rés a présen

"Olyan ez, mint a tangó"

Böröcz András képzőművész

  • rés a présen
  • 2012. augusztus 19.

Képzőművészet

rés a présen: Festő, performer vagy szobrász? Mitől függ, hogy épp melyik műfaj foglalkoztat jobban?

Böröcz András: Arra törekszem, hogy abban a műfajban dolgozzak, ami éppen érdekel. A különböző művészeti ágak közötti szabad mozgás lényeges része a munkámnak. Az is érdekel, hogy gyakran visszatérjek egy már előzőleg bejárt korszakomhoz. Persze igyekszem a visszamenéssel előbbre lépni. Olyan ez, mint a tangó. A szobrászatot kedvelem, érdekel az anyagok átalakítása, formálása, használhatatlan és használható használati tárgyak készítése. Kisgyerek koromban szerettem bugylibicskával faragni. Dédapám és apám tanítottak erre. A nyolcvanas évek közepén költöztem New Yorkba, ott kezdtem el igazan intenzíven foglalkozni ezzel a műfajjal. A fafaragás egyébként akkoriban nem volt igazán divatos a galériákban. Az első nagyszabású, fából faragott művem, az Akasztottak New Yorkban készült 1988-89-ben, egyidejűleg a közép-európai társadalmi átalakulással. Ezzel a munkával lettem "szobrász". Utána jöttek a ceruzák.

rap: A legendás Indigó Csoport milyen szerepet játszott az életedben?

BJ: Az ott eltöltött idő megtanított felelősségteljesen gondolkodni a művészet és a társadalom kapcsolatáról. Folyamatos kérdésfelvetések, bevett kliséktől való elszakadások, kísérletezések, műfajok közötti átjárások jellemezték ezt az iskolát. Meghatározó volt ebben Erdély Miklós, a csoport vezetője.

rap: Hol láthatunk tőled műveket Magyarországon?

BA: A legújabb munkáim ebben a hónapban Budapesten a Deák Erika Galériában láthatók.

rap: Hogyan kerültél az Ördögkatlan Fesztiválra?

BA: Várkonyi György, a Pécsi Múzeumok munkatársa ismertetett meg a Vylyan pincészettel és az ott folyó művészeti tevékenységgel (a Vylyan terasz a fesztivál egyik helyszíne - rap). Jó ismerője a munkáimnak, és tudott a különböző, általam készített, hordó tematikájú művekről, így leszek ott a Vylyan terasz nevű helyszínen. A hordók, a hordó-emberek gyakori szereplői a művészetemnek, sok rajzot, tervet, szobrot készítettem ebben a témában. Ilyen volt egy performansz, amit Révész Lászlóval közösen, a kilencvenes évek elején Budapesten mutattunk be, és Szent Gellért mártírhalálát is felidézte, akit az akkori hitetlenek belülről szögekkel kivert hordóban gurítottak le a Dunába.

A villányi kiállításomon egy fára, arany tükörbe rajzolt sorozatot, két szobrot és egy multimédia-műsort fogok bemutatni. A műsor zenei részét Szemző Tibor, a videókat Palotai Klára készíti. Váradi András barátom "Hajdan és Most" írásait falapokra égetett-rajzolt hordó-emberekkel illusztráltam. A falapok a brooklyni utcán összeszedett zöldségesrekeszek, viszont a tükrökben látható új műsoromhoz kötődő rajzaim anyaga nagyon költséges: 24 karátos arany. Két új szobor is készült erre a kiállításra: a Hordó Fa, amelynek a gyümölcsei hordók, és az ugyancsak tölgyfából esztergált hordókból készült Sakk-készlet hordókból című munka. Terveim szerint jövőre elkészül majd ugyanez a mű igazi, 150 literes hordókból.

rap: Villány környékéhez van valami kötődésed?

BA: Nagyon erős. Egyik meghatározó élmény az életemben, hogy 14 évesen felkerestem a Szársomlyó egyik elhagyott kőbányáját, ahol akkor virágzó nemzetközi szobrásztelep volt. Harkányból - ahol szüleimmel nyaraltunk - sétáltam át oda, több mint tíz kilométert, egy meleg augusztusi napon. Próbáltam stoppolni, de senki nem vett fel. Szerencsére a határőrök sem fogtak el, akik akkoriban Jugoszláviába disszidálni vágyó fiatalokat kerestek.

rap: A fővárosban alapítottál egy 2B nevű galériát a Ráday utcában. Mi ennek a története? Mit érdemes most megnézni ott?

BA: Az öcsémmel, Böröcz Lászlóval alapítottuk mint nonprofit intézményt - nagyon nehéz életben tartani ebben a gazdasági helyzetben. Igyekszünk progresszív kiállításokat bemutatni, a héten nyílik például egy új japán mail-art kiállítás.

rap: Milyen az otthonnal, illetve az itthonnal való viszonyod?

BA: Magyar emberként élek New Yorkban, ami ott nem okoz problémát. Az ottani élet nagyon izgalmas, Brooklynban, ahol lakom, alapítottam egy kis nonprofit intézményt Alma On Dobbin néven, amely a Közép-Európa és New York közötti kulturális kapcsolatok kialakításában tevékenykedik.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.