Sztrájkhangulat Hollywoodban: Lapos feszültség

  • Orosz Ágnes
  • 2001. március 29.

Képzőművészet

Míg a nagy stúdiók egyes vélekedések szerint kifejezetten jól ellennének írók nélkül pár hónapig, és a tévétársaságok is át tudnák vészelni a nyarat showműsorokkal és a Big Brother egyre népszerűbb klónjaival, összhatását tekintve azonban a sztrájk villámgyorsan véget vetne az utóbbi évek konjunktúrájának. Igen, lehet, hogy az elmúlt évben rekordmennyiségű, huszonkét film kaszált százmillió dollár felett (bár három év alatt a mozijegyárak is több mint tizenöt százalékkal nőttek), és egy filmről manapság lényegesen több bőr húzható le, mondják a producerek, ám ez utóbbi a piac felaprózódásához is vezetett, ami még jobban megdobta a marketingköltségeket, így a tiszta nyereség növekedése sem olyan hatalmas, mint hinnénk. A színészeket, illetve forgatókönyvírókat képviselő szervezetek, a SAG és a WGA viszont arra hivatkoznak, hogy a nyolcvanas években született szerződések - tekintettel az akkor még gyerekcipőben járó video- és kábelpiacra - az indokoltnál sokkal alacsonyabb járulékokat állapítottak meg nekik, amit a gyártók is elismernek, csakhogy az indokolt összeg mértékéről egyelőre igen eltérők az elképzelések. Ugyan a színészek még nem kezdtek érdemi tárgyalásokat - az ő szerződésük egyébként csak június 30-án jár le, két hónappal később, mint az íróké -, utóbbiak a hónap elején határozatlan időre felálltak a tárgyalóasztaltól. Már az ajánlatokra vonatkozó számadatok is zavarosak, és az ellentétek forrása mindenekelőtt az, hogy ki hogyan is értelmezi ezeket. A minimumbér és a filmek újrahasznosításából befolyó járulékok emeléséből adódó éves többletköltség a három év során csupán 2,7 százalék lenne, állítják az írók, ám ez a producereknek ugyanezen adatok alapján ennek több mint a háromszorosára jött ki, részben, mivel az írók jelentős része a minimumbérnél jóval többet kap. Az újrahasznosításból eredő járulékokat viszont sok területen befagyasztanák a producerek, és olyan megegyezésre törekszenek, amely lehetőve tenné, hogy a filmeket többletköltség nélkül vetíthessék újra bizonyos időn belül. Ez önmagában komoly veszteségekkel járna az íróknak, tovább rontva az eddig sem túl nagylelkű ajánlatot. A WGA már kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem történik érdemi előrelépés, ösztönözni fogja tagjait, hogy szerződés nélkül dolgozzanak az első két hónapban, majd csatlakozzanak a színészek sztrájkjához - feltéve persze, hogy a színészek időközben nem jutnak egyezségre. Hiszen míg a járulékokkal kapcsolatban egyeznek a két tábor érdekei, az írók a szerzői jogok területén is komoly változásokat szeretnének látni. A város történetében sokszor mellőzött alkotók ellenzik például a filmek előtt néha feltűnő, egyes rendezőknek egyéni alku során biztosított "A film by..." felirat használatát, ám az eltörlése a rendezők céhével (DGA) kötött megállapodást sértené. Szeretnék továbbá, ha a kollektív szerződés biztosítaná nekik, hogy részt vehessenek a szereplőválogatásban, bejárásuk lehessen a forgatásokra, és joguk legyen megnézni az aznapi musztereket. A Jeffrey Katzenberg vezette tárgyalóbizottság álláspontja szerint azonban az írók megnövelt beleszólása elkerülhetetlenül meghosszabbítaná és így drágábbá is tenné a gyártási folyamatot.
Míg a nagy stúdiók egyes vélekedések szerint kifejezetten jól ellennének írók nélkül pár hónapig, és a tévétársaságok is át tudnák vészelni a nyarat showműsorokkal és a Big Brother egyre népszerűbb klónjaival, összhatását tekintve azonban a sztrájk villámgyorsan véget vetne az utóbbi évek konjunktúrájának. Igen, lehet, hogy az elmúlt évben rekordmennyiségű, huszonkét film kaszált százmillió dollár felett (bár három év alatt a mozijegyárak is több mint tizenöt százalékkal nőttek), és egy filmről manapság lényegesen több bőr húzható le, mondják a producerek, ám ez utóbbi a piac felaprózódásához is vezetett, ami még jobban megdobta a marketingköltségeket, így a tiszta nyereség növekedése sem olyan hatalmas, mint hinnénk. A színészeket, illetve forgatókönyvírókat képviselő szervezetek, a SAG és a WGA viszont arra hivatkoznak, hogy a nyolcvanas években született szerződések - tekintettel az akkor még gyerekcipőben járó video- és kábelpiacra - az indokoltnál sokkal alacsonyabb járulékokat állapítottak meg nekik, amit a gyártók is elismernek, csakhogy az indokolt összeg mértékéről egyelőre igen eltérők az elképzelések. Ugyan a színészek még nem kezdtek érdemi tárgyalásokat - az ő szerződésük egyébként csak június 30-án jár le, két hónappal később, mint az íróké -, utóbbiak a hónap elején határozatlan időre felálltak a tárgyalóasztaltól. Már az ajánlatokra vonatkozó számadatok is zavarosak, és az ellentétek forrása mindenekelőtt az, hogy ki hogyan is értelmezi ezeket. A minimumbér és a filmek újrahasznosításából befolyó járulékok emeléséből adódó éves többletköltség a három év során csupán 2,7 százalék lenne, állítják az írók, ám ez a producereknek ugyanezen adatok alapján ennek több mint a háromszorosára jött ki, részben, mivel az írók jelentős része a minimumbérnél jóval többet kap. Az újrahasznosításból eredő járulékokat viszont sok területen befagyasztanák a producerek, és olyan megegyezésre törekszenek, amely lehetőve tenné, hogy a filmeket többletköltség nélkül vetíthessék újra bizonyos időn belül. Ez önmagában komoly veszteségekkel járna az íróknak, tovább rontva az eddig sem túl nagylelkű ajánlatot. A WGA már kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem történik érdemi előrelépés, ösztönözni fogja tagjait, hogy szerződés nélkül dolgozzanak az első két hónapban, majd csatlakozzanak a színészek sztrájkjához - feltéve persze, hogy a színészek időközben nem jutnak egyezségre. Hiszen míg a járulékokkal kapcsolatban egyeznek a két tábor érdekei, az írók a szerzői jogok területén is komoly változásokat szeretnének látni. A város történetében sokszor mellőzött alkotók ellenzik például a filmek előtt néha feltűnő, egyes rendezőknek egyéni alku során biztosított "A film by..." felirat használatát, ám az eltörlése a rendezők céhével (DGA) kötött megállapodást sértené. Szeretnék továbbá, ha a kollektív szerződés biztosítaná nekik, hogy részt vehessenek a szereplőválogatásban, bejárásuk lehessen a forgatásokra, és joguk legyen megnézni az aznapi musztereket. A Jeffrey Katzenberg vezette tárgyalóbizottság álláspontja szerint azonban az írók megnövelt beleszólása elkerülhetetlenül meghosszabbítaná és így drágábbá is tenné a gyártási folyamatot.

Bár mindenki igyekszik optimistának látszani, egy ideje észrevehetően gyorsabb ütemben folyik a munka, sőt egyelőre bele se kezdenek olyan filmbe, amit nem lehetne már április vége előtt befejezni, és sokan két-három filmet forgatnak egyszerre. Az összefonódásokra jellemző egyébként, hogy a WGA nevében tárgyaló John Wells nemcsak író, hanem producer is (Vészhelyzet), és épp maga is villámgyorsan igyekszik befejezni egy Michelle Pfeiffer-filmet. A tévétársaságok pedig kénytelenek szinte vaktában eladni reklámidőt hirdetőiknek az új sorozatok kezdetét jelentő őszi szezonra. Kapóra jön a színészeknek egyébként, hogy mintegy kétszáz független filmes jelezte: hajlandók az AMPTP-n kívül megegyezni velük, amennyiben az ő produkcióikat nem érinti majd a sztrájk. Elemzők havi kétmilliárd dollárra becsülik a veszteséget, amit a munka beszüntetése okozhatna az államnak, és nem biztos, hogy az így kiharcolt bérviszonyok összességében kárpótlást jelentenek majd a kiesett fizetésekért - érvel honlapján az AMPTP. Egyelőre mégis az a legvalószínűbb, hogy megegyezés születik, mielőtt az átlagnézőknek bármi is feltűnne, hiszen a világ eddig is inkább a stúdiók hatalmának korlátozása felé haladt, vezetőik pedig az átlagnál jobban kedvelik a nagy izgalmak után kiérdemelt happy endeket.

Orosz Ágnes

Hollywood by night

Biztosnak látszott, hogy az Oscar-gála folyamán minden lehetséges, sztrájkkal kapcsolatos poén el lesz sütve, de úgy látszik, a helyzet rosszabb, mint gondoltuk. Pedig Steve Martin ceremóniamesterként jóval pimaszabb volt elődeinél, a sztrájkról mégis mintha megfeledkezett volna. A minden eddigit felülmúló marketingköltségvetések és a verseny hevében elkövetett szabálysértések nagy hajrája után a játékosok a szokásosnál rosszabbul viselték a kellemetlen meglepetéseket, sőt Russell Crowe még a győzelemhez se volt képes jó képet vágni. A Gladiátor lazán vihette volna a legjobb filmmel együtt a főbb kategóriákat, ha sikerül a számítógépes játékok színvonalán felülemelkednie, mind vizuálisan, mind tartalmilag, és mégiscsak felvesznek egy vágót (a jelölés csak valami tévedés lehetett). A színészeknél az egyetlen kicsit is izgalmasan alakuló kategóriában, rutinból kihagyva az előző nyerteseket és az angol versenyzőt, maradt az egyébként is agyonfoglalkoztatott sztárpalánta, Kate Hudson a kedves, de nem éppen ambiciózus Majdnem híresből és Marcia Gay Harden a Pollockból. De Goldie Hawn lányának nem jött be, ami tavaly John Voighténak - maximum az vigasztalhatja, hogy Harden nevével egy év múlva valószínűleg a Legyen ön is milliomos utolsó fordulójában találkozunk újra. A betétdalok az átlagnál is kevésbé dobták fel a gálát, unalmas és különös módon zavaró előadások váltakoztak, bár egyúttal lenyűgöző is volt Björk és az egész helyzet kontrasztja. A leleményes rendezők nyilván hangulatcsinálónak tették az izlandi énekesnőt az In Memoriam összeállítás és a friss Aranymálnától padlót fogott John Travolta (Battlefield Earth) elé, miután Steve Martin így konferálta fel: Örülünk, hogy mégis itt lehet velünk az után a baljós kimenetelű tárgyalás után. Lehet, hogy jövőre ez a mi szövegünk lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”