Sztrájkhangulat Hollywoodban: Lapos feszültség

szerző
Orosz Ágnes
publikálva
2001/13. (03. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Míg a nagy stúdiók egyes vélekedések szerint kifejezetten jól ellennének írók nélkül pár hónapig, és a tévétársaságok is át tudnák vészelni a nyarat showműsorokkal és a Big Brother egyre népszerűbb klónjaival, összhatását tekintve azonban a sztrájk villámgyorsan véget vetne az utóbbi évek konjunktúrájának. Igen, lehet, hogy az elmúlt évben rekordmennyiségű, huszonkét film kaszált százmillió dollár felett (bár három év alatt a mozijegyárak is több mint tizenöt százalékkal nőttek), és egy filmről manapság lényegesen több bőr húzható le, mondják a producerek, ám ez utóbbi a piac felaprózódásához is vezetett, ami még jobban megdobta a marketingköltségeket, így a tiszta nyereség növekedése sem olyan hatalmas, mint hinnénk. A színészeket, illetve forgatókönyvírókat képviselő szervezetek, a SAG és a WGA viszont arra hivatkoznak, hogy a nyolcvanas években született szerződések - tekintettel az akkor még gyerekcipőben járó video- és kábelpiacra - az indokoltnál sokkal alacsonyabb járulékokat állapítottak meg nekik, amit a gyártók is elismernek, csakhogy az indokolt összeg mértékéről egyelőre igen eltérők az elképzelések. Ugyan a színészek még nem kezdtek érdemi tárgyalásokat - az ő szerződésük egyébként csak június 30-án jár le, két hónappal később, mint az íróké -, utóbbiak a hónap elején határozatlan időre felálltak a tárgyalóasztaltól. Már az ajánlatokra vonatkozó számadatok is zavarosak, és az ellentétek forrása mindenekelőtt az, hogy ki hogyan is értelmezi ezeket. A minimumbér és a filmek újrahasznosításából befolyó járulékok emeléséből adódó éves többletköltség a három év során csupán 2,7 százalék lenne, állítják az írók, ám ez a producereknek ugyanezen adatok alapján ennek több mint a háromszorosára jött ki, részben, mivel az írók jelentős része a minimumbérnél jóval többet kap. Az újrahasznosításból eredő járulékokat viszont sok területen befagyasztanák a producerek, és olyan megegyezésre törekszenek, amely lehetőve tenné, hogy a filmeket többletköltség nélkül vetíthessék újra bizonyos időn belül. Ez önmagában komoly veszteségekkel járna az íróknak, tovább rontva az eddig sem túl nagylelkű ajánlatot. A WGA már kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem történik érdemi előrelépés, ösztönözni fogja tagjait, hogy szerződés nélkül dolgozzanak az első két hónapban, majd csatlakozzanak a színészek sztrájkjához - feltéve persze, hogy a színészek időközben nem jutnak egyezségre. Hiszen míg a járulékokkal kapcsolatban egyeznek a két tábor érdekei, az írók a szerzői jogok területén is komoly változásokat szeretnének látni. A város történetében sokszor mellőzött alkotók ellenzik például a filmek előtt néha feltűnő, egyes rendezőknek egyéni alku során biztosított "A film by..." felirat használatát, ám az eltörlése a rendezők céhével (DGA) kötött megállapodást sértené. Szeretnék továbbá, ha a kollektív szerződés biztosítaná nekik, hogy részt vehessenek a szereplőválogatásban, bejárásuk lehessen a forgatásokra, és joguk legyen megnézni az aznapi musztereket. A Jeffrey Katzenberg vezette tárgyalóbizottság álláspontja szerint azonban az írók megnövelt beleszólása elkerülhetetlenül meghosszabbítaná és így drágábbá is tenné a gyártási folyamatot.

Míg a nagy stúdiók egyes vélekedések szerint kifejezetten jól ellennének írók nélkül pár hónapig, és a tévétársaságok is át tudnák vészelni a nyarat showműsorokkal és a Big Brother egyre népszerűbb klónjaival, összhatását tekintve azonban a sztrájk villámgyorsan véget vetne az utóbbi évek konjunktúrájának. Igen, lehet, hogy az elmúlt évben rekordmennyiségű, huszonkét film kaszált százmillió dollár felett (bár három év alatt a mozijegyárak is több mint tizenöt százalékkal nőttek), és egy filmről manapság lényegesen több bőr húzható le, mondják a producerek, ám ez utóbbi a piac felaprózódásához is vezetett, ami még jobban megdobta a marketingköltségeket, így a tiszta nyereség növekedése sem olyan hatalmas, mint hinnénk. A színészeket, illetve forgatókönyvírókat képviselő szervezetek, a SAG és a WGA viszont arra hivatkoznak, hogy a nyolcvanas években született szerződések - tekintettel az akkor még gyerekcipőben járó video- és kábelpiacra - az indokoltnál sokkal alacsonyabb járulékokat állapítottak meg nekik, amit a gyártók is elismernek, csakhogy az indokolt összeg mértékéről egyelőre igen eltérők az elképzelések. Ugyan a színészek még nem kezdtek érdemi tárgyalásokat - az ő szerződésük egyébként csak június 30-án jár le, két hónappal később, mint az íróké -, utóbbiak a hónap elején határozatlan időre felálltak a tárgyalóasztaltól. Már az ajánlatokra vonatkozó számadatok is zavarosak, és az ellentétek forrása mindenekelőtt az, hogy ki hogyan is értelmezi ezeket. A minimumbér és a filmek újrahasznosításából befolyó járulékok emeléséből adódó éves többletköltség a három év során csupán 2,7 százalék lenne, állítják az írók, ám ez a producereknek ugyanezen adatok alapján ennek több mint a háromszorosára jött ki, részben, mivel az írók jelentős része a minimumbérnél jóval többet kap. Az újrahasznosításból eredő járulékokat viszont sok területen befagyasztanák a producerek, és olyan megegyezésre törekszenek, amely lehetőve tenné, hogy a filmeket többletköltség nélkül vetíthessék újra bizonyos időn belül. Ez önmagában komoly veszteségekkel járna az íróknak, tovább rontva az eddig sem túl nagylelkű ajánlatot. A WGA már kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem történik érdemi előrelépés, ösztönözni fogja tagjait, hogy szerződés nélkül dolgozzanak az első két hónapban, majd csatlakozzanak a színészek sztrájkjához - feltéve persze, hogy a színészek időközben nem jutnak egyezségre. Hiszen míg a járulékokkal kapcsolatban egyeznek a két tábor érdekei, az írók a szerzői jogok területén is komoly változásokat szeretnének látni. A város történetében sokszor mellőzött alkotók ellenzik például a filmek előtt néha feltűnő, egyes rendezőknek egyéni alku során biztosított "A film by..." felirat használatát, ám az eltörlése a rendezők céhével (DGA) kötött megállapodást sértené. Szeretnék továbbá, ha a kollektív szerződés biztosítaná nekik, hogy részt vehessenek a szereplőválogatásban, bejárásuk lehessen a forgatásokra, és joguk legyen megnézni az aznapi musztereket. A Jeffrey Katzenberg vezette tárgyalóbizottság álláspontja szerint azonban az írók megnövelt beleszólása elkerülhetetlenül meghosszabbítaná és így drágábbá is tenné a gyártási folyamatot.

Bár mindenki igyekszik optimistának látszani, egy ideje észrevehetően gyorsabb ütemben folyik a munka, sőt egyelőre bele se kezdenek olyan filmbe, amit nem lehetne már április vége előtt befejezni, és sokan két-három filmet forgatnak egyszerre. Az összefonódásokra jellemző egyébként, hogy a WGA nevében tárgyaló John Wells nemcsak író, hanem producer is (Vészhelyzet), és épp maga is villámgyorsan igyekszik befejezni egy Michelle Pfeiffer-filmet. A tévétársaságok pedig kénytelenek szinte vaktában eladni reklámidőt hirdetőiknek az új sorozatok kezdetét jelentő őszi szezonra. Kapóra jön a színészeknek egyébként, hogy mintegy kétszáz független filmes jelezte: hajlandók az AMPTP-n kívül megegyezni velük, amennyiben az ő produkcióikat nem érinti majd a sztrájk. Elemzők havi kétmilliárd dollárra becsülik a veszteséget, amit a munka beszüntetése okozhatna az államnak, és nem biztos, hogy az így kiharcolt bérviszonyok összességében kárpótlást jelentenek majd a kiesett fizetésekért - érvel honlapján az AMPTP. Egyelőre mégis az a legvalószínűbb, hogy megegyezés születik, mielőtt az átlagnézőknek bármi is feltűnne, hiszen a világ eddig is inkább a stúdiók hatalmának korlátozása felé haladt, vezetőik pedig az átlagnál jobban kedvelik a nagy izgalmak után kiérdemelt happy endeket.

Orosz Ágnes

Hollywood by night

Biztosnak látszott, hogy az Oscar-gála folyamán minden lehetséges, sztrájkkal kapcsolatos poén el lesz sütve, de úgy látszik, a helyzet rosszabb, mint gondoltuk. Pedig Steve Martin ceremóniamesterként jóval pimaszabb volt elődeinél, a sztrájkról mégis mintha megfeledkezett volna. A minden eddigit felülmúló marketingköltségvetések és a verseny hevében elkövetett szabálysértések nagy hajrája után a játékosok a szokásosnál rosszabbul viselték a kellemetlen meglepetéseket, sőt Russell Crowe még a győzelemhez se volt képes jó képet vágni. A Gladiátor lazán vihette volna a legjobb filmmel együtt a főbb kategóriákat, ha sikerül a számítógépes játékok színvonalán felülemelkednie, mind vizuálisan, mind tartalmilag, és mégiscsak felvesznek egy vágót (a jelölés csak valami tévedés lehetett). A színészeknél az egyetlen kicsit is izgalmasan alakuló kategóriában, rutinból kihagyva az előző nyerteseket és az angol versenyzőt, maradt az egyébként is agyonfoglalkoztatott sztárpalánta, Kate Hudson a kedves, de nem éppen ambiciózus Majdnem híresből és Marcia Gay Harden a Pollockból. De Goldie Hawn lányának nem jött be, ami tavaly John Voighténak - maximum az vigasztalhatja, hogy Harden nevével egy év múlva valószínűleg a Legyen ön is milliomos utolsó fordulójában találkozunk újra. A betétdalok az átlagnál is kevésbé dobták fel a gálát, unalmas és különös módon zavaró előadások váltakoztak, bár egyúttal lenyűgöző is volt Björk és az egész helyzet kontrasztja. A leleményes rendezők nyilván hangulatcsinálónak tették az izlandi énekesnőt az In Memoriam összeállítás és a friss Aranymálnától padlót fogott John Travolta (Battlefield Earth) elé, miután Steve Martin így konferálta fel: Örülünk, hogy mégis itt lehet velünk az után a baljós kimenetelű tárgyalás után. Lehet, hogy jövőre ez a mi szövegünk lesz.

szerző
Orosz Ágnes
publikálva
2001/13. (03. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...