rés a présen

"Olyan ez, mint a tangó"

Böröcz András képzőművész

  • rés a présen
  • 2012. augusztus 19.

Képzőművészet

rés a présen: Festő, performer vagy szobrász? Mitől függ, hogy épp melyik műfaj foglalkoztat jobban?

Böröcz András: Arra törekszem, hogy abban a műfajban dolgozzak, ami éppen érdekel. A különböző művészeti ágak közötti szabad mozgás lényeges része a munkámnak. Az is érdekel, hogy gyakran visszatérjek egy már előzőleg bejárt korszakomhoz. Persze igyekszem a visszamenéssel előbbre lépni. Olyan ez, mint a tangó. A szobrászatot kedvelem, érdekel az anyagok átalakítása, formálása, használhatatlan és használható használati tárgyak készítése. Kisgyerek koromban szerettem bugylibicskával faragni. Dédapám és apám tanítottak erre. A nyolcvanas évek közepén költöztem New Yorkba, ott kezdtem el igazan intenzíven foglalkozni ezzel a műfajjal. A fafaragás egyébként akkoriban nem volt igazán divatos a galériákban. Az első nagyszabású, fából faragott művem, az Akasztottak New Yorkban készült 1988-89-ben, egyidejűleg a közép-európai társadalmi átalakulással. Ezzel a munkával lettem "szobrász". Utána jöttek a ceruzák.

rap: A legendás Indigó Csoport milyen szerepet játszott az életedben?

BJ: Az ott eltöltött idő megtanított felelősségteljesen gondolkodni a művészet és a társadalom kapcsolatáról. Folyamatos kérdésfelvetések, bevett kliséktől való elszakadások, kísérletezések, műfajok közötti átjárások jellemezték ezt az iskolát. Meghatározó volt ebben Erdély Miklós, a csoport vezetője.

rap: Hol láthatunk tőled műveket Magyarországon?

BA: A legújabb munkáim ebben a hónapban Budapesten a Deák Erika Galériában láthatók.

rap: Hogyan kerültél az Ördögkatlan Fesztiválra?

BA: Várkonyi György, a Pécsi Múzeumok munkatársa ismertetett meg a Vylyan pincészettel és az ott folyó művészeti tevékenységgel (a Vylyan terasz a fesztivál egyik helyszíne - rap). Jó ismerője a munkáimnak, és tudott a különböző, általam készített, hordó tematikájú művekről, így leszek ott a Vylyan terasz nevű helyszínen. A hordók, a hordó-emberek gyakori szereplői a művészetemnek, sok rajzot, tervet, szobrot készítettem ebben a témában. Ilyen volt egy performansz, amit Révész Lászlóval közösen, a kilencvenes évek elején Budapesten mutattunk be, és Szent Gellért mártírhalálát is felidézte, akit az akkori hitetlenek belülről szögekkel kivert hordóban gurítottak le a Dunába.

A villányi kiállításomon egy fára, arany tükörbe rajzolt sorozatot, két szobrot és egy multimédia-műsort fogok bemutatni. A műsor zenei részét Szemző Tibor, a videókat Palotai Klára készíti. Váradi András barátom "Hajdan és Most" írásait falapokra égetett-rajzolt hordó-emberekkel illusztráltam. A falapok a brooklyni utcán összeszedett zöldségesrekeszek, viszont a tükrökben látható új műsoromhoz kötődő rajzaim anyaga nagyon költséges: 24 karátos arany. Két új szobor is készült erre a kiállításra: a Hordó Fa, amelynek a gyümölcsei hordók, és az ugyancsak tölgyfából esztergált hordókból készült Sakk-készlet hordókból című munka. Terveim szerint jövőre elkészül majd ugyanez a mű igazi, 150 literes hordókból.

rap: Villány környékéhez van valami kötődésed?

BA: Nagyon erős. Egyik meghatározó élmény az életemben, hogy 14 évesen felkerestem a Szársomlyó egyik elhagyott kőbányáját, ahol akkor virágzó nemzetközi szobrásztelep volt. Harkányból - ahol szüleimmel nyaraltunk - sétáltam át oda, több mint tíz kilométert, egy meleg augusztusi napon. Próbáltam stoppolni, de senki nem vett fel. Szerencsére a határőrök sem fogtak el, akik akkoriban Jugoszláviába disszidálni vágyó fiatalokat kerestek.

rap: A fővárosban alapítottál egy 2B nevű galériát a Ráday utcában. Mi ennek a története? Mit érdemes most megnézni ott?

BA: Az öcsémmel, Böröcz Lászlóval alapítottuk mint nonprofit intézményt - nagyon nehéz életben tartani ebben a gazdasági helyzetben. Igyekszünk progresszív kiállításokat bemutatni, a héten nyílik például egy új japán mail-art kiállítás.

rap: Milyen az otthonnal, illetve az itthonnal való viszonyod?

BA: Magyar emberként élek New Yorkban, ami ott nem okoz problémát. Az ottani élet nagyon izgalmas, Brooklynban, ahol lakom, alapítottam egy kis nonprofit intézményt Alma On Dobbin néven, amely a Közép-Európa és New York közötti kulturális kapcsolatok kialakításában tevékenykedik.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.