performance-ot?

KG: A váratlan COMING OUT kiáltvány-akciómat is civilként jegyzem. Persze nem szeretnék outsidernek tűnni, hiszen én is elvégeztem egy „gittegyletet”. A mostani projektnek nyilván van köze művészethez, kreativitáshoz, hiszen máshoz nem is értek. Most viszont belső erkölcsi parancsra bújtam ki az árnyékból, mert úgy ítéltem, nem babra megy a hatalom játéka. Eddig sem arra ment, de most a társadalom utolsó fakardjának elvételéről van szó. Ez pedig a gyülekezési jog. A tények szerint a regnáló önkény szarik a gyermekvédelemre vagy az LMBTQ másságra, akárcsak a keresztény értékekre – mindezt egy makákó is átlátja. Ezek a lózungok a „pillanat uralásának” szokásos, stratégiai obligói. A hitvány törvényhozási húzás és a magyarok hosszú kómából való ébredezése kínálta az alkalmat, hogy rámutassak a lényegre és az ellentmondásokra a Pride kapcsán. Hogy nem kevesebbről, mint a szabadságunkról van szó. Erre koncentrál a kiállításom 35 éves New York-i fotóimmal, a megnyitón celebrált spontán performance-szal és egy erre az eseményre írt értelmező dolgozattal megtámogatva, amely nélkül nehezen értelmezhetők az összefüggések. Július 30-ig megtekinthető és elolvasható a Libellában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.