Képzőművészet

Önellátó gazdálkodás mindenáron: a fizetésképtelen városiakat falusi életformára szoktató új telep legalább a kormányzati ideológiának megfelel, ha már minden más elvárással és észérvvel szembemegy. A tervekről két pályázat és a meghívásos alapon kiválasztott tervezők megnevezése után sem sokat tudunk, de az eddig megismerhető koncepció egyszerre építészeti és szociális nonszensz.

Az Orfeo csoport (1969-78) tagjainak akkori és későbbi alkotásaiból összeálló kiállítást nem érthetjük meg anélkül, hogy ne ismernénk a szocializmus működési mechanizmusait, ezen belül a művészekkel kapcsolatos elvárásrendszerét, illetve azokat a (túl)élési stratégiákat, melyeket a manapság csak "nagy generációnak" nevezett, akkor még igen fiatal nemzedék alkalmazott a rendszerrel, a minden oldalról lecövekelt, áttörhetetlennek tűnő falakkal és kerítésekkel szemben.

Ha Szolnok nevezetességeit soroljuk, a megyei levéltár nem tartozik a felkapott helyek közé. Csak úgy, az utcáról nem esik be a látogató - és nem csupán azért, mert a város kevésbé izgalmas, lakótelep és családi házak ölelte övezetében található. Pedig érdemes betérni.

Az 1933-ban született művészt, akit a legjelentősebb kortárs magyar festők között tartanak számon, a világban Alexandre Hollan néven ismerik, ugyanis 1956 óta Franciaországban él. A Fa útja című kiállítása február 5-ig látható a Szépművészeti Múzeumban, és ugyanaznap zár egy másik tárlata a bolognai Morandi Múzeumban.

1991-ben heves parlamenti vita folyt az Új Hölgyfutár című magazinban megjelent címerparafrázis kapcsán: a borítót betöltő, ún. nagy nemzeti címer pajzsa vicsorgó halálfejjé változott, a két lebegő angyalból pedig önkielégítő kan- és nőstényördög lett.

A térkép és a táj - lehetne akár ez is a festőművész kiállításáról szóló írás címe. Bármennyire is kézenfekvőnek tűnik, nem Radnóti Miklós verse, hanem egy fiktív művész, Jed Martin miatt.

A Fidesz propagandaintézményévé lefokozott Magyar Nemzeti Galéria számára nincs lejjebb.

A 90-es évek elején New Yorkba kiköltöző, magyar származású művésznő kikergeti képeivel a nézőket a teremből.

Befejezéséhez közeledik a Margit híd felújítása. A közel 30 milliárdos beruházást nagy érdeklődés övezte eddig is, viszont a pár hónapja látható régies lámpák, kőobeliszkek, világító Szent Koronával díszített hatalmas vasoszlopok a műemlékvédelemre is ráirányították a figyelmet. Bár az új elemek szokatlanok, mindegyiknek létezett előképe a II. világháború előtt. Legfeljebb kicsit másképp, kicsit máshogy, kicsit máshol.

A Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) jó néhány évvel ezelőtt beleeresztette körmét az emlékműszobrászat problematikájába, és azóta nem engedte el.

Nyáron átadták a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófában otthonaikat vesztett családok új házait. Az alig több mint fél év alatt felépített új településrészek elkészültével a környék rehabilitációjának fontos szakasza zárult le - az elöntött területeken még zajlik a talajcsere és a rendezés.