Hangos sajtóvisszhang kísérte júliusban dj Pozsi elmaradt és a brit szkreccsmester, dj Yoda kurtára sikeredett fellépését a soproni VOLT Fesztiválon. A magyar dj egy számot sem tudott felrakni, mert a helyszínen vizsgálatot tartó rendőri egységek a hangfelvételek tulajdonosait együttesen képviselő Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) szakértőivel az oldalukon lefoglalták (és azóta is vizsgálat alatt tartják) a laptopját; dj Pozsit másnap már tanúként hallgatták ki a soproni rendőrségen. Az ilyenkor szokásos procedúra szerint a hatóság felajánlotta, hogy az eljárást mediátoron keresztül rendezzék - cikkünk leadásának pillanatában Pozsi még nem döntött arról, hogy elfogadja-e az ajánlatot, vagy megkockáztatja az eljárást. Yoda twitteroldalán arról panaszkodott, hogy a hatóságok megfenyegették - később aztán valamiért visszakozott. A nyáron elsősorban a Balaton környékén sűrűsödtek az ellenőrzések, a Mahasz tájékoztatása szerint pedig egyre kevesebb jogosítatlan többszörözést regisztrálnak, azaz kezd általánossá válni a jogkövető magatartás.
Az efféle rajtaütések jogalapját az 1999-es keltezésű szerzői jogi törvény 76. §-a adja, mely szerint "ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a hangfelvétel előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a hangfelvételt többszörözzék". A megengedett kivételek között a legfontosabb mentesítő körülmény az, ha a többszörözés (ilyen a másolás, az internetes vásárlás vagy bármilyen letöltés) magáncélú felhasználásra történik. A rendőrség ilyen esetekben tehát nem a felvételek eredetét vagy eredetiségét vizsgálja, hanem azt, hogy történt-e hozzájárulás nélkül nem magáncélú többszörözés. Az engedély nélkül tevékenykedőket az sem menti, ha nem kapnak pénzt a fellépésért: a törvény szerint ez esetben is jogsértést követnek el. Hozzájárulást, azaz jogosítást az előadók a Mahaszon keresztül szerezhetnek. A többség átalánydíjat fizet: 90 ezer forint plusz áfa az ára annak az éves kártyának, amely korlátlan mennyiségű többszörözött zene tulajdonlására jogosít fel. A jelenlegi szabályozás szerint aki laptopról nyilvánosan zenél, kénytelen ezt a megoldást választani, mert számokat egyenként a Mahasz csak abban az esetben hitelesít, ha azok írott audio CD-n lesznek bemutatva - egy maximum 90 perc zenét tartalmazó lemez jogosításáért 1800 forint plusz áfát kell leszurkolni. A CD-k jogosítása kevésbé népszerű, mivel a Mahasznak minden jogosítandó lemezt ellenőriznie kell, az éves, korlátlan jogosításnál viszont ezzel nem kell bíbelődni. Az ügyeskedők persze épp a CD-kkel próbálkozhatnak - hiszen egy dj néhány jogosított lemezzel is eljárhat fellépni úgy, hogy közben több tucat matrica nélküli korongról is tesz fel zenéket; egy ellenőrzésnél ez a metódus persze könnyen átlátható.
Az átalány jogdíjat évente nagyjából 900 dj fizeti be, és összesen megközelítőleg 1200-an rendelkeznek valamilyen formában érvényes jogosítással. Ez nagyjából az úgynevezett profi dj-k felét jelentheti - pontosabb becslést a Mahasszal együttműködő DJ Szövetség tudna tenni (cikkünk megírásakor felkerestük a szövetség elnökét, Jeszenszky Zsoltot is, aki nyilatkozatainak közléséhez később nem járult hozzá - a szerk.). Hogy a hatályos szabályozás elvben hány ezer "amatőr" fiatalt kriminalizál, nehéz lenne megbecsülni, hiszen a hangfelvételek beszerzése és a mixelés technikai feltételei már nem olyan költségesek, mint akár pár évvel ezelőtt - a dj-zés tömegsport.
Bejelentések alapján
Dj Pozsi esetén jól demonstrálható, hogy a dj-k hatósági ellenőrzése (nálunk és Európa más részein egyaránt) miért lehet problémás. A bonyodalmat az ő esetében az okozza, hogy a többszörözött zenék nem magáncélú felhasználására de facto nem került sor: a mix kezdetét ugyanis a rendőrség nem várta meg, és már az első szám alatt lekapcsoltatták a zenét. Gerényi Gábor, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke baráti szívességből elkísérte Pozsit a rendőrségi meghallgatásra; elmondása szerint a Mahasz és a hatóság azzal érvelt: az igazolatlan, jogvédett tartalmak felkerültek a színpadra, így az egyébként bűncselekménynek minősülő jogsértés tényállása igazolt. Viszont Gerényi szerint "egyáltalán nem biztos, hogy ez a vád megállja a helyét, hiszen bizonyíthatatlan, hogy Pozsi nem csak saját készítésű zenéket akart játszani. Az nem életszerű érv, hogy rakja ki a magáncélból használatos zenéit külső merevlemezre, hiszen rengeteg dj játszik saját zenéket is bulikon, miközben a gépen ott van több ezer egyéb hangfelvétel. Amíg nem játssza le őket, szerintem nem bizonyítható, hogy az nem magáncélú másolat." Musinger Ágnes, a Mahasz igazgatója ezzel szemben azt állítja, hogy a szerzői jog erről egyértelműen rendelkezik: "magáncél esetében nem arról van szó, hogy mi volt az ember tudattartalma, amikor a másolatot készítette, hanem arról, hogy a felhasználás körülményei olyanok-e, hogy az a másolat a magánszféra keretein belül marad. Egy több ezer látogatót vonzó fesztiválon fellépő profi dj laptopján található másolatok nem minősülhetnek magáncélúnak. Ezt a törvény úgy fejezi ki, hogy a szabad felhasználást nem lehet kiterjesztően értelmezni." Gerényi azt is hangsúlyozza, hogy ha történt volna jogsértés, azt maximum 20-30 esetben lehetett volna megállapítani - miközben a hatósági álláspont szerint mind a kábé tízezer (a dj gépén található) felvétel egyenként bűncselekménynek minősül. Kérdés, hogy ez esetben igazolható-e, hogy minden hanganyag nyilvános felhasználás céljából volt a laptopon.
Ormós Zoltán internetes jogi szakértő szerint a bíróságok ebben a kérdésben határozott állásponton vannak. Felbecsülhetetlen, hány eljárás indul évente jogosítatlan többszörözés miatt, hiszen még a rendőrség sem vezet statisztikát arról, hogy a Btk. 329/A bekezdésében tárgyalt szerzői jogsértések arányai országosan, illetve egyes aleseteket figyelembe véve miként oszlanak el. De "azt látjuk, hogy főleg vidéken, kisebb klubokban, diszkókban is rengeteg ilyen ügy fogan, évente több tucat eljárás végződik jogerős ítélettel. A gyakorlat azt mutatja, hogy a legenyhébb szankciókat - megrovás, száz-kétszázezer forint körüli pénzbüntetés - alkalmazzák ilyen esetekben, a szakértő által megállapított kár megtérítésének kötelezettsége mellett. Nem ritka, hogy már az ügyész megrovással lezárja az eljárást, tekintettel az elkövető fiatal korára, viszont gyakran komplikálja a helyzetet, hogy a jogosítatlan felvételek mellett a laptopon nem eredeti szoftvereket is talál a hatóság, ilyen esetekben pedig halmozott bűnelkövetéssel állunk szemben." A Mahasz tájékoztatása szerint nincs előírás arra vonatkozóan, hogy a hatóságokkal együttműködve milyen szempontok szerint kell kiválasztani az ellenőrizni kívánt dj-ket, így a leggyakrabban bejelentések alapján kutatják fel azokat, akikről hírlik, hogy nincs jogosításuk.
Bemondásra
A jogszabály előírja azt is, hogy az egyes előadók időről időre kötelesek a jogkezelő rendelkezésére bocsátani az általuk felhasznált zenék listáját - hiszen a jogkezelő nem tud mást figyelembe venni iránymutatásként, amikor a kiadók között arányosan szétosztja a beérkező jogdíjakat. Az átalányfizető jogosultak esetében a jogkezelő "bemondásra", a beküldött listák alapján határozza meg az évente összességében több tízmillió forintos bevételt jelentő jogdíjak arányos kiutalását (az arányszámok a Mahasz tájékoztatása szerint nem nyilvánosak). A fizetéstől ódzkodó amatőr dj-k és a velük szolidáris profik mégsem elsősorban a jogdíjkiosztás menetét nehezményezik, hanem inkább azt, hogy a szakmai érdekvédelmi szervezetként alakult DJ Szövetség tagságának - a Mahaszszal kötött különmegállapodás miatt - az átalánydíj csupán 56 ezer plusz áfa, egy lemezmatricáért pedig csak 1200 plusz áfát kell fizetnie. Sokan viszont nem akarnak belépni a szövetségbe, és nemcsak az (áfamentesen) 6000 forintos belépési és 24 ezer forintos éves tagdíj miatt, hanem azért sem, mert nem tekintik a dj-zést kritériumok szerint meghatározandó szakmának - s erre számtalan különböző okuk lehet. A szövetség egyik alapvető törekvése ugyanis, hogy visszaállítsa azt az 1998-as (2006-ban hatályon kívül helyezett) rendeletet, amely kötelezte a vendéglátó egységeket, hogy csak az Országos Szórakoztatózenei Központ által hitelesített vizsgával rendelkező zenészeket, énekeseket, dj-ket alkalmazzanak. A DJ Szövetséget ellenzőik szimpla gittegyletnek látják, mondván: az elnökségében befutott dj-k ülnek, többüknek kiadói érdekeltségei, illetve a legnagyobb kereskedelmi rádiókon futó műsorai vannak - s így egyik oldalról befizetők ugyan, de összességében aligha járnak rosszul. "Arról panaszkodik a DJ Szövetség, hogy a jogosítást nem fizető dj-k rontják a tisztességes dj-k piaci helyzetét. Ha egy testület dönthet majd arról, hogy ki lehet dj, és ki nem, akkor a tagjainak miért lenne érdeke, hogy kiválasszák a tehetségeseket, és rontsák a saját piaci helyzetüket?" - szól egy keserű amatőr az "ellenállók" közt általánosnak mondható véleménye.
Egy rozsdás rendszer
A jelenlegi szabályozás a szolgáltatások szabadságára vonatkozó uniós irányelv miatt amúgy is korrekcióra szorulna. Igaz, nem Magyarország az egyetlen Európában, ahol az egyes jogkezelő szervezeteknek egyfajta monopolhelyzetük van - ilyen például Ausztria és Hollandia is. Esetünkben az a kérdés, hogy képes-e egyetlen jogkezelő reprezentatívan képviselni a jogvédett hangfelvételek tulajdonosait? Meglátásunk szerint aligha: egyrészt felmérhetetlen mennyiségű (jogvédett) hangfelvétel kerül forgalomba lemezcégek érintése nélkül is, másrészt a független kiadók már a mainstream popzene világában is egyre nagyobb teret nyernek maguknak a négy nemzetközi óriással (EMI, Sony, Universal, Warner) szemben, s így a kiadók piaca végtelenül elaprózódott. Miután Magyarországon a nagy lemezcégeket tizenöt éves fennállása óta mind a Mahasz képviselte, más szervezetek részéről nem volt (nem lehetett) igény a hangfelvételek tulajdonosainak "reprezentatív" jogképviseletére. Musinger Ágnes szerint viszont azáltal, hogy a különböző jogosult csoportokat képviselő jogkezelők versenyhelyzetbe kerülnek, nem oldódnak meg a problémák. Sőt: az ellenőrzés szerinte még komplikáltabbá válhat, hatékonyabbá viszont aligha, s valószínűleg a független kiadók helyzetét sem könynyíti meg, ha külföldi jogkezelő cégek helyi kirendeltségeivel kell majd alkudozniuk.
A magyar helyzet mindazonáltal rövid távon is javítható volna. Gerényi szerint kérdés, miért nem lehet a vendéglátó helyszíneket tovább terhelni a lényegében alvállalkozóként foglalkoztatott dj-kre eső jogosítványok költségeivel, ennek ugyanis szerinte semmilyen jogi akadálya nem lenne. Más kérdés, hogy erre a vendéglátók miként reagálnának, hiszen a nyilvános előadás után fizetendő jogdíjakon keresztül fizetnek ők e nélkül is az Artisjusnak. A megállapodás lehetősége ezzel együtt adott: a napokban például a Sziget Fesztivál szervezői megegyeztek a Mahasz-szal, hogy vállalják a fellépőik által többszörözött tartalmak alkalmi jogosításának költségeit. Ha a többszörözés költségeit nehézkes volna is kötelezően a vendéglátóegységekre hárítani, apró módosításokkal el lehetne érni, hogy az ellenőrzés, az adminisztráció a klubok, éttermek tulajdonosain keresztül történjen. Így elkerülhetők lennének a botrányba fulladó bulik, s végső soron a jogkezelő is biztosabban juthatna a pénzéhez.
