rés a présen

"Olyan ez, mint a tangó"

Böröcz András képzőművész

  • rés a présen
  • 2012. augusztus 19.

Képzőművészet

rés a présen: Festő, performer vagy szobrász? Mitől függ, hogy épp melyik műfaj foglalkoztat jobban?

Böröcz András: Arra törekszem, hogy abban a műfajban dolgozzak, ami éppen érdekel. A különböző művészeti ágak közötti szabad mozgás lényeges része a munkámnak. Az is érdekel, hogy gyakran visszatérjek egy már előzőleg bejárt korszakomhoz. Persze igyekszem a visszamenéssel előbbre lépni. Olyan ez, mint a tangó. A szobrászatot kedvelem, érdekel az anyagok átalakítása, formálása, használhatatlan és használható használati tárgyak készítése. Kisgyerek koromban szerettem bugylibicskával faragni. Dédapám és apám tanítottak erre. A nyolcvanas évek közepén költöztem New Yorkba, ott kezdtem el igazan intenzíven foglalkozni ezzel a műfajjal. A fafaragás egyébként akkoriban nem volt igazán divatos a galériákban. Az első nagyszabású, fából faragott művem, az Akasztottak New Yorkban készült 1988-89-ben, egyidejűleg a közép-európai társadalmi átalakulással. Ezzel a munkával lettem "szobrász". Utána jöttek a ceruzák.

rap: A legendás Indigó Csoport milyen szerepet játszott az életedben?

BJ: Az ott eltöltött idő megtanított felelősségteljesen gondolkodni a művészet és a társadalom kapcsolatáról. Folyamatos kérdésfelvetések, bevett kliséktől való elszakadások, kísérletezések, műfajok közötti átjárások jellemezték ezt az iskolát. Meghatározó volt ebben Erdély Miklós, a csoport vezetője.

rap: Hol láthatunk tőled műveket Magyarországon?

BA: A legújabb munkáim ebben a hónapban Budapesten a Deák Erika Galériában láthatók.

rap: Hogyan kerültél az Ördögkatlan Fesztiválra?

BA: Várkonyi György, a Pécsi Múzeumok munkatársa ismertetett meg a Vylyan pincészettel és az ott folyó művészeti tevékenységgel (a Vylyan terasz a fesztivál egyik helyszíne - rap). Jó ismerője a munkáimnak, és tudott a különböző, általam készített, hordó tematikájú művekről, így leszek ott a Vylyan terasz nevű helyszínen. A hordók, a hordó-emberek gyakori szereplői a művészetemnek, sok rajzot, tervet, szobrot készítettem ebben a témában. Ilyen volt egy performansz, amit Révész Lászlóval közösen, a kilencvenes évek elején Budapesten mutattunk be, és Szent Gellért mártírhalálát is felidézte, akit az akkori hitetlenek belülről szögekkel kivert hordóban gurítottak le a Dunába.

A villányi kiállításomon egy fára, arany tükörbe rajzolt sorozatot, két szobrot és egy multimédia-műsort fogok bemutatni. A műsor zenei részét Szemző Tibor, a videókat Palotai Klára készíti. Váradi András barátom "Hajdan és Most" írásait falapokra égetett-rajzolt hordó-emberekkel illusztráltam. A falapok a brooklyni utcán összeszedett zöldségesrekeszek, viszont a tükrökben látható új műsoromhoz kötődő rajzaim anyaga nagyon költséges: 24 karátos arany. Két új szobor is készült erre a kiállításra: a Hordó Fa, amelynek a gyümölcsei hordók, és az ugyancsak tölgyfából esztergált hordókból készült Sakk-készlet hordókból című munka. Terveim szerint jövőre elkészül majd ugyanez a mű igazi, 150 literes hordókból.

rap: Villány környékéhez van valami kötődésed?

BA: Nagyon erős. Egyik meghatározó élmény az életemben, hogy 14 évesen felkerestem a Szársomlyó egyik elhagyott kőbányáját, ahol akkor virágzó nemzetközi szobrásztelep volt. Harkányból - ahol szüleimmel nyaraltunk - sétáltam át oda, több mint tíz kilométert, egy meleg augusztusi napon. Próbáltam stoppolni, de senki nem vett fel. Szerencsére a határőrök sem fogtak el, akik akkoriban Jugoszláviába disszidálni vágyó fiatalokat kerestek.

rap: A fővárosban alapítottál egy 2B nevű galériát a Ráday utcában. Mi ennek a története? Mit érdemes most megnézni ott?

BA: Az öcsémmel, Böröcz Lászlóval alapítottuk mint nonprofit intézményt - nagyon nehéz életben tartani ebben a gazdasági helyzetben. Igyekszünk progresszív kiállításokat bemutatni, a héten nyílik például egy új japán mail-art kiállítás.

rap: Milyen az otthonnal, illetve az itthonnal való viszonyod?

BA: Magyar emberként élek New Yorkban, ami ott nem okoz problémát. Az ottani élet nagyon izgalmas, Brooklynban, ahol lakom, alapítottam egy kis nonprofit intézményt Alma On Dobbin néven, amely a Közép-Európa és New York közötti kulturális kapcsolatok kialakításában tevékenykedik.

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.