rés a présen

„Nem babra megy”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. július 16.

Képzőművészet

Kapusi Gábor festő, képzőművész

rés a présen: Rég nem jelentél meg nyilvánosan, holott voltak valaha önálló kiállításaid. Miért?

Kapusi Gábor: Saját láthatatlanná tételem okai és stációi elég összetettek. Szikár iróniával szólva, nem értem rá nagyon művészkedni. Röviden: a megélhetés mellett mene­dzselnem kellett azt a kedvezőtlen startpozíciómat, hogy mínusz 50 méterről indulok a 100 gáton, összefüggésben az adottsággal, amit a 20. század rótt a szüleimre. A gyerekeimet próbáltam megvédeni hasonló ballasztoktól. Heroikus erőfeszítéseim dacára részsikerekkel. Több életet kellett éljek szimultán, s ezek prioritásai közt nem jutott hely hiteles karrierépítésre az eredetileg kitűzött minőségben. Az emberileg fontosabb kötelességek terhére önzőség lett volna a szakmai létrázós szisztémában bohóckodnom, amivel eleve nem értek egyet.

rap: Mi késztetett arra, hogy megcsináld most a Budafoki úti Libella Kávézóban a COMING OUT című kiállítást és performance-ot?

KG: A váratlan COMING OUT kiáltvány-akciómat is civilként jegyzem. Persze nem szeretnék outsidernek tűnni, hiszen én is elvégeztem egy „gittegyletet”. A mostani projektnek nyilván van köze művészethez, kreativitáshoz, hiszen máshoz nem is értek. Most viszont belső erkölcsi parancsra bújtam ki az árnyékból, mert úgy ítéltem, nem babra megy a hatalom játéka. Eddig sem arra ment, de most a társadalom utolsó fakardjának elvételéről van szó. Ez pedig a gyülekezési jog. A tények szerint a regnáló önkény szarik a gyermekvédelemre vagy az LMBTQ másságra, akárcsak a keresztény értékekre – mindezt egy makákó is átlátja. Ezek a lózungok a „pillanat uralásának” szokásos, stratégiai obligói. A hitvány törvényhozási húzás és a magyarok hosszú kómából való ébredezése kínálta az alkalmat, hogy rámutassak a lényegre és az ellentmondásokra a Pride kapcsán. Hogy nem kevesebbről, mint a szabadságunkról van szó. Erre koncentrál a kiállításom 35 éves New York-i fotóimmal, a megnyitón celebrált spontán performance-szal és egy erre az eseményre írt értelmező dolgozattal megtámogatva, amely nélkül nehezen értelmezhetők az összefüggések. Július 30-ig megtekinthető és elolvasható a Libellában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.