rés a présen

„Nem babra megy”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. július 16.

Képzőművészet

Kapusi Gábor festő, képzőművész

rés a présen: Rég nem jelentél meg nyilvánosan, holott voltak valaha önálló kiállításaid. Miért?

Kapusi Gábor: Saját láthatatlanná tételem okai és stációi elég összetettek. Szikár iróniával szólva, nem értem rá nagyon művészkedni. Röviden: a megélhetés mellett mene­dzselnem kellett azt a kedvezőtlen startpozíciómat, hogy mínusz 50 méterről indulok a 100 gáton, összefüggésben az adottsággal, amit a 20. század rótt a szüleimre. A gyerekeimet próbáltam megvédeni hasonló ballasztoktól. Heroikus erőfeszítéseim dacára részsikerekkel. Több életet kellett éljek szimultán, s ezek prioritásai közt nem jutott hely hiteles karrierépítésre az eredetileg kitűzött minőségben. Az emberileg fontosabb kötelességek terhére önzőség lett volna a szakmai létrázós szisztémában bohóckodnom, amivel eleve nem értek egyet.

rap: Mi késztetett arra, hogy megcsináld most a Budafoki úti Libella Kávézóban a COMING OUT című kiállítást és performance-ot?

KG: A váratlan COMING OUT kiáltvány-akciómat is civilként jegyzem. Persze nem szeretnék outsidernek tűnni, hiszen én is elvégeztem egy „gittegyletet”. A mostani projektnek nyilván van köze művészethez, kreativitáshoz, hiszen máshoz nem is értek. Most viszont belső erkölcsi parancsra bújtam ki az árnyékból, mert úgy ítéltem, nem babra megy a hatalom játéka. Eddig sem arra ment, de most a társadalom utolsó fakardjának elvételéről van szó. Ez pedig a gyülekezési jog. A tények szerint a regnáló önkény szarik a gyermekvédelemre vagy az LMBTQ másságra, akárcsak a keresztény értékekre – mindezt egy makákó is átlátja. Ezek a lózungok a „pillanat uralásának” szokásos, stratégiai obligói. A hitvány törvényhozási húzás és a magyarok hosszú kómából való ébredezése kínálta az alkalmat, hogy rámutassak a lényegre és az ellentmondásokra a Pride kapcsán. Hogy nem kevesebbről, mint a szabadságunkról van szó. Erre koncentrál a kiállításom 35 éves New York-i fotóimmal, a megnyitón celebrált spontán performance-szal és egy erre az eseményre írt értelmező dolgozattal megtámogatva, amely nélkül nehezen értelmezhetők az összefüggések. Július 30-ig megtekinthető és elolvasható a Libellában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.