rés a présen

"Olyan ez, mint a tangó"

Böröcz András képzőművész

  • rés a présen
  • 2012. augusztus 19.

Képzőművészet

rés a présen: Festő, performer vagy szobrász? Mitől függ, hogy épp melyik műfaj foglalkoztat jobban?

Böröcz András: Arra törekszem, hogy abban a műfajban dolgozzak, ami éppen érdekel. A különböző művészeti ágak közötti szabad mozgás lényeges része a munkámnak. Az is érdekel, hogy gyakran visszatérjek egy már előzőleg bejárt korszakomhoz. Persze igyekszem a visszamenéssel előbbre lépni. Olyan ez, mint a tangó. A szobrászatot kedvelem, érdekel az anyagok átalakítása, formálása, használhatatlan és használható használati tárgyak készítése. Kisgyerek koromban szerettem bugylibicskával faragni. Dédapám és apám tanítottak erre. A nyolcvanas évek közepén költöztem New Yorkba, ott kezdtem el igazan intenzíven foglalkozni ezzel a műfajjal. A fafaragás egyébként akkoriban nem volt igazán divatos a galériákban. Az első nagyszabású, fából faragott művem, az Akasztottak New Yorkban készült 1988-89-ben, egyidejűleg a közép-európai társadalmi átalakulással. Ezzel a munkával lettem "szobrász". Utána jöttek a ceruzák.

rap: A legendás Indigó Csoport milyen szerepet játszott az életedben?

BJ: Az ott eltöltött idő megtanított felelősségteljesen gondolkodni a művészet és a társadalom kapcsolatáról. Folyamatos kérdésfelvetések, bevett kliséktől való elszakadások, kísérletezések, műfajok közötti átjárások jellemezték ezt az iskolát. Meghatározó volt ebben Erdély Miklós, a csoport vezetője.

rap: Hol láthatunk tőled műveket Magyarországon?

BA: A legújabb munkáim ebben a hónapban Budapesten a Deák Erika Galériában láthatók.

rap: Hogyan kerültél az Ördögkatlan Fesztiválra?

BA: Várkonyi György, a Pécsi Múzeumok munkatársa ismertetett meg a Vylyan pincészettel és az ott folyó művészeti tevékenységgel (a Vylyan terasz a fesztivál egyik helyszíne - rap). Jó ismerője a munkáimnak, és tudott a különböző, általam készített, hordó tematikájú művekről, így leszek ott a Vylyan terasz nevű helyszínen. A hordók, a hordó-emberek gyakori szereplői a művészetemnek, sok rajzot, tervet, szobrot készítettem ebben a témában. Ilyen volt egy performansz, amit Révész Lászlóval közösen, a kilencvenes évek elején Budapesten mutattunk be, és Szent Gellért mártírhalálát is felidézte, akit az akkori hitetlenek belülről szögekkel kivert hordóban gurítottak le a Dunába.

A villányi kiállításomon egy fára, arany tükörbe rajzolt sorozatot, két szobrot és egy multimédia-műsort fogok bemutatni. A műsor zenei részét Szemző Tibor, a videókat Palotai Klára készíti. Váradi András barátom "Hajdan és Most" írásait falapokra égetett-rajzolt hordó-emberekkel illusztráltam. A falapok a brooklyni utcán összeszedett zöldségesrekeszek, viszont a tükrökben látható új műsoromhoz kötődő rajzaim anyaga nagyon költséges: 24 karátos arany. Két új szobor is készült erre a kiállításra: a Hordó Fa, amelynek a gyümölcsei hordók, és az ugyancsak tölgyfából esztergált hordókból készült Sakk-készlet hordókból című munka. Terveim szerint jövőre elkészül majd ugyanez a mű igazi, 150 literes hordókból.

rap: Villány környékéhez van valami kötődésed?

BA: Nagyon erős. Egyik meghatározó élmény az életemben, hogy 14 évesen felkerestem a Szársomlyó egyik elhagyott kőbányáját, ahol akkor virágzó nemzetközi szobrásztelep volt. Harkányból - ahol szüleimmel nyaraltunk - sétáltam át oda, több mint tíz kilométert, egy meleg augusztusi napon. Próbáltam stoppolni, de senki nem vett fel. Szerencsére a határőrök sem fogtak el, akik akkoriban Jugoszláviába disszidálni vágyó fiatalokat kerestek.

rap: A fővárosban alapítottál egy 2B nevű galériát a Ráday utcában. Mi ennek a története? Mit érdemes most megnézni ott?

BA: Az öcsémmel, Böröcz Lászlóval alapítottuk mint nonprofit intézményt - nagyon nehéz életben tartani ebben a gazdasági helyzetben. Igyekszünk progresszív kiállításokat bemutatni, a héten nyílik például egy új japán mail-art kiállítás.

rap: Milyen az otthonnal, illetve az itthonnal való viszonyod?

BA: Magyar emberként élek New Yorkban, ami ott nem okoz problémát. Az ottani élet nagyon izgalmas, Brooklynban, ahol lakom, alapítottam egy kis nonprofit intézményt Alma On Dobbin néven, amely a Közép-Európa és New York közötti kulturális kapcsolatok kialakításában tevékenykedik.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.