rés a présen: Rég nem jelentél meg nyilvánosan, holott voltak valaha önálló kiállításaid. Miért?
Kapusi Gábor: Saját láthatatlanná tételem okai és stációi elég összetettek. Szikár iróniával szólva, nem értem rá nagyon művészkedni. Röviden: a megélhetés mellett menedzselnem kellett azt a kedvezőtlen startpozíciómat, hogy mínusz 50 méterről indulok a 100 gáton, összefüggésben az adottsággal, amit a 20. század rótt a szüleimre. A gyerekeimet próbáltam megvédeni hasonló ballasztoktól. Heroikus erőfeszítéseim dacára részsikerekkel. Több életet kellett éljek szimultán, s ezek prioritásai közt nem jutott hely hiteles karrierépítésre az eredetileg kitűzött minőségben. Az emberileg fontosabb kötelességek terhére önzőség lett volna a szakmai létrázós szisztémában bohóckodnom, amivel eleve nem értek egyet.
rap: Mi késztetett arra, hogy megcsináld most a Budafoki úti Libella Kávézóban a COMING OUT című kiállítást és performance-ot?
KG: A váratlan COMING OUT kiáltvány-akciómat is civilként jegyzem. Persze nem szeretnék outsidernek tűnni, hiszen én is elvégeztem egy „gittegyletet”. A mostani projektnek nyilván van köze művészethez, kreativitáshoz, hiszen máshoz nem is értek. Most viszont belső erkölcsi parancsra bújtam ki az árnyékból, mert úgy ítéltem, nem babra megy a hatalom játéka. Eddig sem arra ment, de most a társadalom utolsó fakardjának elvételéről van szó. Ez pedig a gyülekezési jog. A tények szerint a regnáló önkény szarik a gyermekvédelemre vagy az LMBTQ másságra, akárcsak a keresztény értékekre – mindezt egy makákó is átlátja. Ezek a lózungok a „pillanat uralásának” szokásos, stratégiai obligói. A hitvány törvényhozási húzás és a magyarok hosszú kómából való ébredezése kínálta az alkalmat, hogy rámutassak a lényegre és az ellentmondásokra a Pride kapcsán. Hogy nem kevesebbről, mint a szabadságunkról van szó. Erre koncentrál a kiállításom 35 éves New York-i fotóimmal, a megnyitón celebrált spontán performance-szal és egy erre az eseményre írt értelmező dolgozattal megtámogatva, amely nélkül nehezen értelmezhetők az összefüggések. Július 30-ig megtekinthető és elolvasható a Libellában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
